MINDENT A NÖVÉNYI FEHÉRJÉKRŐL – a nagy aminosav tudásbázis

2020 május 12. Tóth Gábor

Az élelmiszerekben található tápanyagok közül az egyik legfontosabb csoportot a fehérjék (proteinek) jelentik. Az utóbbi évtizedekben különösen fontos területté vált a fehérjefogyasztás, amely bizonyos szempontból érthető is, hiszen az élő szervezetek szárazanyag-tartalmának jelentős részét a fehérjék adják. (Az izomszövet és egyéb szövetek, valamint a csontozat építőelemei a fehérjék, ezen kívül az enzimek, hormonok és a vér alakos elemei is fehérjetermészetűek. A haj és köröm ún. vázprotein, tehát nem emészthető fehérje.)

 

Az újabb eredmények azonban azt is feltárták, hogy a túlzott mértékű fehérjebevitel, illetve a fehérjeminőséget érintő arányeltolódások (túlzott állati fehérje a növényi kárára) komolyabb egészségügyi problémák alapjait fektethetik le. Ennek ellenére a „korszerű” táplálkozástudomány sokáig előtérbe helyezte a fehérje, és főként az állati fehérje fogyasztás szükségességét, bár az elmúlt években az arány jelentősen a növényi fehérjék irányába tolódik a szakmai ajánlásokban is (a fehérjebevitel legalább 50%-a növényi fehérje legyen, tartsunk növényi alapú napot, stb).

 

A fehérjékről szóló alapismeretek elsajátítása azért lényeges, mert így a megannyi ellentmondásos információ között valódi és megnyugtató megoldást találhatunk, amelynek fényében megfelelő minőségű és mennyiségű fehérjét tartalmazó élelmiszereket készíthetünk és fogyaszthatunk, aggodalmak nélkül.

 

Fehérjék

 

A fehérjék a szénen, oxigénen és hidrogénen kívül nitrogént is tartalmaznak. Építőköveik az aminosavak, amelyek számtalan variációban kapcsolódhatnak össze. Az előírt sorrendben, nagy számban összekapcsolódó aminosavak többféle szerkezetű fehérjemolekulákat alkotnak, az így létrejött molekula vízben kolloid oldatot képez (pl. zselatin). Az aminosavak különféle sorrendben történő összekapcsolódásából több milliárd különböző fehérjeféleség származhat (a fehérjék funkciója az aminosav-sorrendtől, illetve a térbeli szerkezettől függ).

 

A szervezet felépítésében mintegy húsz aminosav vesz részt, ebből kilenc aminosav ún. esszenciális, vagy létfontosságú. Ez utóbbiakat a szervezet nem képes előállítani, így kívülről, élelmiszerrel kell bejuttatni. A fennmaradó aminosavak nem esszenciálisak, ezeket a biokémiai folyamatok képesek létrehozni más aminosavból.

 

Az újabb kutatások szerint az esszenciális aminosavak egy részét a szervezet képes szintetizálni, ilyen például az arginin és a hisztidin. Egyes egyetemi irodalmak leírják, hogy ténylegesen csak két aminosavról mondható el, hogy – a szó valódi értelmében – létfontosságú: a treoninról és a lizinről. Az élelmiszeripari egyetemeken korábban a metionin szerepét hangsúlyozták, de mára kiderült, hogy a sok metionin káros (homocisztein képződés). A glutaminsav és a triptofán szerepe szintén komolyabban tisztázásra vár (agyi folyamatok), ezen felül – különösen a sportban – a BCAA-kérdéskör kerül elő gyakran (BCAA: leucin, izoleucin, valin, optimális arányuk: 2:1:1).

 

A cél mindig az, hogy a legkisebb nitrogénbevitel mellett a lehető leghatékonyabban bevigyük az összes létfontosságú aminosavat a szervezetbe, védő anyagok kíséretében. (A feleslegesen bevitt nitrogén előnytelen, a lebontási termékek miatt, az ammónia a vér-agy gáton is átjut.)

 

Láthatjuk, hogy még a mai napig sem lezárt kérdés ez a terület és szakmai ütközőpontok vannak. Általánosságban mégis a következő kilenc aminosav mennyiségét és egymáshoz viszonyított arányát tekintjük elsődlegesnek (esszenciálisnak) az élelmiszerekben: fenilalanin, hisztidin, izoleucin, leucin, lizin, metionin, treonin, triptofán és valin. Fontos táblázatot a cikk végén találsz!

 

A fehérjék élettani értéke

 

Teljes értékűnek nevezünk egy fehérjét, ha benne minden esszenciális aminosav megfelelő mennyiségben és arányban megtalálható.

Az állatok saját fehérjeállományukat különböző növényi fehérjékből fedezik. Ezek ún. primer vagy elsődleges fehérjék, amelyek jelentős része önmagában nem teljes értékű, de igen könnyen azzá tehető. A változatos növényi fehérjék az állati szervezetben építőköveikre, aminosavakra bomlanak; ezekből az aminosavakból épül fel az adott fajra jellemző aminosavsorrend, illetve fehérjeszerkezet.

 

Az állati eredetű fehérjéket ún. szekunder vagy másodlagos fehérjéknek nevezzük, hiszen az állati szervezet építi fel a növényi fehérjéből. (Más felosztás is létezik, ezek általában elsőrendű fehérjeként kezelik a teljes értékű állati fehérjéket, másodrendűként a nem teljes értékű növényi proteint, de ez a besorolás már a múlté!)

 

A szakma hosszú ideig az állati eredetű proteineket „tisztelte” jobban, mivel önmagukban teljes értékűek. Ezekhez kezdték mérni a növényi fehérjéket, amelyeket önmagukban hiányosnak találtak. Később kiderült, hogy az állati eredetű proteinekben egyes aminosavak túlzott mennyiségben vannak jelen (pl.: metionin), így hibás következtetések születtek az összevetéskor. Mivel a tehéntej és a tojásfehérje eredendően nem az ember számára „készül”, nyilvánvaló, hogy nem lehetett volna minden tekintetben alapul venni a humán célú aminosav-számításokhoz (az adott fajok számára az arányok optimálisak, az ember számára nem). Ezt támasztja alá az a tény, hogy ha az ember a fehérjeszükségletét kizárólag állati fehérjékből fedezné, korán megbetegedne a képződő bomlástermékek és a hibás aminosav-arányok miatt. A tehéntej például csak kis ideig szolgál táplálékául a szopós borjaknak (fajspecifikus és ideiglenes kizárólagos táplálékuk a szervezet gyors felépítése céljából), majd ők is átállnak növényi táplálékra.

Az állati fehérjék alapulvétele tehát hibás módszernek bizonyult és számos civilizációs betegség forrásává vált (rákbetegségek, szív- és érbetegségek, köszvény, húgysavalapú vesekő, gyomor- és bélproblémák, stb.). Szintén hibás volt az a nézet, hogy olyan táplálékot kell keresni és felértékelni, amely önmagában fogyasztva teljességet képvisel a proteinbevitel terén, ugyanakkor alig van benne antioxidáns vegyület. Felesleges ez a gondolkodás, hiszen oly sokféle nyersanyag létezik, amelyek szemet gyönyörködtető változatossága felüdíti a testet-lelket. Nemcsak a fehérjékről van szó, hanem a sok ezer egyéb szabályozó és protektív (védő) vegyületről, amelyeket csak változatosan összeállított étrenddel tudunk bevinni a szervezetbe, és ilyen módon építik és védik a sejteket (a fehérje bomlástermékek lekötésében is segítenek).

 

A növényi fehérjék általában nem azért hiányosak önmagukban, mert hiányzik belőlük egy vagy több esszenciális aminosav, hanem a bennük található aminosavak egymáshoz viszonyított aránya nem megfelelő, így egy-egy adott aminosavból a szükségesnél kevesebbet tartalmaznak (később látni fogjuk, hogy ez lényegében egyetlen aminosavra korlátozódik: a lizinre).

 

Legtöbbször már kétféle növényi alapanyag együttes bevitelével a fehérje teljes értékűvé tehető, azaz komplettálható (itt érdemes előrebocsátani, hogy a komplettálás nem szükséges egy étkezéskor, mint korábban hitték, hanem bőven elegendő egy napon belül).

 

Mindez nem teszi alsóbbrendűvé a növényi fehérjéket, inkább kreativitásra és tudatos párosításra bátorít, emellett jóval kevesebb káros bomlástermék képződik a szervezetben belőlük.

 

Az állati eredetű fehérjéket ma már inkább destruktív (támadó, romboló), a növényi fehérjéket pedig inkább „gyógyító”, protektív (védő) fehérjéknek tartják. Ismert kutatás például, hogy míg a hús vagy a sajt fehérjéje aterogén (érelmeszesedést fokozó) hatású, addig a szója-, a dió-, a napraforgó, a kendermag- a borsó- vagy a rizs- és zabfehérje érvédő tulajdonságú.

 

A kritikus tényező: limitáló aminosav

 

Felszíváskor a szervezet a mintegy kilenc esszenciális aminosav közül „kiválasztja” a legkisebb mennyiségben vagy arányban jelenlévő aminosavat. Ezt nevezzük limitáló aminosavnak. A hasznosuláskor az összes többi aminosav csak a limitáló aminosav arányában képes felszívódni és beépülni. Tehát ha valaki szinte minden aminosavból sokat fogyaszt naponta, de akár egy létfontosságú aminosav is a szükségesnél kevesebb, akkor az összes aminosavat (az előbb említett egyetlen, limitáló aminosav miatt) csak kismértékben tudja hasznosítani. Ennek ellenére mégsem jellemző fehérjehiány, kivéve a kifejezetten éhező vidékeket, vagy háború miatt nélkülöző országokat.

 

A fehérjehiány kialakulásának gyakorlatilag nincs esélye a változatos növényi étrend mellett. A hús (sőt állati eredetű élelmiszerek) nélkül felnövő generációk igen jól fejlődnek, és a gabonafélékből, bab-, borsó- és diófélékből elegendő fehérjéhez jutnak. Ennek okát is megtalálták ma már, ugyanis kiderült, hogy a fehérjeszükséglet terén is hibásak voltak a korábbi számítások, és a szervezet rendkívül gazdaságosan bánik a belső aminosavkészlettel. Számos olyan eredmény látott napvilágot, amelyek révén megérthettük a növényi alapú étkezés hasznosságát, így megszűntek a régi vélt félelmek.

 

Kell-e félnünk a fehérjehiánytól?

 

Bár a szervezet szárazanyag-tartalmának jelentős része fehérje, mégsem szükséges aggódni a fehérjehiány miatt. (Korunkban inkább ennek ellenkezője jellemző, a fehérje-túltáplálkozás). Fehérje-szükségletként a korábbi évtizedekben igen magas értékeket adtak meg (kb. 1,5 g / testtömeg-kilogramm /nap/fő), amelynek idővel beértek a következményei. Itt érdemes megemlíteni, hogy a háború alatti és az utáni nélkülözéseknek egyfajta visszahatása volt a „jóléti berendezkedés” okozta túlevés és fehérjebevitel-növelés.

 

Később a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által javasolt beviteli értékek egyre csökkennek, amely tény mutatja, hogy e kérdéskör még a szakemberek között is vitatott, nem egyértelmű. Jelenleg a napi fiziológiás (élettani) fehérjeminimum átlagosan 0,5 – 0,6 g/ttkg/fő/nap, azaz 70 kg testtömeg esetén mintegy 35-42 gramm jó minőségű fehérjét jelent (ttkg=testtömeg-kilogramm). A biztonság érdekében azonban ezt 25%-kal megnövelik, így 0,70-0,75 g/ttkg értéket kapnak, amely az előbb említett példában 50-55 gramm fehérjét jelent, ülő foglalkozás esetében. Rosszabb minőségű fehérjéből többet javasolnak, ugyanez igaz idősebb korban és gyengébb felszívódás esetén (érdemes megemlíteni, hogy például egy tál lencsefőzelékben, amelyet zabpehelyfasírttal fogyasztunk el, 35-42 gramm jó minőségű fehérje található).

VENDÉGVÁRÓ VEGÁN EBÉD, SZUPER FEHÉRJEFORRÁS: EGÉSZBEN SÜLT LENCSEFASÍRT

Látható, hogy a szakemberek különböző biztonsági faktorokat, szorzókat vezetnek be, hogy a hiányt elkerüljék. A hiány azonban nagyon ritka (egyáltalán nem jellemző), így nyugodtan számolhatunk kisebb értékekkel. A napi szükséglet kb. 45-50 gramm (általában: 0,6-0,75 g/ttkg), persze férfiaknál több, nőknél kevesebb. (Hazánkban jelenleg 100-120g/nap/fő a fehérje fogyasztás, ennek 60-65%-a állati eredetű, Amerikában is hasonlóak az arányok.) Gyermekeknél is magasabb a fehérjeigény, általában 0,9-1,1 gramm fehérjével számolnak testtömeg-kilogrammonként.

 

Érdekes, hogy az anyatej fehérje tartalma 1% körül van, ami jelzi, hogy a fehérjét még a fejlődés legfontosabb szakaszában sem szabad túladagolni az emberi szervezetben (az ember fejlődési üteme jóval lassabb és sokoldalúbb, mint az állatoké). Az emberi anyatej egyébként a legjobb viszonyítási alap az aminosav-összetétel terén, bár a triptofántartalma „altató” hatású, hasonlóan a tehéntejhez. (Élelmiszereinknek nem célja, hogy pihentessen, ellenkezőleg: aktivizálnia kell bennünket.) Megfigyelhető az anyatej alacsony metionintartalma (hasonlóan a növényekhez).

Úgy tűnik, hogy minél fontosabb egy élőlénynél az agyi-idegi működés, és minél lassabb a fejlődési szakasz, annál kisebb a fehérjeigénye is. A gyorsan szaporodó állatok (pl.: rágcsálók) tejének fehérjetartalma rendkívül magas.

 

A szervezet igen gazdaságosan és takarékosan bánik a fehérjékkel. A szervezeten belül elbomló fehérjék újra aminosavvá alakulnak és ismét felépülnek újabb molekulákká. Az enzimek, hormonok, bélhámsejtek, a vér alakos elemei stb. mind újrahasználódnak. A fehérjeszükséglet tehát elsősorban a leváló bőrhámsejtek, vizelet, széklet útján eltávozó fehérjék pótlására korlátozódik, ezeken kívül a haj és körömnövekedéshez, és bizonyos belső szabályozó, illetve energiatermelő folyamathoz szükséges még fehérje. (Egy 70 kg tömegű fiatal felnőtt napi belső fehérjevesztése 24 gramm.)

 

A javasolt 50-65 gramm körüli érték megfelelően képes fedezni a felmerülő szükségleteket egy átlagos felnőttnél is. Aktív sportolók esetén a fehérjeigény növekszik, 0.9-1,1 g/ttkg értékre (65-85g/nap, testtömegtől és nemtől függően). E tekintetben alkalmasak a növényi alapú funkcionális fehérjekészítmények (75-90%-os fehérjetartalmú porok, izolátumok), vagy az ezeknél egyszerűbb, de hasznos hidegen préselt maglisztek.

Energiaszegény táplálkozás esetén előfordulhat, hogy a szervezet (szénhidrát és zsiradék hiányában) hozzányúl a fehérjeraktárakhoz, és az értékes aminosavakat bekapcsolja az energiatermelő folyamatokba. Ilyen esetekben is kialakulhat fehérjehiány, hiszen a kisebb energiát adó aminosavakból több kell az energiaszükséglet fedezésére. Fontos tehát, hogy a növényi alapú étrend energiatartalma megfelelő legyen (napi 1800-2300 kcal), kivéve ha súlycsökkentés a cél. Gyerekek és fiatalok esetében (fejlődő szervezet) a fehérjeszegény diéták, tisztító- vagy fogyókúrák fehérjehiánnyal társulhatnak, amelynek jelei: emésztési problémák, súlyvesztés, bőr-, köröm- és hajproblémák, lelki labilitás, nehéz koncentráció.

 

A napi fehérjeszükséglet elég könnyen fedezhető, gondoljunk a száraz hüvelyesek (22-26%), olajos magvak (22-33%), a teljes kiőrlésű gabonák (10-15%) magas és értékes fehérjetartalmára.

 

A növényi fehérjék közül is van néhány, amelynek értéke közelít a teljes értékhez, vagy eléri azt. A szója (tofu, növényi felvágottak, stb.) és a barna rizs proteinje teljes értékűnek vehető, ezen felül a diófélék egy része (lenmag, napraforgómag, dió, mandula), a vörös- és fehérbab, a sárgaborsó és a barna lencse, a tönköly, a köles, a zab, a hajdina, az amaránt, a gomba és a burgonya is igen értékes. Újabban felfigyeltek a vörös lencse, a csicseriborsó, a chia mag, a sörélesztő és az algák kiemelkedő aminosav-összetételére is. A csíráztatott és fermentált gabonafélékből és olajos magvakból ma már superfood-ok készülnek, és a növényi (vegán) fehérje-izolátumok iránt is folyamatosan nő az érdeklődés, nem véletlenül.

Komplettálás, fehérjekiegészítés

 

A korábbiak értelmében, a növényi eredetű ételek tudatos párosítását, egymással való kiegészítését, illetve teljes értékűvé tételét komplettálásnak nevezzük. (Természetesen ez nemcsak fehérjére, hanem minden más tápanyagra is vonatkozik).

 

A növényi fehérjék esetében a szakma három limitáló aminosavra hívta fel a figyelmet: a metioninra, a triptofánra és a lizinre. Az első kettő esetében igazolódott, hogy az állati eredetű termékekben van túl sok, és ez nem előnyös a belső rendszerekre és az agyra (a kölesben és a gombában egyébként több metionin található, ami a kiegészítésben segíthet). Egyedül a lizin maradt kérdéses, azonban helyes párosításokkal ez jól megoldható.

 

A szója és a barna rizs nem lizinhiányosak, ezen felül a bab-, borsó- és lencsefélék kiemelkedő lizinforrások, a legkiemelkedőbb pedig a sörélesztő, amely jóval meghaladja az állati eredetű termékeket is.

 

Az egyszerű táplálkozási javaslat tehát, hogy néhány evőkanál főtt babot, lencsét, csicserit (pl.: hummuszt) vagy sárgaborsót fogyasszunk el rendszeresen, emellett pedig előszeretettel használjuk a reformkonyhában elterjedt sörélesztőpelyhet. A csíráztatott rizs, köles, kendermag és lenmag alapú készítmények is hasznosak.

 

Itt említhető az Ezékiel kenyér, amely – a bibliai leírás szerint – búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt tartalmazott, és a próféta fő eledeléül szolgált több mint egy évig. Aminosavprofil terén ez a kenyér tökéletes összetételű.

 

A fehérjekomplettálás során tehát úgy válogatjuk össze a különböző nyersanyagokat, hogy azok együtt jól emészthetők lesznek és egymást aminosav-összetételükben is kiegészítik. A sport világában léteznek önmagukban is „egész” termékek, például a barna rizsből készített fehérje-izolátumok (szójafehérje-izolátumot allergén hatása miatt önmagában már nem nagyon használnak, de kiegészítésre jó lehet). Ezek aminosav-profilja tehát nagyon jó, a lizint is beleértve. Léteznek kevert fehérjekészítmények, mint a rizs-borsó-kendermag párosítás, ami minden tekintetben tökéletes fehérjét biztosít. Természetesen létezik egyéb fehérjekoncentrátum is (új kutatásként a napraforgófehérje-izolátum, a régebbiek között a préselt tökmag-, szezámmag-, lenmag vagy dióliszt, stb.).

 

A komplettálás alapja, hogy mivel az egyes élelmekben más-más limitáló aminosav található, így ezeket együtt fogyasztva sokkal értékesebb fehérjéhez jutunk. (Az aminosavösszetételt a cikk végén található táblázat tartalmazza.) A gabonákban sok a metionin és treonin (kéntartalmú aminosav) és kevés a lizin, így keresnünk kell magasabb lizintartalmú táplálékot a párosításhoz. Ilyenek a korábban említett hüvelyesek (bab, borsó, lencse, szója, sörélesztő). A hüvelyes és gabona kitűnően kiegészíti egymást, ezért érdemes zöldborsós-rizst, „lencsehurkát” (lencse és rizs) vagy éppen hamis májpástétomot készíteni. Általában a magvak, hüvelyesek, gabonák és zöldségfélék különböző párosításai jó minőségű fehérjét eredményeznek, hiány nem alakulhat ki. A szójatej, diótej, mandulatej, felhasználása müzlikhez kitűnő komplettálási módszer. A főzeléksűrítéskor felhasznált különböző lisztek (zabpehely, köles, csicseri, sárgaborsó, hajdina, teljes őrlésű búzaliszt, tönköly, stb.) is hatékonyan kiegészítik a főzelékfélék fehérje értékét. A kenyereket 2-3-féle lisztből készíthetjük, a már említett Ezékiel kenyérhez.

 

A köreteket vegyíthetjük tehát zöldségekkel, használjunk barna rizst, héjában főtt krumplit, teljes kiőrlésű vagy spenótos tésztákat, pirított mogyorót vagy tökmagot (pl: salátafélékhez) ezek fehérje tartalma értékesebb (a spenót kiemelkedő lizinforrás).

 

Tekintettel arra, hogy a komplettálást egy nap alatt elegendő véghezvinni, kreatívan megoldhatjuk a reggeli, az ebéd és a vacsora összetevőit. Bár sokan idegenkednek a puffasztó hüvelyesektől és tofutól, de kis mennyiségben a növényi alapú étrend alapját képezik aminosav-kiegészítés terén, a barna rizzsel, kölessel, zabbal, chia maggal, lenmaggal, diófélékkel, sörélesztővel és csíráztatott magvakkal együtt.

                        

Táblázat az élelmiszerek aminosav összetételéről
(esszenciális aminosavak)

 

MEGNEVEZÉS

 Fenilalanin 

 Hisztidin 

 Izoleucin 

 Leucin 

 Lizin 

 Metionin 

 Tronin 

 Triptofán 

Valin

NÖVÉNYI EREDETŰ ÉLELMI ANYAGOK

Árpa

4,8

2,0

3,4

6,2

3,2

1,6

3,1

1,4

4,7

Bab (száraz)

5,2

2,8

4,2

7,6

7,2

1,0

4,0

1,0

4,6

Borsó (sárga)

4,6

2,3

4,3

6,8

7,5

0,9

4,1

0,9

4,7

Burgonya

4,0

1,5

3,8

6,0

4,8

1,3

3,8

3,8

1,6

Búza (mag; teljes búzaliszt)

4,9

2,5

3,6

7,3

3,1

1,6

3,2

1,2

4,8

Búzaliszt (fehér, rétes)

5,1

2,1

3,8

7,0

1,0

1,5

2,7

1,0

1,4

Földimogyoró

5,0

2,4

3,4

6,4

3,5

1,1

2,6

1,0

4,2

Gomba

4,2

2,6

4,4

7,4

9,0

0,9

5,4

1,0

5,2

Káposzta

3,0

2,5

3,1

5,3

3,1

1,0

3,8

1,1

4,2

Köles (hántolt)

5,3

2,7

4,5

10,4

3,7

2,7

4,2

2,1

6,0

Kukorica

5,3

3,0

4,0

13,7

2,9

2,1

3,9

0,7

5,3

Lencse

5,2

2,7

4,3

7,6

7,2

0,8

4,0

0,9

5,0

Lenmag

4,8

2,1

4,3

6,1

3,8

2,0

3,8

1,6

5,4

Mandula

4,8

2,2

3,4

6,2

2,2

2,5

2,4

0,8

5,2

Mogyoró

3,6

1,8

6,2

6,2

2,9

0,8

2,6

1,1

6,4

Napraforgó

4,4

2,3

4,3

6,4

3,6

1,9

3,7

1,4

5,1

Paraj

6,1

2,5

4,8

9,5

7,3

2,1

5,3

1,6

6,1

Rizs

5,3

2,6

4,6

9,0

3,9

2,3

3,6

1,5

6,3

Rozs

4,8

2,4

3,8

6,7

3,7

1,6

3,7

0,8

5,2

Sörélesztő

4,8

2,5

5,8

8,0

9,0

1,6

5,5

1,1

7,3

Szója

4,9

2,5

4,5

7,8

6,4

1,3

3,9

1,3

4,8

Zab

5,5

2,3

4,1

7,9

4,1

1,8

3,6

1,4

5,6

ÁLLATI EREDETŰ ÉLELMI ANYAGOK

Csirkehús

4,0

2,6

5,3

4,7

7,9

2,5

4,0

1,0

5,1

Hering

4,6

3,1

5,3

8,8

9,0

3,1

5,1

1,1

6,1

Marhahús

4,4

3,4

4,8

8,1

9,0

2,7

4,6

1,1

6,3

Ponty

3,6

2,6

4,6

8,0

8,8

3,7

4,4

1,0

6,5

Sertéshús

4,6

2,7

5,7

9,0

10,0

3,0

5,1

1,4

6,2

Tőkehal

5,1

2,9

4,7

8,5

10,0

3,4

5,2

1,1

5,2

Tehéntej

5,2

2,6

4,6

9,3

7,6

2,4

4,3

1,3

5,6

Tojás egész

6,0

2,4

3,4

6,3

7,0

2,8

5,0

1,5

4,5

Tojásfehérje

6,0

2,3

5,1

8,3

6,6

4,0

5,5

1,5

4,2

Tojássárgája

4,2

2,5

5,1

8,5

7,7

2,6

4,8

1,6

4,8

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!

Vissza