SERTÉSINFLUENZA: KORÁBBI BOTRÁNY AZ ÉLELMISZERIPARBAN

2019 november 20. Tóth Gábor

Az emberre nem veszélyes afrikai sertéspestis kapcsán felmerült, milyen élelmiszeripari kihívásokkal kellett szembenéznünk a múltban. Az egyik volt közülük a sokak által ismert sertésinfluenza. Ahogy a gabonát érintő mikotoxin, úgy a sertésinfluenza is egy korábbi, de tanulságos probléma, melyek hatásai máig gyűrűznek.

 

Fokozódó feszültségek

 

Mexikóban 2009. április közepétől fogva ezres nagyságrendben találtak tüdőgyulladással járó influenzaszerű megbetegedést, amelyben egyre nagyobb számban (már néhány nap után is százas nagyságrendben) haltak meg emberek. Míg általában a gyermekekre, betegekre és idősekre jelent veszélyt az influenza, most többségében fiatal, életerős felnőttek fertőződtek és haltak meg. A betegség felütötte fejét az Egyesült Államokban, Új-Zélandban, Kanadában és Spanyolországban is, a mexikói eseteket követően szinte azonnal.

 

Intézkedések

 

Ami a korábban nagy riadalmat keltett madárinfluenzánál csak félelem maradt, az a sertésinfluenzánál be is következett: bizonyítást nyert, hogy a vírus emberről emberre is terjed (erre utalt a négyes riasztási fokozat elrendelése). A megbetegedések csupán kis gócokban való megjelenése jelezte: a vírus e kezdeti stádiumban még nem adaptálódott az emberi szervezethez. Természetesen nagy szerep jut ilyenkor a fertőzött területekről érkező utasok monitorozásának, és a megfelelő óvintézkedéseknek mind az országos védelem, mind a vakcinázási lépések meghatározása tekintetében.

 

A fertőzött területről hazaérkezők körében célzottan figyelik, vizsgálják az influenzaszerű tünetek esetleges megjelenését, mely 7-10 napon belül jelentkezhet  (38 fok feletti, hirtelen jelentkező láz, köhögés, fejfájás, ízületi fájdalom, orrdugulás és általános levertség tüneteivel).

 

Fertőzöttség esetén a szükséges vizsgálatokat megkezdik, vagyis mintavétellel és vérvizsgálattal meghatározzák a vírus típusát. (Általános influenza esetében a betegség 5-8 nap alatt lecseng, de előfordulhat másodlagos bakteriális fertőződés, amely tüdőgyulladást vagy egyéb kórképeket idéz elő.) A gyorsabb gyógyuláshoz ágynyugalom, bőséges meleg folyadék, illetve elektrolitok fogyasztása, esetenként lázcsillapítás, köhögéscsillapítás, friss tiszta levegő (gyakori szellőztetés) és vitaminbevitel-növelés szükséges.

 

Mivel cseppfertőzéssel terjedő betegségről van szó, szükséges elővigyázatossági intézkedéseket megtenni. Gyakori kézmosás, a higiéniai szabályok fokozott betartása, gyakori szellőztetés, maszk viselése, nagy látogatottságú helyek kerülése, illetve az emberi kezek által gyakran érintett felületek, tárgyak alapos és rendszeres tisztítása (telefon, ajtókilincsek, stb.) javasolható.

 

Magyarország előnyös helyzetben van, mivel a fertőzött tengerentúli országok nem elsődleges úticélok, és hazánk nem importál ezen országokból sertéshúst vagy húskészítményeket. Ezenkívül rendelkezünk saját oltóanyag-előállító kapacitással – ahogy az előző madárinfluenzavírus terjedés kapcsán emlékezhetünk is. (Ekkor a H5N1 vírus fertőzött.)

 

A hazai laboratóriumokban vadvírusból is előállítható vakcina, tehát nem szükséges kivárnunk azt a több hónapos időt, ami alatt a WHO (Egészségügyi Világszervezet) a vadvírusból a fertőzőképességét már elvesztett, de genetikailag azonos vírusvariánst a gyártók rendelkezésére bocsátja. Az úgynevezett vadvírust legális forrásból történő beszerzésétől számítva 8-12 hét szükséges az első adag oltóanyag legyártásához, majd beindulhat a folyamatos gyártás is ezután.

 

Az állatok, mint a betegségek legfőbb forrásai

 

A történtek kapcsán érdemes említést tenni arról, hogy az állatvilág – ezen belül is a tenyészállatok –  nem először – és bizonyára nem is utoljára – vállalnak közvetlen szerepet az emberre is veszélyes vírusok „kifejlődésében”.

Az állatok gazdaszervezetként és közvetítőként is szerepelhetnek a „fertőzési láncban”. Legtöbbször a melegvérűekben, emlősökben, emberszabású majmokban alakul ki egy-egy új kórokozó formula, vírus, majd a madarak és ízeltlábúak (szúnyog, légy, kullancs) révén átkerül az ember környezetébe, ahol humán patogénné (emberre veszélyes kórokozóvá) formálódhatnak. Azokat a betegségeket, amelyek természetes úton terjednek át állatról az emberre, zoonózisoknak nevezzük.

 

A terjedés okai között szerepel, hogy korunkban megváltozott az ember-állat kontaktus. Egyes országokban, földrészeken (Távol-Keleten) az állatok az ember közvetlen közelében élnek, ráadásul igen rossz higiéniai körülmények között, így a vírusmutációk nagyobb eséllyel megtörténhetnek. Máshol a nagyüzemi tenyésztésbe vont fajták számára nem biztosítják az egészségi állapotuk megőrzéséhez szükséges alapfeltételeket (takarmány, élettér, stb.), így könnyen betegessé válhatnak, amely az állat tartójára, és később a távolabbi környezetre nézve is kockázatot jelent.

 

Ez, és az állati termékek „futószalagszerű” gyártása, valamint az állati termékek óriási kereslete nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az állati kórokozók az emberi szervezethez adaptálódjanak, alkalmazkodjanak. Ilyen értelemben az állati és emberi betegségek közötti korlát tehát egyre inkább ledőlni látszik. Az ember közelében élő emlősök, háziállatok szervezetében igen könnyen kitenyészhetnek olyan mikroorganizmus törzsek, amelyek képesek áttörni az állat és ember közötti különbözőség falát, fertőzéseket indítva el ezzel az emberben is.

 

Az ember, a sertés és a vírus „találkozója”

 

A sertések számos egyéb vírust vagy annak egyes génjeit, ezen kívül baktériumokat, parazitákat és gombákat hordozhatnak mind szervezetükön belül, mind testfelszínükön. Állandó és közvetlen kapcsolatban vannak a talajjal, és – koprofág állat lévén – saját bélsarának egy részét is „visszaeszi”, így – amennyiben valamilyen kórokozót hordoz – mintegy visszafertőzheti magát.

 

A sertésinfluenzát az A típusú influenzavírus okozza, mely az állatoknál súlyos tünetekkel jár és néha a halálukat is okozza. Leggyakrabban a H1N1 törzs fertőz, de más törzsek is felbukkannak. A levegőn keresztül, az állatokkal való érintkezés során is terjed. A legnagyobb gondot az okozza, hogy a tünetmentes, de vírushordozó állatok is terjesztik a kórt. Egyes influenzavírusok hordozói, illetve közvetítői is lehetnek a legyengült immunrendszerű sertések, amelyek a madaraktól származó kórokozót az embernek átadhatják, így segíthetik az emberről emberre terjedő forma kialakulását.

 

A WHO vizsgálata szerint most a H1N1 altípusának új variánsa bukkant fel. A H1N1 a szokásos emberi influenzajárványokat is okozza. Az új változat azonban az emberi influenza, a sertésinfluenza és a madárinfluenza génállományának darabjait is tartalmazza, vagyis a „rettegett mutációs lépés” megtörtént.

 

A disznók megfertőződhetnek a madárinfluenza és az emberi influenza típusaival, sőt, előfordul, hogy ezek közül egyszerre többet is elkapnak egy időben. Ilyen esetben fordulhatott elő, hogy a különböző típusú, különböző fajokra veszélyes vírusok genetikailag keveredtek. A különböző influenza-típusok képesek a génállományuk cseréjére. Annak ellenére, hogy az egyes vírus-alfajok fertőzőképessége fajtól függően eltérő, a feltételezések szerint az influenzavírusok rendszeresen oda-vissza mozoghatnak a madarak, számos állatfaj és az ember között, ami annak az esélyét növeli, hogy az adott influenzavírus – RNS-szegmentek cseréje révén – adaptálódni tud más fajokhoz, beleértve az embert is.

 

Mivel a vírus új, az emberekben nem alakult még ki tömeges immunválasz, védettség vele szemben. Az 1918-as spanyolnáthajárványt szintén a H1N1 vírustörzs okozta és több millió áldozatot szedett. Így most is megvan az esélye a vírus terjedésének. A híradások, a szakmai felkészültség, a higiéniai szabályok és karantén elv, illetve a polgárok tudatos magatartása révén elkerülhetőek lehetnek a tömeges tragédiák.

 

A sertés –  „megbetegedett hagyomány”?

 

A sertések szervezetében ma már a Salmonella mellett a Campylobacter, az Escherechia coli, a Staphylococcus aureus, Streptococcus faecalis, a Clostridiumok, a Yersinia, a Listeria és Bacillus fajok is megtelepszenek. A leptospirózis, a paratuberculosis, a sertésorbánc és a belső, illetve külső élősködők szintén „fenyegető rémként” jelennek meg, és embernél esetenként nehezen felismerhető, rejtélyes tüneteket produkálnak. A szakemberek gigantikus küzdelmet folytatnak mindezek ellensúlyozása érdekében, azonban a sertés esetében – ahogy pusztán a felsorolásból is látható – a mikrobák árjával szemben „evezni” igen nehéz.

 

VAN MÉG VALAMI, AMIT EHETÜNK? – A sertéspestistől a fuzárizmos búzáig

                      

Felhasznált irodalom:

 

www.index.hu A spanyolnátha rokona a sertésinfluenza 2009. április 27.

www.index.hu Kell-e félni a sertésinfluenzától? 2009. április 27.

MTI Világjárvány lehet a mexikói halálos influenzából 2009. április 25.

Tóth Gábor: Beteg táplálékaink 2007., Pilis-Vet Életmód Bt., Pilisvörösvár

 

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!


Vissza