“EDD MEG, HA MEGKÍVÁNOD!” – tényleg tudja a szervezetünk, mire van szükségünk?

2020 augusztus 5. Tóth Gábor

„Ha valamit megkívánsz, edd meg!” – tartják egyesek, mivel úgy gondolják, a szervezet tudja, mire van szüksége és azt igényli. Sajnos nem válik előnyünkre minden, amit megkívánunk, sőt nem kevesen kérdezik: „Miért van az, hogy ami finom, az egészségtelen?”

 

Van abban igazság, hogy a szervezet „halkan” jelzi az igényeit, ám sokszor nem figyelünk rá. Idővel ez a halk hang szinte elnémul, és a test olyan dolgokat kezd követelni, ami nem használ neki, de az ízlelőbimbóknak kifejezetten tetszik. Mindez egyéni szokásainkkal van kapcsolatban, amely visszahat az ízlelésünkre és testi-lelki állapotunkra.

 

Az állatvilágban megfigyelhető, hogy például sóhiány esetén az állatok keresik a sót tartalmazó anyagokat, vagy más esetben a keserű füveket, stb. Ösztönszerűen ráéreznek, mire van szükségük. Az embernél is jelen lehet a jó alapvető igénye a születés után: a kisgyermek, akit nem kínálnak hússal, nem fogja kérni és sok esetben idegenkedik tőle, míg a gyümölcsöket nagyon megkedveli. Ugyanakkor a nevelés, a szülői példa, a modern élelmiszeripar (gasztropszichológia, a természetes összetétel megváltoztatása, ízesítők és aromák, stb.) és a személyes szokások felülírhatják a természetes szükségleteket az idők folyamán.

Coming Soon
Total Votes : 2

A természetközeli körülmények között született és felnőtt embernél tehát él a törvényszerűség: főszabályként az egészséges és építő táplálékokat kívánja. Átlagtól eltérő élethelyzetben is megjelenhet ez a jelenség: például betegség esetén először koplalunk, majd az egyszerű, természetes étkeket, pirítóst, gyógyteát, párolt almát, leveseket, salátaféléket, főzelékeket fogadunk szívesebben, míg a nehéz, zsíros, túlízesített ételekre, cukros italokra rá sem tudunk nézni.

 

Furcsa kimondani, de a fejlett idegrendszerrel, szabad választással, tudatos gondolkodással rendelkező ember lassan elvesztette természetes védő ösztöneit a mesterséges környezetben. Az emberiség szándékosan, tervezett módon hozza létre azokat az üzemeket, üzleteket, étkezdéket, ahol a káros élelmiszerekhez hozzájuthat és ezeket tudatosan fogyasztja el (hiszen az ismeretek rendelkezésre állnak). Mindaz, ami régen magától értetődő volt, ma „reformtáplálkozás” néven kerül be a köztudatba, mint újdonság. Újra tanítani kell az önfenntartó gazdálkodás, beszerzés és otthoni főzés és egyéb tevékenységek gyakorlatát, amelyek régen az alapoktatás részei voltak (háztartás, főzés-étkezés, szabás-varrás és hasonlók).

 

Szintetikus világ vesz körül bennünket, és az ízlés is megváltozott, kárunkra. Ha nem vagyunk jól, édességgel, csokoládéval próbáljuk magunkat jobb kedvre deríteni, ismert a „bánatháj” fogalma is (noha van, aki stresszes időszakban egyáltalán nem kíván enni).

Az ízlésünk igen jól nevelhető és kellő önfegyelemmel fantasztikus eredmények érhetők el a táplálkozás révén. Sokan meglepődnek azon, hogy egy étrendváltoztatás után, néhány hét múlva mennyire átalakul az ízlés (ízpreferencia). Amit korábban nem kedveltünk, megszeretjük, illetve amit nagyon kívántunk, már másképp nézünk rá. A meggyőződéses egészségszemléletre váltást követően csodákat visz végbe az ember „kívánság-központjában” pusztán az a tudat, hogy egy étel egészséges és előnyömre válik. Emellett az ételek sokféleképpen elkészíthetők, és lehetséges, hogy csak azért nem szeretünk egy ételféleséget, mert nem jól készítették el számunkra.

 

Jó példa erre a só-kérdés: könnyen hozzászokunk a fűszeres-sós ízekhez, majd a kevésbé sózott ételt eleinte élvezhetetlennek tartjuk. Hamarosan azonban megfordul a helyzet: a kíméletes sóhasználat válik etalonná, és kezdjük érezni a hozzáadott zöldségek, fűszerek, alkotók ízvilágát, ízharmóniáját. A só előnyös kis mennyiségben, mert kiemeli az ízeket, azonban egy határon túl már „átveszi az uralmat”. Rá kell jönnünk, hogy a sós, füstölt és csípős vagy paprikás ízeken felül számtalan más íz-árnyalat is létezik, amelyek keresését szinte művészi magasságokba fejleszthetjük, megfelelő, természetes fűszerek használatával. A fűszerek jelentős része gyógynövény is egyben, így láthatjuk, hogy nem az ízek elvétele, az unalmas ételek készítés a cél, hanem az ellenkezője: a számtalan értékes és egészséges fűszernövény használata.

 

A sóhoz hasonló a cukor területe is: az édesítés csökkentésével az ételek émelyítően  „szirupszerű” íze eltűnik és a reformsütemények, és édességek csodás új világa tárul fel számunkra.

 

Tény, hogy bizonyos ízpreferenciákkal születünk, azaz egyes ételféleségeket jobban szeretünk, másokat kevésbé, sőt van olyan is, hogy valamit ki nem állhatunk kisgyermekkorunktól kezdve. Vita van arról, melyek a született és melyek a szerzett ízpreferenciáink, bár a szakemberek gyakran említik az élet első éveit, a szülői példát és a környezet (nagyszülők) hatását is. Nyilvánvaló, hogy egy természetes, falusi körülmények között felnőtt ember ízlése egészen más lesz, mint egy belvárosi, ipari és gyorséttermi „junk food”-okhoz szokott emberé. Más a helyzet ott, ahol az ember maga termel és főz-süt, mintha készen veszi meg az üzletben az adalékanyagokkal dúsított termékeket.

 

A gyermekkori élmények, hatások befolyásolják az ételek kedveltségét vagy averzióját (az étel averzió során az ember következetesen elutasít bizonyos ételeket vagy ételcsoportokat, különösen jellemző ez gyerekeknél). Ha az anyatejes táplálás során az anya változatosan étkezik, a gyermek későbbi averziói csökkenhetnek, hiszen az anyatej révén számos értékes komponenssel megismerkedik a baba szervezete. Előfordul, hogy az étel íze, illata, állaga, vagy az étkezés körülményei (erős megvilágítás, hangok, egyéb stresszhatás, erőltetés stb.) váltják ki az ellenállást, emellett kisgyerekeknél az 1-3 éves kor között jellemző dackorszak is rásegít a problémára. Ha a gyermek látja, hogy a testvérei, szülei kedvelnek egy ételt, ő is nagyobb lelkesedéssel fogja kipróbálni. (Itt érdemes jelezni, hogy nem tanácsos a család „üdvrivalgása” egy-egy étel elfogadásakor, ugyanígy a csalódottság kifejezése az elutasításkor, a legjobb módszer a természetesség és „közömbösség” ilyenkor.) Amennyiben a családban rendszertelenség, nassolás, édességek evése jellemző, nyilvánvaló, hogy az ízlelés gyorsan eltorzul és később nehéz visszaterelni a jó mederbe.

Az ifjúkor, majd fiatal felnőttkor szerepe is kiemelkedő, ilyenkor rögzül és véglegesedik a személyes ízlelés, persze az élet bármely szakában ez változtatható, ha egyre nehezebben is. Felnőttkorban az életszemlélet, a tudatos egészségvédelem, a reformélelmiszerekre váltás nagy szerepet kap az ízlelés formálásában. Igen sok esetben az ember képes már élemedettebb korban is teljes étrendváltoztatásra és az ízlelés módosítására.

 

Mi tehát a jó hír mindebben? Elsősorban az, hogy az ízlelés alakítható, formálható. A szemléletmód, a tudatosság vezérlő hatása érvényesül, azaz képes a tudatunk meggyőzni bennünket arról, hogy egy étel élvezetes. Az önképzés és önfegyelem szerepe tehát döntő. Megtanulhatjuk érezni az új ízeket, megkedvelni az egészséges ételeket, sőt magunk is olyan ízvilágra alakítani az otthoni konyhát, ahogy szeretjük. Nem igaz, hogy „az egészségtelen étel finom, az egészséges étel pedig rossz ízű”.  Levesek, főzelékek, sültek, raguk, rakott- és töltött ételek, süteményfélék, pudingok és szószok mind megalkothatók egészséges alkotókból, kitűnő ízvilággal, ezt számtalan főzőtanfolyam bizonyítja. Meglepődünk, amikor igen finom ételek készülnek olyan egészséges alkotókból, amelyeket még sosem próbáltunk (pl. zabpehely, köles, bulgur, sörélesztő, csicseriborsó, dió, szezámmag, napraforgómag, stb.)

 

Ma már a reformkonyha egészen más, mint kezdetben volt. Igen sok konyhatechnikai fogás, értékes ízesítő, édesítőanyag létezik, és reformételek receptjeinek ezreivel találkozhatunk. Igazán kreatív, ízletes reformételek főzhetők, és még a korábban kedvelt ízeinket is megkomponálhatjuk sokkal egészségesebb formában.


Mindemellett a jó lelkiismerettel való evés gyógyító hatása is érvényesül, ami nem lebecsülendő. Talán kevés szó esik e témáról, annyira rejtetten zajlik: az étkezések során a lelkiismeretünk bekapcsol és folyamatosan „vádol vagy felment”. Nem ritkán bűntudatot érezhetünk egy egészségtelen étel elfogyasztása, vagy egy mértéktelen vacsora után, ami nem építi a lelkünket. Az egészséges táplálkozás nemcsak a testre, hanem a lélekre is megnyugtató, építő hatással van, hiszen nincs is annál jobb, mint amikor tudjuk: amit megettünk, hasznos volt, támogatja életfolyamatainkat és bízhatunk a jó életminőségben, hiszen megtettük érte a magunk részét.

 

VEGÁN CSICSERI OMLETT – A VENDÉGEKNEK VAGY MAGADNAK EGY KÖNNYED REGGELI

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!

Vissza