KORONAVÍRUS: VALÓS A PROBLÉMA?

2020 augusztus 31. Tóth Gábor

Hajlamos az ember a szélsőségekre, ez a koronavírus járvánnyal kapcsolatban is jelen van. Érthető is, hiszen merőben új helyzettel álltunk és állunk szemben. Ugyan születésünktől kezdve körbevesznek bennünket a vírusok, de riadalomra okot adó világszéles járványt, pandémiát az idei év előtt csak filmekben láthattunk.

 

Csalódástól valóságig

 

Gyakran ellentmondóak az információk vírus-témakörben, és valljuk meg, csalódtunk már eleget a múltban a „központosított hírekben”, hallottunk világunk érdekek uralta árnyoldalairól is, így gyanakvással fogadhatjuk még a hivatalosan közzétett adatokat és a médiahíreket is. Egyesek szerint a vírus tudatosan előállított kórokozó, mások szerint a COVID-19 gyakorlatilag nem is létezik. Nagy viták folytak a vírus életképességéről (levegőben, tárgyakon), a maszkviselésről, a lélegeztetőgépek hasznosságáról, vagy az egyes fertőtlenítőszerek hatásosságáról.

 

Sokszor nem tudtuk, a statisztikák mennyire vehetők komolyan, ma már azonban valószínűleg sokan úgy vagyunk vele: ez bizony nem vaklárma. Aki beszélt betegekkel, alkalma volt közvetlen átélőkkel, orvosokkal, ápolókkal beszélni, az nem tarthatja nem létezőnek az új vírust. Tény, hogy az intézkedések alapvetően határolták be az életterünket, és sokan tették fel a kérdést: biztos szükség van erre? Ennek kapcsán elindult a járvánnyal kapcsolatos problémakör kisebbítésének, bagatellizálásának a folyamata, amely a ló másik oldala.

 

Mennyit ér egy egér?

 

Ne feledjük el, hogy egy komoly járvány esetében egyetlen beteg vagy hordozó is világszéles veszélyt hordoz, ezért a szükségszerű védelmi intézkedések eltúlzottaknak tűnhetnek. Egy egyszerű köznapi példa: ha híre megy, hogy egerek vannak a környéken és a házunkba a szemünk láttára befut egy aprócska egér, az egész házat feltúrjuk, kipakoljuk, a legapróbb szegletig, és nemcsak ezt az egyetlen rágcsálót keressük, hanem megvizsgáljuk, vannak-e többen is, sőt csapdákat állítunk. Éjjel-nappal ez jár a fejünkben, tudván, hogy gyorsan szaporodik és bebújik a legkisebb lyukakba is a házban. Még éjjel is arra gondolunk, talán épp a hálószobában is van egy. Tűvé tesszük az egész házat és nem nyugszunk. Azonban ha a szomszéd átjön és látja a hatalmas felfordulást és pánikot, csak nevet rajtunk, mert szerinte ez túlzás: egerek mindig voltak és lesznek. Mi azonban tudjuk, hogy nem volt túlzás, mi nagyon valósnak tartjuk a problémát.

                      

A vírus „célja”: a hírek kisebbítése

 

De miért került elő a szélsőség fogalma a cikk bevezetőjében? A járvány kezdetén jelentősen felfokozott hangulat és felvásárlási láz vette kezdetét, mintha csak egy hollywoodi filmben lettünk volna. Persze utólag könnyű ezen mosolyogni, abban a helyzetben azonban egy természetes válaszreakció volt, hiszen nem ismertük a járvány virulenciáját és hatását a világgazdaságra, kereskedelemre. Mégis elmondhatjuk, hogy eltúlzott viselkedés volt.

 

Később elterjedt számos összeesküvés-elmélet, amelyek mára addig „mutálódtak”, hogy sokan nevetségesnek érzik az egész járvány-kérdést. Elterjedt nézetté vált, hogy a járvány nem komolyabb, mint egy influenza, kockázata sem jelentősebb, mint egy évenkénti szokványos fertőzés, azonban ez azt a kockázatot hordozza, hogy a járvány újra területet foglal majd. Ne feledjük: a vírus nem erős, és önmagában nem életképes, de van egy fegyvere: a korlátozások lazulása és a bagatellizálás. A szakma is aláhúzza: az új koronavírus veszélye a látszólagos veszélytelenségében, hangja a látszólagos csendjében rejlik. Számtalan hazai és külföldi szakértő nyilatkozott koronavírus ügyben, bőséges ismerettel voltunk és vagyunk ellátva. De hihetünk-e a híreknek?

 

Valós alapinformációk

 

A reális szkepticizmus nem baj, senki sem szeretné, ha utólag hiszékenynek, befolyásolhatónak, megvezethetőnek tartanák és nevetségessé tegyék. Valóban megrázó volna, ha kiderülne: „az egész egy nagy csalás volt”, azonban nem ez a helyzet. Ma már megfelelő szakmai információ áll rendelkezésre, így kialakítható egy stabil egyéni látásmód.

 

A részletek terén megoszlanak a vélemények, de az alapinformációk adottak. Az új vírus létezik, a genomja jórészt ismert, meg lehet állapítani, hogy „laborban gyártott” vagy természetben létrejött vírusról van-e szó (az előbbit a szakma kizárta a genom ismeretében). Zoonózis (állatról emberre terjedő fertőző ágens) lévén, elég jól ismert az állati vektora is, illetve a vírus által létrehozott kórfolyamat, és a kiemelten támadott szervek (elsődlegesen a tüdő, a szív és a keringés, illetve a hajszálerek, másodlagosan az emésztőszervek, bőr, szem, agy stb.).

 

És velem mi lesz? Az immunvédelem továbbra is fontos

        

Sokan tünetmentesen túljutnak a fertőzésen, de nem mindenki. És itt merül fel a kérdés: én melyik csoportba tartozom? Ha megkapom, majd szinte észrevétlenül átfut rajtam, vagy lesznek tüneteim, esetleg kórházba kényszerülök? Mindenkit érintő kérdések ezek.

 

Általános modellek felállíthatóak, de jól tudjuk, hogy minden szervezet más. A kórfolyamat genetikai tényezőktől, a szervezet aktuális állapotától, a belső gyulladásos faktoroktól és a bejutó vírus mennyiségétől függ, egyéb körülmények mellett. Nyilvánvaló, hogy egy stabil, erős szervezet máshogy küzdi le a kórokozót, mint egy kifáradt, gyengébben működő, számos idegen anyaggal terhelt. A szakma sok helyen megerősíti az általános immunvédelem szerepét a higiéniai szempontok mellett, azonban minden szervezet más-más hatóanyagra reagál jobban (ezért alkalmazzuk a rotációt, azaz a kiegészítők váltó- vagy forgórendszerű használatát).


  

A vírus változatlan, az ember változott

 

A vírusveszély nem múlt el, hiába lettünk egyre engedékenyebbek, az esetszámok újra növekedni látszanak. Paradox helyzet: az örökké változó vírus ugyanaz maradt, de talán mi változtunk. Félünk, hogy becsapnak bennünket egy „világszéles cirkusszal”, de nem ez a helyzet.

 

A helyzet annyi, hogy egy állatban kitenyészett és a bolygón elterjedt egy emberre is veszélyes új koronavírus, amihez hasonló példát – más szóval figyelmeztetést – láthattunk a SARS és MERS járványok idején, nem is olyan rég. Ahogy azok is létezőek voltak, a COVID-19 is az.

           

Preventív szemlélet

 

Az immunvédelem, a személyi higiénia, a távolságtartás ugyanolyan fontos, mint korábban.  Megelőzni mindig ésszerűbb valamit, még akkor is, ha túlzónak tűnik, mint utólag azt mondani: máshogy kellett volna cselekednünk az elején. Emberéletekről van szó továbbra is, így nem lehetünk elég óvatosak. Egészségügyi téren sosem származott még nagy baj a túlzott megelőző intézkedések miatt, ám a problémák kisebbítése kockázatos. S ha többször mostam kezet, mint máskor, maszkot hordtam, sőt az immunrendszeremre is jobban ügyeltem, azzal csak nyertem.

 

Könyvajánló:
Az állati eredetű élelmiszerek problémaköre a világjárványok tükrében

           

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!

Vissza