„Ha valamit megkívánsz, edd meg!” - tartják egyesek, mivel úgy gondolják, a szervezet tudja, mire van szüksége és azt igényli. Sajnos nem válik előnyünkre minden, amit megkívánunk, sőt nem kevesen kérdezik: „Miért van az, hogy ami finom, az egészségtelen?”
Ez a lista nekem is jól jött volna… A növényi alapú étkezésre váltásomnál tele voltam olyan kérdésekkel, mint például hogy mit fogok reggelizni? Hogyan fog megváltozni a terhelhetőségem az edzések alatt? Mennyit veszítek majd az izomtömegemből? Lényeges szempontok egy sportoló életében, nem igaz? Útközben azonban rá kellett jönnöm, hogy nem ezek a legfontosabb kérdések.
Én mást eszek, te mást eszel, ő mást eszik, mégis mind egészségesek vagyunk… vagy nem?
Azt, hogy kik vagyunk, hogy mivé válhatunk, hogy hogyan élünk vagy hogyan élhetnénk, mind-mind a szocializáció során tanuljuk meg, sajátítjuk el és tesszük magunkévá. A szocializáció egy tanulási folyamat, amely a születéstől a halálig tart. Lényegében azokat a normákat, értékeket, hagyományokat, nézeteket, attitűdöket sajátítjuk el, amelyek az adott kultúrában, környezetében használatosak. Természetesen a táplálkozási szokásainkat is a szocializáció alakítja ki, aztán pedig tudásunk, kedvünk, megítélésünk és tapasztalataink alapján változtathatjuk. Barangoljunk egy kicsit közösen a történelmi korokban, hogy melyik milyen nyomot hagyott a jelenlegi táplálkozási szokásainkban, és miként jelennek meg manapság az egyes szocializációs színtereken.
Direkt nem neveztem meg, hogy karácsony vagy húsvét, mert igazából minden ünnepi alkalomra igaz lehet a "mentesen" étkezők félelme.
Hogyan étkezzünk az ünnepek alatt, hogy aztán ne kelljen újévkor küzdeni a plusz kilókkal, és rögtön diétával indítani az évet? Interjút készítettünk táplálkozási tanácsadó szakértőnkkel, hogy a segítségetekre legyen ebben a minden évben felmerülő kérdésben. Nem csak kiváló tippeket ad nekünk Saci, hanem elárulja a tipikus karácsonyi ételek kalóriatartalmát - sőt, még egy szexi fotóval is bebizonyítja, hogy ért ahhoz, amivel foglalkozik! ;)
Amikor motivációs beszélgetésre eljönnek hozzám a vendégek, mindenki őszintén elmeséli az étkezési szokásait. Nagyon sokukban látom egykori önmagamat, és látom a gyerekkori, sok évtizedes, „hagyományos” étkezési „kultúránk” hátulütőit.
Korunkban a gabonafélék közül általában a klasszikus búzából készült, legtöbbször finomított fehér termékek terjedtek el, amelyek előnytelen élettani hatásai számos bél-, szív-és érrendszeri és egyéb civilizációs betegség okozói, emellett jelentős gluténterhelést is jelentenek. Hasznos tehát bevezetni a régi időkben fogyasztott, de már sajnos feledésbe merült gabonaféléket, amelyek egészségvédő hatása szakmailag és tapasztalatilag is igazolt.
Számtalan fogyókúrás irányzat létezik, és az sem titok, hogy ha ma létrehozna bárki egy új irányzatot, és maga mellé állít 1-2 ismert személyiséget, egy tudóst, egy jó menedzsert és pár látható eredményt elért nőt és férfit, szinte biztos a siker. Nincs olyan irányzat, amelyet nem követ legalább pár száz vagy pár ezer ember, és pusztán a követők száma alapján nem ítélhetjük meg egy eszme helyességét. A kérdés tehát az, mi a fő cél.
A reformtáplálkozás előretörésével számos reggeli-alternatíva megjelent, főként a müzlifélék, gabonapelyhek. A müzlifélék területén belül is elkülöníthetünk hasznosabb és kevésbé hasznosabb formákat, mivel az élelmiszeripar e területbe is „belenyúlt”. Nem mindegy, hogy futószalagszerűen termelt, ízesített, adalékolt ipari müzlit vásárolunk, vagy előnyösebb biokészítményeket, illetve családi vállalkozások termékeit.
