Közeledik az újhullámú ünnepek egyike, mégpedig az a fajta, amely megviseli a tini-lelkeket. Hogyan éreznek a tinik, és mi a véleményük a Valentin-napról? Ez a kérdés vezérelt, amikor kisebb kutatásba kezdtem. Megdöbbentő eredményre jutottam!
Ingyenes online tanácsadás az Ételem.hu olvasói számára szakértőinkkel!
Elmesélek néhány történetet röviden, látni fogjuk, hogy egy ponton összeérnek a szálak - s ez nem más, mint a közösségi oldalak - nem biztos, hogy teljesen valóságszerű - világa.
Ugye ismerős a helyzet? Későn ébred, hajnalig molyol, folyton álmos-fáradt, rendetlen, a lakást csak szállodának használja a gyerek, egyébként alig van otthon, és elfolyik a nyár előtte. Még a motiváltabb, rendszerszerető gyerekek is megváltoznak nyáron, ilyenkor hajlamosak rossz társaságba is keveredni, hiszen hirtelen szabadok, nem kötelező ugyanazon emberek társaságában lenni nap mint nap, mint az iskolaidőben.
A legeslegjobb szülővel is előfordul, hogy kamaszodó kislánya „átveri” őt, általános jókedvet, megértést, együttműködést, kiegyensúlyozottságot produkálva. Legyünk azonban résen, és ebben a kényes időszakban figyeljünk oda az apróbb jelekre! - tinimetorunk nagyon fontos cikke következik, kamaszok szüleinek kötelező olvasmány!
Dobpergés, megjelenik kedvenc tinimentorunk, Bacsa Katie interaktív könyve!
Az egyik legfontosabb felmerülő korosztályi kérdés, amiről ritkán beszélgetnek a fiatalok, hogy miként merjék megélni, kibontakoztatni a saját stílusukat? Persze, hogy nem esik róla szó, mert a trendiség (látszólag) mindent visz.
A tinikor eszméletlenül nehéz és annál is jelentősebb életszakasz, amely megviseli még a legjobb, legodaadóbb szülőt is. Ne felejtsük el soha, hogy az ebben a korban megélt érzelmek és életesemények megfelelő feldolgozása az átlagosnál sokkal pozitívabb jövőképet és erősebb jellemet eredményezhetnek a gyermek számára. Elengedhetetlenül fontos tehát időt és energiát szánni a gyermek változásainak megfigyelésére és támogatására, fejlesztő módszerek alkalmazására.
Kamaszkorban a fiatalok még keresgélik önmagukat. Már nem kisgyerekek többé, de még nem is felnőttek, ráadásul rendkívül érzekenyek a környezetükre - még akkor is, ha látszólag érdektelennek vagy lazának mutatják magukat. Ez a helyzet könnyen vezet önbizalomhiányhoz egy olyan generiációnál, ahol gyakoriak a mozaikcsaládok vagy a rendhagyó családi helyzetek, és az időhiányban szenvedő, elfoglalt szülők.
Vannak olyan helyzetek és életszakaszok, amikor a legjobb szülő is megéli azt, hogy a gyermeke eltávolodik tőle, esetleg titkolja előtte érzéseit. A szülő látja, hogy kevés a gyermeke önbizalma, de valahogy nem tudja, mit tehetne, nehezen tud rá hatni.
