Nemrégiben olvastam egy nő facebook posztját arról, hogy miért nincs párkapcsolata, miért van még mindig egyedül. Amikor az írás végére értem, azt mondtam: NA VÉGRE!! Valaki, aki érti a lényeget! Hogy egy egészséges önértékeléssel rendelkező ember képes megvárni, amíg megtalálja a VALÓBAN hozzáillő embert, nem pedig belerohan az első szembejövő karjaiba csak azért, hogy legyen "párja".
Mennyire hátráltat bennünket, ha rossz családi körülmények között kell felnőnünk? Ilyen esetben van-e más választásunk, mint cipelni a múlttal terhelt súlyos hátizsákot? Mennyit alakíthatunk az életünkön azáltal, hogy saját magunkat próbáljuk megváltoztatni, ahelyett, hogy másokat akarnánk átformálni? Elhoztam nektek egy kliensem, Imola igaz történetét, amit ő maga jegyzetelt le, olvassátok szeretettel! Garantálom, hogy tanulságos lesz.
Hány százalékban megmenthetőek a válságban lévő párkapcsolatok, házasságok? – teszi fel a kérdést sok kliensem a pártanácsadások első ülésein. Érthető, hogy reményt szeretnének meríteni a statisztikákból egy olyan elkeseredett helyzetben, amikor a szakítás, válás forog kockán.
Valóban érdekel a testi problémád kiváltó oka? Vagy inkább szeretnéd kihúzni magad a felelősség alól, amely szerint a saját boldogságod és egészséged, teljesítményed kulcsa csakis te vagy...?
