Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én otthon – legyen az home office vagy hétvége – smink nélkül, hagyma konttyal a fejem tetején, tréningruciban tengetem a mindennapjaim. Amikor kiszaladok közértbe, postára, vagy logisztikázom a gyerekeket, akkor sem foglalkozom az outfitemmel, meg a fejemmel. Aztán jön egy olyan nap, mint a nyár elején...
Emlékszem, negyven kilóval ezelőtt, amikor eljött a tavasz, tudtam, hogy jön a „hogyan takargassam magam” időszak. A nyárról nem is beszélve! Teljesen ráálltam (nem, nem a mérlegre), a térdig érő tunikákra, amik egy kényelmes zsákként ápoltak és eltakartak. Csinosabb ruhát konfekcióméretben egyáltalán nem kaptam sehol, mert a plus size divat teljesen átment nagymama style-ba, normális, fiatalos, letisztult ruhákat, blúzokat nem lehet vásárolni. Bezzeg piros rózsás, meg kék kockás asztalterítő méretű holmikból van rengeteg...
Körbenézünk, és nem látunk olyan fiatalt magunk körül, akinek nincs fülhallgató a fülében. Akár a közlekedési eszközökön, akár csak az utcán sétálva, a boltban fizetés közben, a szünetben, a közös autós utazások alkalmával, vagy csak csendben a szobájában - megy a basszus a fülekben.
