IGAZ TÖRTÉNET: A NYERS CSÍRÁK MEGVÁLTOZTATTAK EGY ÉLETET!

2020 szeptember 18. Tóth Gábor

Emlékszem, amikor mintegy tíz éve kaptam egy telefont. Egy középkorú férfi keresett, és feltétlenül találkozni akart velem egészségügyi témában. Összefutottunk a Benczúr utcában, ahol az akkori alapítványi munkahelyem volt és sétáltunk egy nagyot. A személyes beszélgetéskor elmondta a történetét, amely felettébb figyelemfelkeltő volt. Talán számotokra is érdekes lehet…

 

Megosztotta velem, hogy házassága hosszú évek után megromlott, és felesége úgy döntött, elválik és elköltözik tőle. Sohasem gondolta volna, hogy ez megtörténhet vele, és nem tudta feldolgozni a történteket. Szakácsként dolgozott, a teljesítőképessége a magánéleti helyzet miatt csökkenni kezdett, figyelme szétszórt lett, egyre többet hibázott. Hazafelé búfelejtőként megivott egy-egy pohárral, amiből aztán kettő-három lett. Észrevétlenül csúszott bele az italozásba, mondván, majd úgyis abbahagyja, ha jobban lesz – de ez nem történt meg. A munkahelyén – látva a helyzetet –  táppénzre küldték egy időre, a számláit fizetni már alig tudta, alkoholfüggő lett. A gyerekei ellene fordultak, magányos volt és úrrá lett rajta a lehangoltság, a depresszió néhány hét leforgása alatt. Minden olyan gyorsan és hirtelen történt.

 

Teltek-múltak a hetek, a kilátástalanság és az egyedüllét érzése pedig csak nőtt. Enni már nem akart, élni is alig. Igyekezett bejárni a munkahelyére, hogy ne veszítse el a munkáját, de nem tudott megfelelni az elvárásoknak, így elbocsátották. Rossz gondolatokkal kezdett küzdeni, és egy idő után kiderült, a mája kezd megbetegedni. Az orvos jelezte, hogy a mája már nem tud elviselni több alkoholt, sürgősen tennie kell valamit, hogy ezt túlélje. Anyagilag és egészségileg is leépült.

 

Felhívta egy szakács barátját, aki reformer volt, mindig valami újjal kísérletezett, és kérdezte, mit javasol. A barátja elmondta, hogy ő különböző gabonamagokat csíráztat és amióta azokon él, megújult a szervezete, kipróbálhatná ő is. Vesztenivalója nem volt, hát elment hozzá és megtanulta a csíráztatást, majd vett jó néhány tálcát, és 3-4 napos eltolásokkal elindította a magok csíráztatását külön tálcákon. Főleg bio búzát használt. Így mindig volt friss csírája. Nem hagyta, hogy bezöldüljenek, ahogy megtörtént a „rügypattanás”, és már kissé megpuhult és megédesedett a szilárd keményítős magszerkezet, már belemarkolt és alaposan megrágva ette a magokat a kis csírákkal együtt. Rágós volt és szálas, de folytatta.

                      

Nem volt igazán jó íze, nem tett hozzá semmit, örült, hogy nem kell főznie, napi háromszor egy nagy marék csírafélét evett közömbösen és unottan, hosszasan megrágva, amíg csak jól nem lakott. Valójában nem hitte, hogy segíteni fog, nem is tudta, miért csinálja, de valahogy már mindegy volt az egész.

 

S hogy miért keresett meg ez a férfi? Azért, ami ezután következett. Talán két hét telhetett el, és elkezdtek jó gondolatok támadni a fejében, valami megmozdult benne. Sétálni indult és nézte a napfényt, a madarakat, a fákat. Kedve lett a sporthoz, így a séta mellett eljárt kocogni is.

 

Ahogy ette a csíraféléket, már egyre kevésbé kívánta az alkoholt, nem is értette. Csak falta a csírákat továbbra is, bár már kezdett elege lenni belőle, mégis valahogy érezte, hogy ennie kell. Három-négy hét múlva visszatért az életkedve, a gyomorbántalmai megszűntek, az alkoholt egyáltalán nem kívánta, és a testi ereje is nőtt. Nemsokára új munkahelyet talált, ahol jól is teljesített, egyre derűsebb volt a kedve, munka után pedig sportolni ment. Nem akarta már elhagyni magát, élni akart. A csíráztatást nem hagyta abba, bár mást is evett már, megkedvelte újra az életet, az ízeket, a színeket.

 

Pár hét múlva megismerkedett egy hölggyel, akivel boldog pár lettek és néhány hónap múlva ismét a napos oldalon érezte magát, eközben pedig az istenhit is része lett az életének. Hálát érzett, amiért valami vagy valaki: a Sors, a Gondviselés, vagy nem is tudta akkor még, hogy nevezze, nem hagyta őt magára. A legnagyobb meglepetés pedig akkor érte, amikor az orvosa azt mondta neki: “Uram, az ön máján semmi nyoma a korábbi problémának, ön egészséges, nagy szerencséje van, spontán gyógyulás történt!” Szárnyalni tudott volna az örömtől és megfogadta, mostantól mindent meg fog tenni, hogy egészségesen éljen és másokat is azzá tegyen.

                            

Ekkor keresett meg ez a férfi, és azt kérdezte tőlem: Gábor, mi történt bennem, ami ennyire megváltoztatta, megjavította az életem? Mi volt ezekben a csírákban, amik engem meggyógyítottak?

 

Úgy gondolom, a csírázáskor képződő komplex vegyületek, fitokemikáliák, kiemelten pedig a szintetizálódó B-vitaminok, a számtalan nyomelem és az idegeket erősítő és ingerületvezetést normalizáló anyagok (pl.: GABA) okozhatták, és persze – ahogy magam is vallom – a Gondviselés keze is közrejátszhatott. 

 

Akkoriban még csak részlegesen tudtam válaszolni a kérdésére, és ma sem ismerünk minden összefüggést, de azóta magam is sokat kutattam a témában, így a nyers csírák testi-lelki erősítő hatása vitathatatlanná vált számomra is. A tapasztalat jól kiegészíti a tudományt, és vannak kérdések, amire elméletben kevésbé, de gyakorlatban annál inkább tudunk válaszolni. Az elmúlt öt évben részt vehetek egy doktori team munkájában, ahol csírakutatással is foglalkozunk, és döbbenetes az az eredmény, amit tapasztaltunk. Különösen a csíráztatott barna rizs esetében, de a zab, a köles, a lenmag, a napraforgómag, a lucerna, a kendermag vagy a zöld- és csicseriborsó és minden más nyersanyag is az életerő gazdag tárházát nyújtja, ha aktív formába hozzuk. A csírákat kevésszer említik a lelki problémák esetén, pedig előnyösek lehetnek, ha rendszeresen adjuk!

 

A férfivel akkor egy jót beszélgettünk, majd elköszöntünk és többé nem is találkoztunk. Erőt adott ez a tapasztalatcsere, és azóta is bánom, hogy nem kerestem meg és nem készítettem vele egy mélyebb interjút, vagy nem tartottam vele a kapcsolatot. Örülnék, ha a cikk alapján magára ismerne és jelentkezne! Szívesen megajándékoznám az azóta kifejlesztett csíráztatott termékeinkkel, ha már pont a csírák voltak azok, amelyek elindították őt a változás útján. 

 

Van valami érdekes és titokzatos összefüggés a nyers táplálkozás és a lelkiség között, amit a mai napig is kutatnak. A főtt ételek „kifárasztják” az elmét, a nyers levek, gyümölcsök, salátafélék, csírák, extra szűz magolajok; a nyers csíraolajok és a számtalan fitokemikália stabilizálják az idegrendszert, az agyi folyamatokat is. Egyszer talán jobban fogjuk érteni ennek mikéntjét, de addig is: fogyasszunk minél több nyers élelmet és csíráztatott magot rendszeresen!

 

“EDD MEG, HA MEGKÍVÁNOD!” – tényleg tudja a szervezetünk, mire van szükségünk?

 

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!

Vissza