BAJ VAN, ELHÍZOTT A TINÉDZSEREM!

2020 július 2. Marton Éva

Síkos talaj a téma, amit ebben a cikkben boncolgatni szeretnék. Azért döntöttem úgy, hogy „tollat ragadok”, mert egyre többen keresnek meg azzal a dologgal, hogy segítsek a gyermekük fogyásában, hogyan lehetne őket motiválni, mit tanácsolok…

 

Leszögezem, nem vagyok szakértő. Főleg gyerekeknek nem tudok, és nem is szeretnék szakmai tanácsot adni. Amiben nagyon szívesen segítek, az az, hogy elmesélem az én tapasztalataimat, hogy mit látok, mint egykor túlsúlyos (40 kilót fogyott) nő, mit tapasztalok, mint édesanya, és milyen példák, esetek vannak a közvetlen környezetben, illetve jönnek szembe kétségbeesett ismeretlenektől, akik segítségért kiáltanak.

 

Nos, a témát több irányból közelíteném meg: az első nagy kérdés, hogy valóban elhízott-e a gyerek? Szülőként nagy valószínűséggel reálisan látjuk a dolgokat, azonban a tinik maximálisan ki vannak téve a social média által sugárzott hamis képnek, amiben az a szép, aki csontsovány. Első fontos lépés tehát, hogy reálisan lássuk a helyzetet mi is és a tinink is.

 

Ez nagyon egyszerű:

 

Akár egy hagyományos mérleg, de egy kb 8-10 ezer forintos okosmérleg megmutatja, hány kiló a gyermekünk. A BMI kiszámítását pedig vagy az okosmérlegre vagy egy webes kalkultárorra bízhatjuk.

 

Gyermek BMI kalkulátor itt: https://babafalva.hu/kalkulatorok/gyermek-bmi-kalkulator/

 

A fenti oldalon százalékos értéket nézzétek:

 

3 százalékosnál kisebb értékek jelentős súlyhiányra utalnak: feltétlen vizsgálni kell a gyermek egészségi állapotát, figyelembe kell venni táplálkozási és szociális körülményeit.

                     

3 és 10 százalékos közti értékek sovány gyermekre utalnak.

                               

10 és 75 százalékos közé eső értékek megfelelő tápláltságot jeleznek.

                              

75 és 90 százalékos közé eső érték már súlyfölöslegre, túltápláltságra utal. Minél közelebb van a gyermek BMI értéke a 90. százalékoshoz, annál inkább fennáll az elhízás veszélye. A táplálkozásra és a rendszeres testmozgásra már itt is oda kell figyelni.

 

90 és 97 százalékos közötti gyermekek egyértelműen túlsúlyosak. Ha súlytöbbletet szemmel láthatóan nem a túlfejlesztett izom adja, akkor a táplálkozásra oda kell figyelni. A szülők és gyermekek figyelmét nem csak a táplálék helyes minőségi és mennyiségi arányaira kell felhívni, de javasolni kell a rendszeres intenzív testmozgást is.  

                         

A 97 százalékosnál nagyobb BMI értékek esetén már kóros elhízással kell számolni.

 

A második kérdés a sokszor emlegetett „példamutatás”. Na, ez egy lerágott csont szerintem. Hogy milyen példát mutat a szülő az persze fontos. Ha anya, apa nem chipset nasizik a tévé előtt és nem cukros üditőket iszik, ha sportolnak, mozognak, ezek mind jó dolgok. Ezt már agyon magyarázta nekünk mindenki.

 

De ez csak a dolgok egyik része. Szerintem hiába a jó példa, ha a tinédzserünk maga nem látja be, hogy baj van, ha nem tudja megfogalmazni magának a miérteket. Miért van baj? Miért kell lefogynom? Miért olyan nehéz? Miért nem elég ha edzésre járok? Miért nem ehetek este csokit, ha egész nap nem ettem semmit?

 

És itt jön a legfontosabb és legnehezebb feladat:

 

Megtanítani, meggyőzni és folyamatosan motiválni a gyereket.

 

Ez annál nehezebb, minél inkább csak a szülő „igénye” a fogyás. Mondok egy példát:

 

A 15 éves lányom elhatározta, hogy mivel a karantén alatt nincsenek kemény edzések, testnevelés órák, nem akar meghízni, sőt, beach body-t farag magából a „home office” időszak alatt. Az ő esetében a legnehezebb és legkritikusabb pont, vagyis az „igen, akarom”, megvolt.

Lemondott a pizzáról, tésztáról, kenyérről, csokiról. Elkezdett edzeni. Minden nap keményen edzett. Vagy saját testsúlyos edzések otthon, vagy futás a szabadban. Sokat kérdezett: Anya, a camambert sajt vagy a csirkemell a jobb? Anya, ha zabliszttel csináljuk a palacsintát az kevésbé hizlal? (Egyébként sajnos nem)

 

Úgy gondolta, hogy mindent jól csinál. Büszke is volt magára, amikor elkezdett látszani az eredmény. Hol volt akkor a gond? Hol kellett nekem, mint szülőnek motiválni, segíteni, óvatosan terelgetni egy elszánt tinit.

 

Amikor este fogott egy zacskó ropit, hú, de jó, ma edzettem, jól ettem, jöhet a hatalmas adag ropi, akkor finoman mondtam neki, hogy csodás vagy, le a kalappal, hihetetlen, hogy milyen klassz csaj vagy, szerintem gyönyörű vagy, nem kell fogynod… de ugye tudod, hogy egy zacskó ropival tönkreteszed a mai edzésedet? Edd meg azt a ropit inkább reggel, ne este. Este nassolj valami mást. Protein csoki, fehérje süti, egy alma… de ne egy nagy zacskó ropit.

 

Na, teljesen kiakadt. Jogosan. Kamasz 🙂 Minek szólok bele… Meg egyébként is…

 

Mondtam, oké, legközelebb nem szólok…

 

De csakazért sem ette meg a ropit és megölelt, hogy köszi, hogy szóltál anya, csak úgy megettem volna.

 

Ugyanígy volt valamelyik este a banánnal. Mondtam neki, hogy két banánt ne egyen meg este 11-kor, inkább reggel, mert nem annyira jó, ha éjszakára betol két banánt.

 

Szépen lassan rájött, hogy segíteni akarok, és letöltötte a Yazio kalória kalkulátort, hogy nélkülem is tudja, mi az ami este már nem annyira ideális ennivaló. A karantén alatt lefogyott 7 kilót, olyan izmos, olyan gyönyörű, hogy hihetetlen. Már attól féltem, hogy átesik a ló túloldalára, de aztán amikor fagyizni ment és reggel lecsúszott a banán, aztán a protein csokik, megnyugodtam, hogy nincs baj. Elkezdett tudatosan táplálkozni, odafigyelni az étkezésre. Az okosmérlegen is szépen látszik ahogy alakul, és persze halál boldog, hogy a tavalyi nadrágok lógnak, hogy be tudja tűrni a blúzokat, pólókat, és szívesen elmegy strandra az osztállyal.

 

Mondok egy másik példát is: Sokszor találkozunk kocogás közben egy anya-lánya párossal. Szembe futnak velünk. Illetve nem futnak… Szuperbody anyuka szökell elöl, és kiabál hátra, hogy „most magas térdemelés”…Egy két há’.. a 12 éves forma kislánynak, aki láthatóan túlsúlyos, az arcára van írva, hogy utálja az egészet, mindig anyuka mögött kullog, vörös fejjel, szinte sírva… Nincs zene, nincs jókedv, nincs barátnő, nincs motiváció, de van egy hajcsár vékony anyuka.

 

Kérdezem én, hogy mire jó ez? Tényleg betonon futásra kell kényszeríteni azt a szerencsétlen gyereket? Nem igaz, hogy nincs olyan mozgásforma, amit szeretne. És ha nincs? Akkor menjenek el sétálni, gyalogoljanak sokat, beszélgessenek közben, sétáltassanak kutyát, szedjenek virágokat, tollasozzanak, labdázzanak, trambulinozzanak, eregessenek sárkányt… de ez a betonon futtatás… Úristen, nemá’…!

 

Egy szó mint száz, iszonyú nehéz dolga van a szülőknek.

 

Az egyik tündéri kis barátunk anyukájával is beszélgettem erről. Otthon csak egészséges ételek vannak, de a kislánya a zsebpénzéből Mekibe megy, sült krumplit és cukros üditőt vesz, azzal jutalmazza magát. Mit lehet ilyenkor tenni?

 

Erre mondom én, hogy amíg a gyermek nem saját maga akar változtatni, amíg nem tudatosul benne, hogy hiába az egész heti „jól evés”, a sültkrumpli és Sprite elront mindent, addig nagyon nehéz eredményt elérni.

 

A kis barátnőnk ma már jégsalit nasizik chips helyett a tévé előtt, ami fantasztikus eredmény! Mert jó példa van előtte, mert a szülők nem chipset adnak a kezébe. De a szülői példa szerintem kevés sajnos.

 

Szülőként hiába mondjuk, hogy „le kell fogyni” ez nem segít. Talán arra lehet rávilagítani, és akár a saját korosztályából példát mutatni, hogy milyen lelki terhekkel jár, ha nem szereti magát, ha csúfolják, ha nem lesz egészséges nagykorában.

 

Hallgattam én is gyerekkoromban, hogy „dagikám” meg „fuss egy háztömböt”… sosem azt mondták, hogy szép vagy, csinos vagy… Gondolhatjátok mennyire motivált, hogy „dagi vagy”…! Mentem a nagymamámhoz csokit meg cukorral kikevert tojást falni.

 

Sajnos nekem sincs receptem arra, hogyan lehet ezt sikeresen csinálni akkor, ha a gyermek saját maga nem motivált.

 

A mai gyerekeknél talán a digitális világ és a kreatív nevelési eszközök bevonásával próbálkoznék…

 

  •   Kalória applikációval elmagyarázni, hogy ha ennyit eszel egy nap, akkor milyen ügyes vagy,
  •   Youtube videók amiken láthatja a korosztályának átalakulását,
  •   Instagramon egészséges oldalakat bekövetni vele együtt,
  •   Saját magát is fotózza le, mérje le, hogy lássa a változást (ne posztolja sehol!)
  •   Színes füzetekbe, falra listákat, naptárt készíteni – milyen jó érzés kipipálni, hogy aznap megcsináltad, ma is ügyes voltál….
  •   Ha elért egy célt (akár kiló, akár torna perc, akár jól étkezett aznap) – ünnepeljük a sikert.

 

Természetesen a hízás/fogyás lelki okainak a kiderítése is fontos, mert – ahogy a gyermekpszichológus Győri Ildikó magyarázza – ha anélkül kezd bele egy gyerek a fogyókúrába, könnyen átlendülhet a túlsó oldalra, és „túlfogyhat”. Azaz az egészséges testsúly és életmód megtalálása és fenntartása helyett maga a „fogyókúra” válik rutinná. Ilyen esetben akkor sem tud leállni a fogyással, amikor már régen az egészséges határ alatt van a testsúly, és könnyen torkollhat anorexiában a folyamat, aminek a vége akár kórházi kezelés is lehet.

Győri Ildikó gyermekpszichológust és a weboldalát a www.kreativneveles.hu -t szívből ajánlom Nektek!

 

Mit gondoltok, a kreatív nevelési eszközök vagy a digitális világ lehetőségei működhetnek? Nálatok mi vált be? Ti mivel küzdötök szülőként? Veletek hogy volt, amikor gyerekek voltatok?

 

Szeretnék egy gyerekeknek szóló motivációs videót készíteni a Youtube csatornámra ebben a témában, ezért szívesen veszek minden hasznos véleményt, építő kritikát, kommentet, javaslatot. Írjatok nekem itt kommentben vagy emailben: alanesse.info@gmail.com

 

Köszönöm, ha segítesz együtt gondolkodni ebben a legtöbb szülő számára nehéz kérdésben 😊

 

Puszi,

Éva

 

KELL EGY KIS MOTIVÁCIÓ? ELŐTTE-UTÁNA FOTÓK A SZOMSZÉD LÁNYTÓL

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!

Vissza