Ahogy korábban meséltem Nektek, tetemes túlsúlyt cipeltem magamon. Miután elkezdtem a diétát, és sikeresen megbarátkoztam a salátával, azt hittem, nincs is más dolgom, mint enni a jól bevált padlizsánt, cukkinit, spárgát, gombát, jó kis salátákat, hol csirkével, hol tofuval, és várni az eredményt. Sajnos nem volt ilyen egyszerű az élet.
Ahogy korábban meséltem a sorozat első részében, tetemes túlsúlyt cipeltem magamon. Egy napsütötte májusi napon elkezdtem a diétát. Az első és legnehezebb kihívás az volt, hogy teljesítsem a „napi fél kiló zöldség” feladatot, teljes volt a pánik! Nemhogy fél kiló, nemhogy napi... de heti tíz deka zöldséget sem ettem eddig. Utálom a zöldségeket! Maximum paradicsomot vagy paprikát ettem... Ráadásul a diétám első 3 heti tervében nem szerepelt se paradicsom, se paprika, se semmilyen - szerintem- ehető zöldség... Csupa zöld izék, mind savanyú vagy keserű... Fúúj... Nem vagyok én nyúl!
Kilenc hónap alatt 33 kilót fogytam. Igen, harminchármat. Sok barát és ismerős kérte, hogy meséljek erről. Meséljek, miért kezdtem neki, meséljek, nehéz volt-e, meséljek, mit szól a család, meséljem el, hogyan csináltam... Nem értettem, hogy miért olyan érdekes ez, hiszen annyi sikersztorit olvasni a világhálón, mire ez a nagy érdeklődés? Azt a választ kaptam, hogy mert én olyan vagyok, mint a „szomszéd lány”. Közülük való, hozzájuk hasonlóan rohanó életmódot élő, kicsit sem celeb, hétköznapi ember. Dolgozó nő, Anya, Feleség. Ugyanazokkal a napi problémákkal, küzdelmekkel, mint ők. Valaki, aki pont olyan, mint ők, csak neki sikerült az, amivel olyan sokan küzdenek: látványosan lefogyni.
