MINDENT A TEJRŐL – FOGYASSZUK VAGY SEM?

2019 szeptember 19. Tóth Gábor

Nemrégiben az egyik online magazinban megjelent egy a tejről szóló cikk, amely érdekes állításokat tartalmazott. Az írás kifejezetten éltette a tejet és javasolta a tejtermékek fogyasztását. Mi ezzel ellentétesen igyekszünk megvilágítani a másik, a tejet kevésbé ajánló oldal szakmai szempontjait. Az olvasó pedig e két nézőpont információit összevetve eldöntheti, milyen táplálkozási formát követ. Nos, tej pro és kontra – lássuk az érveket!

Dőlt zöld betűvel a fent említett cikk állításait közöljük idézetként. Az eredeti cikk a divany.hu oldalon, ezen a linken megtekinthető teljes tartalmában. 

 

A probiotikumok legjobb forrásai

 

“A probiotikumokat legegyszerűbben a tejtermékekből fogyaszthatjuk el, melyeknek napjainkra széles skálája ismert. A dietetikusok szerint célszerű azokat választani, melyeknek kedvező hatása tudományosan bizonyított. A hatásosság alapvető feltétele az elegendő mennyiség, és fontos tudni, hogy a „probiotikus” jelző nem a tartalomra, hanem a koncentrációra vonatkozik. Probiotikumot tartalmazó savanyú tejtermékek esetén a probiotikus mikrobák száma a minőségmegőrzési idő végén legalább 106 élőcsíra/g kell hogy legyen.” állítja a divany.hu írása. 

 

“A régi időkben az anyatejet egy idő után hígított tehéntejjel próbálták pótolni, de ma már ismeretes, hogy e két tej között szinte szakadéknyi a különbség, sőt a tehéntej adása egyenesen kockázatos a csecsemőknek és kisdedeknek. A fajspecifikus, biológiailag értékesebb és könnyen emészthető fehérjék, a nagyobb mennyiségű és előnyösebb összetételű szénhidrátok, a kiegyensúlyozottabb mikroelem tartalom, ezen felül a telítetlen esszenciális zsírsavtartalom (Omega-3 zsírsavak, stb.), a széles palettán mozgó prebiotikum-tartalom, valamint a Bifidobacteriumok és Lactobacillusok igen értékessé teszik az anyatejet. A tehéntej ugyanakkor fajidegen, magasabb és nehezebben emészthető fehérjetartalmával, alacsonyabb szénhidráttartalmával, a telített zsírsavak túlsúlyával nem képvisel optimális összetételt az emberi szervezet számára, és az előnyös pre- és probiotikumok is hiányoznak belőle, így élettani hatásai is különböznek az anyatejétől. (Nemcsak a tápanyagtartalom, hanem a tápanyagok minősége és egyensúlya is meghatározó egy-egy élelmiszer hasznosságának megítélése során). Ma már ismert az a megfigyelés, hogy az anyatejesen táplált csecsemők értelmi fejlődése jobb és későbbi intelligencia-hányadosa magasabb, mint a tápszeresen tápláltaké. (A tápszerek alapeleme legtöbbször a tehéntej.)”

 

“A tejjel kapcsolatos előnyös élettani hatásokat sokan szinte azonnal elfogadják, a hátrányokról szóló információk iránt ugyanakkor gyanakvással viseltetnek. Ennek fő oka az a (…) vélemény, miszerint az állati tejek – hasonlóan a húsfélékhez – az emberiség egyik legfontosabb alaptáplálékai. Mivel a tej és a tejtermékek az elmúlt évezredek során a rendszeresen fogyasztott élelmiszerek közé tartoztak, felmerül a kérdés: miért volna abban bármi kockázat, ha valaki ma is ilyen termékeket fogyaszt naponta? A válasz ebben az esetben is egyrészt az állatvilág helyzetében és egyes ipari technológiákban, másrészt a – szennyeződések, külső és belső stresszek miatt – fokozatosan gyengülő immunitású emberi szervezetben keresendő.

 

A régi időkben az állati termékek kiegészítő jelleggel szerepeltek az étrendben, míg napjainkban nagy mennyiségben fogyasztott alapélelmiszerekké váltak. Mivel a fogyasztás ilyen jellegű változása mozgáshiánnyal, növekvő környezeti toxicitással és egyéb előnytelen tényezőkkel párosul, a nagyobb mérvű állati termék fogyasztásának kiütköztek a hátrányai is. (A régi időkben bizonyára a tej és tejtermékek előnyös hatásai domináltak, és az esetleges hátrányokat az egészséges környezet, a napfény, a fizikai munka stb. ellensúlyozta.)

 

“Ha szeretnél kedvezni a bélflórádnak, törekedj a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) által kidolgozott új hazai táplálkozási ajánlás, az Okostányér fermentált tejtermékek fogyasztására vonatkozó javaslatának megvalósítására. (Felnőttek étkezésében 1 adag 2 dl tejnek vagy ugyanennyi joghurtnak, kefirnek, 5 dkg túrónak vagy 3 dkg sajtnak felel meg.)” – így az eredeti cikk. 

 

A tej kérdéskörének kritikus pontjaira 1974-ben mutatott rá komolyabban a tengerentúlon a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (Federal Trade Commission), amely kezdeményezte az Egyesült Államokban reklámként hangoztatott „Mindenkinek szüksége van tejre” szlogen módosítását. A beadvány fő oka az volt, hogy – a Bizottság szerint – a reklámüzenet többet sugallt, mint a valóságos élettani érték, és azt a mögöttes tartalmat hordozta, mintha tej nélkül az étrend táplálkozás-tudományi értelemben hiányos volna. A beadványnak helyt adtak, így a reklámüzenet a következőképpen módosult: „A tej mindenki számára tartogat valami meglepetést”.

 

Amiképpen a tejről egyértelműen nem állítható, hogy mindenki számára előnyös, úgy azt is hiba volna kijelenteni, hogy egyértelműen káros hatásai volnának, illetve a tejfogyasztás primer módon betegséget okoz. Ugyanakkor az elmúlt években összegyűjtött adatok és állatkísérletek eredményei alapján valószínűsíthető, hogy a tej és a tejtermékek bizonyos komponensei promóterként (rásegítőként) vesznek részt egyes folyamatokban, így közvetve hozzájárulhatnak a kedvezőtlen hatásokhoz. (Természetesen elsődleges faktorként van jelen a tej és tejtermék, amennyiben idegen anyagokat vagy kórokozókat tartalmaz.)

 

“Az elemzések alapján van még mit tenni a tejtermékek fogyasztása terén: az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat (OTÁP 2014) adatai szerint a hazai lakosság 84%-ánál a tej és a tejtermékek bevitele nem éri el az ajánlott értéket. A felnőttek 10%-a nem fogyaszt tejet, 62%-a pedig savanyított tejkészítményt.” – szól a részlet. 

 

A tejfogyasztás kapcsán legtöbbször a tejfehérjeallergiák és tejcukor érzékenység kerül elő, amelyek együttvéve a hazai lakosság mintegy harmadát érintik. A tejcukor (laktóz) lebontásának hatékonysága sok esetben az életkor előrehaladtával csökken, így az idősebbek szervezete egyre nehezebben bontja a laktózt. (Amennyiben a laktózérzékeny ember rendszeresen nagyobb laktóztartalmú élelmiszert fogyaszt, a kellemetlen bélrendszeri tünetek mellett a degeneratív elváltozások esélye is többszörösére növekszik.) Ennek ellenére furcsa módon az idősebb asszonyok számára jelentős mennyiségű tejet és tejterméket „írnak elő” a szakemberek, csontrendszerük védelme miatt.

 

“A savanyított tejtermékeken kívül probiotikumokban gazdag a közkedvelt kovászos uborka és a savanyú káposzta, míg a távol-keleti konyha gasztronómiájából a kimchit (koreai, zöldségfélékből erjesztett étel, kínai kelből, retekből, uborkából stb.), illetve a misót (ázsiai konyhában gyakran használt, krémállagú alapanyag, amit szójababból és gabonafélékből állítanak elő) lehet a bélflóra szempontjából kiemelni.”olvasható a már említett írásban. 

 

Ételek nyelvére lefordítva

 

“Íme néhány példa arra, miként tudod a fenti, tudományos megalapozottságú ismereteket kamatoztatni mindennapi étkezésedben:

Reggelire fogyaszthatsz például egy kis tálka zabpelyhet probiotikus joghurttal és idénygyümölccsel összekeverve, kevés mézzel ízesítve. Fontos tájékozódni akár a gyártótól arról, hogy a joghurt tartalmaz-e probiotikumot, hiszen jelenleg hazánkban nem engedélyezett a „probiotikum” megnevezés feltüntetése az élelmiszercímkén.

A vacsora vagy az ebéd része lehet egy vitaminokban gazdag saláta, melyhez jól illik egy áttört fokhagymával és bazsalikommal ízesített joghurtöntet, de egy főételként tálalt rakott burgonya kovászos uborkával is kiváló pro- és prebiotikumforrás.” – javasolja a cikk. 

A zöldségekből és gyümölcsökből való tápanyaggal feltöltekezés jó ötlet olyan formában is, ha ezeket “nem locsoljuk meg” joghurttal. Ezen kedvező hatásokkal, mint a hasznos bélflóra táplálása, továbbá az előnyös bélflórák szaporodásának elősegítése, bírnak a következő termékeink is:  Pro15 élőflórás italkészítmény, a biocsicsóka-sűrítmény, a MultiRost formula

 

A tejről szakmailag
(részletek Tóth Gábor: Beteg táplálékaink című könyvéből – a kötet novemberben újra kiadásra kerül)

 

Hazánkban a tej döntő részben pasztőrözve kerül a kereskedelmi forgalomba, azonban újabban közvetlenül a termelőtől nyers, pasztőrözés nélküli tej is vásárolható, amennyiben a hatósági feltételeket a termelő teljesíti. A nyers tejfogyasztás terjedésének oka az, hogy sokan egészségesebb, „élő”, természetesebb élelmiszernek tekintik a pasztőrözetlen tejet, míg a hőkezelésen átesett tejet „élettelennek”, ezáltal előnytelenebbnek tartják (hasonlóan a növényi nyersanyagok hőkezeléséhez). Másrészt a tehéntej mellett az egészségesebb juh- és kecsketej is megjelent, amelyek pasztőrözése – tekintettel magasabb tápértékükre és hasznos anyag-tartalmukra – szinte véteknek számít az egészségtudatos fogyasztók körében. Természetesen a hőkezelés minden élelmiszer, így a tehén-, juh- és kecsketej esetében is inaktivál bizonyos alkotókat, azonban – a mai kórokozók széles palettájának ismeretében – a nyers állati tejek otthoni felforralása erősen javasolható.

A tej mikrobiológiai minősítése során a laboratóriumokban az ún. összcsíraszámot nézik meg a tejben, amely a tétel általános minőségét mutatja. A tej akkor minősíthető problémásnak, ha az összcsíraszám tekintetében meghaladja az 500.000 db élősejt/ml értéket.

 

Tekintettel arra, hogy a tejet szennyező mikrobák túlnyomó része hőérzékeny, az ipari pasztőröző eljárás vagy az otthoni forralás a feltételesen veszélyt jelentő baktériumok többségét elpusztítja. (Az üzletben vásárolt pasztőrözött tejet is érdemes felforralni.) Megfelelő hőkezelés hiányában ugyanakkor a hőlabilis sejtek életben maradnak, így olyan kórokozók lehetnek jelen a nyers tejben, mint a Salmonella, a Campylobacter, az E. coli vagy a Listeria monocytogenes, amely végül azt eredményezheti, hogy nagyobb kárt okoznak a fertőző ágensek, mint amilyen haszonnal a nyers tej fogyasztása jár. (A hőkezelési technikák között az előnyösebb ultrapasztőrözés illetve a HTST technológia terjedt el, ami jobban megőrzi a tápanyagokat, mint a régebbi eljárások.)

 

A pasztőrözött tej tehát biztonságosabbnak tekinthető, mint a nyers tej, azonban azt is tudnunk kell, hogy a tejiparban vagy otthon alkalmazott hőhatás nem pusztít el minden baktériumot. A hőállóbb (ún. termotróf) mikrobák egy része, mint az enterococcusok, a Streptococcus thermophylus, valamint a spórás Bacillusok és Clostridiumok életben maradnak, sőt – hőérzékeny táplálék-konkurrens társaik „távozása” miatt – igen gyors szaporodásnak indulhatnak. Különösen jelentős e mikroba szaporulat abban az esetben, ha a tej nem kerül azonnali hűtésre. Ebből adódón a házilag felforralt tejet azonnal hideg vízben hűteni célszerű és a legrövidebb időn belül a hűtőszekrény polcára kell helyezni. (A hűtés felére-harmadára csökkenti a mikrobanövekedést a termékben.)

 

A hőhatásnak csak akkor van értelme, ha a nyers tejben eredendően kevés csíra fordult elő, ellenkező esetben a baktériumok anyagcseretermékei és a pasztőrözés után visszamaradó nagyszámú mikrobasejt szinte ugyanolyan bizonytalansági tényezőt jelent, mintha nyers tejet fogyasztanánk. Természetesen a nyers tej kezdeti csíraszáma a termelő gondosságától, szakértelmétől és a rendelkezésre álló eszközök milyenségétől függ.

 

A tejtermékek között a tejszín igényli a legnagyobb odafigyelést, mivel a zsírgolyócskák védik a hozzájuk kötődő baktériumokat, így azok nehezebben pusztíthatóak el, mint a tejben lévő sejtek. A tejszínt ezért magasabb, 90-100 oC körüli hőfokon kezelik.2

 

A fermentált tejtermékek kevésbé jelentenek mikrobiális veszélyt. A joghurt előállításánál alkalmazott hasznos tejsavbaktériumok, mint egyes streptococcusok és a laktobacillusok savakat és aromaanyagokat produkálnak. A fermentáció kezdetén a streptococcusok dominálnak, amelyek a pH értéket 4,2-re csökkentik. A tejsavas erjedés további szakaszában a laktobacilusok munkája nyomán további pH-csökkentés történik, végül a joghurt 3,5 pH-értéket ér el. A tejcukor átalakítása során hangyasav, ecetsav, tejsav, diacetil és acetaldehid képződik, amelyek a kórokozókkal szemben nagymértékben védik a terméket.

 

A kefír készítésekor az előbbihez hasonló kémhatásváltozások történnek, azzal a különbséggel, hogy e terméknél gombafajtákat is alkalmaznak, így a kefírben is mennyiségű etil-alkohol és szénsav is képződik a tejsav, ecetsav és hangyasav mellett.

 

A vaj gyártásakor ugyanakkor komolyabb kockázatokkal lehet számolni, mint a savanyított tejtermékeknél, mivel a vízcseppecskékben számos mikroba el tud szaporodni, amelyek nagyfokú védelmet élveznek az őket mindenfelől övező zsírcseppek révén. Az E. coli és Pseudomonas fajok mellett olyan – eddig nem említett – romlást okozó törzsek lehetnek jelen, mint a Serratia, az Acinetobacter, valamint a penészek közül a Cladospórium és Geotrichum és egyéb gombafajok. Ez utóbbiak a pasztőrözött tejből, illetve a mosóvízből származhatnak.

 

A tejtermékek kérdéskörén belül az egyik legellentmondásosabb kérdéskört a sajtok jelentik, mivel egyfelől sokat hallunk hasznos táplálkozás-élettani hatásairól, más felől viszont sok kétely is felmerül a sajtfélékkel kapcsolatban. A korábbi évszázadokban igen gyakoriak voltak a „sajtmérgezések”, amelyek részben abból adódtak, hogy a házilag elkészített sajt a tejből vagy – az otthoni érlelés során – a levegőből kórokozó, illetve toxintermelő mikroorganizmusokkal szennyeződött. Emellett a tüneteket a sajtban érlelés során képződő, allergiát okozó ún. biogén aminok is okozhatták. A jelenség még a XX. században is megfigyelhető volt, és – az idősebb mentősök visszaemlékezései szerint – hazánkban is sokak életminőségét rontották.

 

A mikrobiológia fejlődése, az élelmiszeriparban bevezetett starterkultúrák és szabályozott érlelési technológiák ma már a kockázatokat jelentősen csökkentették, így a régebben jellemző veszélyek ma már kevésbé állnak fenn. A gondosság azért természetesen ma is elsődleges, hiszen a sajtok – jellegükből adódóan – romlékonyak, ráadásul pH-értékük is magasabb.

 

A sajtgyártásnál legtöbbször pasztőrözött tejet használnak fel, de vannak olyan termékek is (pl.:ementáli sajt), amelyeknél nyers tej az alapanyag. A sajtokban esetlegesen előforduló káros mikrobák többnyire a tejből származnak, és az érlelés során elszaporodnak a termékben. Az E. coli és a Clostridiumok mellett olyan, viszonylag hosszú túlélési idejű mikrobákkal is számolni lehet a sajtoknál, mint a Staphylococcus aureus, a brucellák vagy a Q-láz kórokozója. Számos baktérium és penészgomba is elszaporodhat a termékben, amelyek egészségi károsodást közvetlenül nem okoznak, viszont – fehérjebontó tulajdonságuk miatt – ízhibákat, keserű mellékízt eredményeznek.2 A sajtfélék között természetesen a nyers tehén-, juh- és kecsketejből, hőkezelés nélkül készített termékek számítanak – mikrobiológiai szempontból – a legkockázatosabbaknak.

 

Az állati eredetű élelmiszerek mikrobiológiai minősítése kapcsán tehát – mintegy összegzésként – elmondható, hogy az állati termékek mikrobiális szennyeződéseinek, és az ebből adódó fertőzéseknek és mérgezéseknek az esélye korunkban rendkívül nagy, és nagyságrendekkel meghaladja a növényi eredetű nyersanyagok ilyen jellegű kockázatait. Ma már tagadhatatlan, hogy az állati termékek – jellegükből és az emberi tevékenységből adódóan – olyan potenciális veszélyforrást jelentenek az emberi szervezetre, amellyel szóba kell állni. A kórokozó mikrobák nagy része ugyanis letette a voksát az ilyen jellegű élelmiszerek mellett, és minden jel szerint „kíváncsian várják”, hogy a fogyasztók széles rétegei a jövőben milyen táplálkozási struktúra mellett döntenek.

 

A jelenlegi tendenciák – úgy tűnik – igazolják a mikroorganizmusok számításait és beváltják reményeiket, mivel a fejlett és fejlődő országokban a húsok, felvágottak, kolbászfélék, tejtermékek és sajtok fogyasztása dominanciát kap. Mindazok azonban, akik komolyan elgondolkodnak a jelenlegi állapotokon, és megteszik a szükséges lépéseket étrendjük terén, maguk látják ennek hasznát.

 

Tej és tejtermékek árnyékos oldala

 

A tehéntejet széles körben protektív, egészségvédő tulajdonságú élelmiszerként tartják számon világszerte, amely idősebbeknél a csontritkulás csökkentésében, gyermekeknél és fiataloknál a tápanyagellátásban, fehérje, vitamin és ásványi anyag pótlásában játszik szerepet. A tejallergiák és intoleranciák gyakoriságának növekedésével azonban a népesség egy része mintegy rákényszerült, hogy tehéntejet kiiktassa az étrendjéből, emellett mások – éppen a tejjel kapcsolatos esetleges problémák hallatán – szintén abbahagyták a tejfogyasztást, és más tápanyagforrásokat kerestek. Ilyen módon lehetővé vált a tejet és tejtermékeket fogyasztók egészségi állapotának összehasonlítása az ilyen termékeket nem fogyasztókéval egy-egy adott térségen belül. Ezzel párhuzamosan az ún. távol-keleti kultúra is ismertebbé vált a nyugati államokban, így a keleti-típusú – tehéntejben és tejtermékekben szegényebb – étrend hatásai, illetve a távol-keleti ember egészségi állapota is összehasonlíthatóvá vált a nyugati típusú táplálkozással és az európai illetve amerikai ember egészségi állapotával.

 

Az úgynevezett reformtáplálkozást vallók között sokszor elhangzó érv, miszerint az állatvilágban egyetlen faj sem fogyasztja valamely másik faj tejét, sőt az állatok a számukra nem fajidegen anyatejjel is csak egy viszonylag rövid ideig táplálkoznak. Ez a tény azért is figyelemre méltó, mert az állatok táplálkozása adott esetben sokkal egyoldalúbb, mint a sokkal változatosabban táplálkozó emberé, ráadásul a természetben talált nyers táplálékok hasznosíthatósága esetenként gyengébb, mint a főzéssel-sütéssel készített ételeké (pl. fehérjeforrások vagy rostos növények esetén). Így elvileg – rendszeres tej- illetve állati termék fogyasztás nélkül – a vadon élő állatoknak sokkal hamarabb tápanyaghiányos állapotba kellene kerülniük, mint a húst és tejet nem fogyasztó embernek. A vadon élő állatok azonban általánosan nem mutatnak hiánytüneteket, a vegetáriánus, illetve vegán táplálkozású ember esetében ugyanakkor – a szakmai vélekedések szerint – erre nagy esély van. (Ezt az egyszerűbb népek étrendje cáfolni látszik.)

 

Természetesen az állatvilágból vett példák nem adnak elégséges alapot „reformhoz”, hiszen – a tejfogyasztást támogatók vélekedése szerint – az emberi szervezet működése és szükségletei több ponton eltérhetnek a különböző állatok felépítésétől és igényeitől, emellett az emberiség – különösebb egészségügyi kockázat nélkül – évezredek óta fogyasztja az állati tejeket. A kérdéskör komolyabb átgondolásához tehát újabb tudományos eredményekre, tapasztalati megfigyelésekre volt szükség. Ebből adódóan a reformtáplálkozással foglalkozó kutatók elvégezték a korábban említett „keleti és nyugati” adatok összevetését, sőt emellett „vették a bátorságot”, hogy az előnyös tulajdonságok mellett a kedvezőtlen élettani hatásokat is megvizsgálják, illetve publikálják. Így születtek meg azok a tudományos cikkek, amelyek a tejjel és tejtermékekkel kapcsolatos kritikai észrevételeket, feltételezéseket tették közzé. (Ezek nem tévesztendők össze a tejet és a gyártó iparágakat „elítélő” anyagokkal. Az előbb említett kutatások egyetlen fő célja, hogy az esetleges hátrányokról is legyen ismeret, és mindenki az előny/hátrány arány ismeretében dönthessen.)

A tej legfontosabb fehérjéi közé tartoznak a béta-laktoglobulin, a laktalbumin és a kazein, amelyek aránya szintén meghatározó az emésztés szempontjából. A tehéntejben jóval nagyobb a kazein aránya, mint az anyatejben, amely nehezíti a lebontást. (Egyes kutatók szerint az anyatejen nagyobb arányban lévő laktalbumin kedvezőbb az ember fejlődése szempontjából 9) A tehéntejet sokáig gyomorfekély esetében is javasolták, mivel úgy tartották, hogy a gyomorban kicsapódó proteinek mintegy védőburokként bevonják az érzékennyé vált nyálkahártyát és enyhítik a fekélyes tüneteket. A későbbi vizsgálatok azonban rámutattak, hogy ez csak kezdetben történik így, míg később a gyomor – mintegy ellenhatásként – túltermelheti a sósavat, így a savtúltengés miatt a tünetek végül fokozottabban jelentkezhetnek.24 A kazeinnel folytatott további kutatások során az a feltevés is megerősítést nyert, hogy a tejfehérje (mint az állati eredetű fehérjék egy csoportja) szintén emelheti a koleszterinszintet, hasonlóan a húsfehérjékhez, ezen kívül az egyéb okból elinduló érelmeszesedési folyamatot is gyorsíthatja a nyulakkal végzett kísérletek alapján.24

 

A kazeinnek egyéb mechanizmusokban is szerepe lehet, mint például a pajzsmirigyműködés, amelynek serkentése révén gyermekkorban az anyagcserefolyamatok, az idegrendszer fejlődése és egyéb rendszerek is módosulhatnak. Az inzulintermelés, és egyes gyomor-bélrendszeri hormonok befolyásolása szintén újabb kutatási terület lehet a jövőben.58 A tejfehérjében található nagyobb arányú triptofán álmosságot is kiválthat, ezen alapszik a gyermekek számára „altatóként” javasolt mézes vagy cukros tej hatása. (Az egyszerű cukrok és a tej együttesen fokozottabb álmosságot idéznek elő, bár az alvás ilyenkor nem pihentető, hanem a „drogfogyasztók alvásához” hasonlítható.) A reggel vagy napközben étkezések után elfogyasztott tej, tejeskávé vagy kakaó az álmosság, bágyadtság kiváltásán túlmenően felnőtteknél rossz közérzetet, diszkomfort-érzést, tompultságot, kellemetlen leheletet, gyermekeknél intoleráns magatartást, túlmozgásosságot, a központi idegrendszer izgalmi állapotát és egyéb, viselkedéssel összefüggő jelenségeket is okozhat. Ez utóbbiak a tej és az elfogyasztott egyéb élelmiszerek anyagainak keveredése, illetve az így előállt rendszer lebontása során képződő vegyületek képződése miatt állhat elő. (Esetenként erjedéses folyamatok indulhatnak el a gyomorban – például cukros sütemények és tej illetve tejtermék együttes jelenlétekor – ami az említett tüneteket erősítheti, de egy esetleges tejérzékenységet is kísérhetnek a leírt szimptómák. 9)

A keringési betegségek terén az aterogén proteinek mellett a tejzsírról is meg kell emlékezni. Bár a hazai egészségvédő programok (pl. Szívbarát Program) a sovány tejtermékek előtérbe helyezését javasolják a zsírban gazdagabbak helyett, a kereskedelmi forgalomban számos magas tejzsír tartalmú termék (tejföl, tejszín, vaj, zsíros tejpor, egyes túró- és sajtfélék) örvend nagy keresletnek. A tejzsír szintén állati eredetű zsiradék, és hatásai nem sokban különböznek a hírhedté vált sertészsírtól, lévén, hogy szintén gazdag telített zsírsavban és koleszterinben. (Az anyatejben koleszterin-szintézist szabályozó anyagok, illetve érvédő Omega-3 zsírsavak vannak, így ez az újszülöttek keringési rendszere „védve van”.)

 

A tej koleszterinszinttel való összefüggését az is jelezheti, hogy a vegán étrenden élő emberek koleszterinértékei mérhetően alacsonyabbak, mint a lakto-vegetariánusoké, akik az állati termékek közül csak a tejet és tejtermékeket fogyasztják.9 (Embereknél a tejfogyasztás hatására koleszterincsökkenést is megfigyeltek, azonban ez csak akkor volt jellemző, ha a tejet a húsok és húskészítmények helyére építették be, így a javulás a húshoz viszonyítva értendő. A vegán táplálkozásúak esetében a koleszterinszint növekedett a kazein adásával párhuzamosan.24)

 

Tejzsírral (tejföllel és vajjal) folytatott állatkísérletek során hörcsögökben a vörösvértestek erőteljes összetapadását (agglutinációját) tapasztalták, amely – ha emberben játszódik le – az agyvérzés esélyét növelheti, sőt idősebb korban az agy csökkent működéséhez vezethet. (A szélütés esélye az elfogyasztást követő egy-két órán belül a legnagyobb. Az étkezés utáni könnyű testmozgás, séta – növelve a keringési sebességet – e folyamatot visszaszorítja, míg az evés utáni alvás a stroke – vagyis agyi történések – kockázatát növeli.)9

 

A tejtermékekkel kapcsolatban a légzőszervi betegségek, a krónikus légcsőhurut, az allergiás asztma, az arcüreggyulladás, a fülfertőzések és gyakori fejfájások is nem ritkán szóba kerülnek az alternatív gyógymóddal foglalkozók között.65,66,67 Gyermekkorban a tehéntej esetenként hasmenést, szorulást, hasgörcsöket, ekcémát válthat ki, és nyálkaképző tulajdonsága egyéb problémák okozója is lehet. Természetesen a tehéntej előnytelen hatásai csecsemőknél mutatkoznak meg a leglátványosabban, ezért nemcsak esetükben nem javasolt az enzimes bontás nélküli tejfehérje bevitele, hanem a szoptatós anyukáknak is a tejfogyasztás jelentős korlátozását illetve elhagyását javasolják, a csecsemő kólika, bőrallergiák és egyéb problémák esélyének csökkentése végett. (Az anya tejfogyasztásakor az anyatejben tehéntej fehérje-alkotók választódhatnak ki.) Egyes vélemények szerint a bélhurutok, irritábilis bélszindrómák egy része vagy a flatulencia (gázképződés) is összefüggésbe hozható a tejfogyasztással.

 

Természetesen túlzás volna azt állítani, hogy az előbbiekben felsorolt tünetek illetve betegségek mögött egytől egyig a tej, a tejtermékek vagy más állati termékek fogyasztása áll, azonban figyelemreméltó, hogy az ilyen típusú élelmiszerek drasztikus étrendi kiiktatása az esetek nagy részében mérhető javulást, esetenként a tünetek megszűnését eredményezi. Ilyen eredmények tapasztalhatóak az allergiák, a bélrendszeri problémák, fejfájások, légzőszervi tünetek esetében, sőt például a Crohn-szindróma és a colitis ulcerosa fennállásakor is az állapot javulása állhat be az említett élelmiszerek elhagyásakor.9,24

 

A tej- és tejtermékek területének egyik legérzékenyebb pontja csontanyagcserében betöltött szerepük. A táplálkozás- és orvostudomány képviselői általánosan egyetértenek abban, hogy ezek az élelmiszerféleségek hasznosak a csontozat számára, azonban vannak ennek ellentmondó vélekedések is. Az egyszerűbb étrenden élő népek illetve a távol-keleti államok népességének rendkívül szilárd csontozata, a fejlett országokban – jelentős tejtermékfogyasztás mellett is – járványszerűen terjedő osteoporosis, a különböző régészeti feltárások, az ún. börtön-kísérletek, a vegetáriánusok csontozatának statisztikai értékelése, valamint a tehéntej ásványi anyag egyensúlyának tüzetesebb vizsgálatai ugyanis komolyabban felvetették azt az eshetőséget, hogy a tej és tejtermékek csonterősítő hatása nem igazolható egyértelműen. Számos orvos és táplálkozástudós kritikus észrevételei napvilágot láttak külföldön e tekintetben, amelyek sokakat arra észtettek, hogy újragondolják e kérdéskört.

A koncentrált tejtermékek (túró, sajt, tejpor) magas fehérjetartalma kalciumot vonhat ki a szervezet legfőbb mészraktárából, a csontozatból. A kalcium-foszfor arány nem optimális, emellett az egyéb mineráliák (vas, cink, mangán, stb.) mennyisége sem kedvező a kalcium-beépülés szempontjából. A tej speciális emésztése és felszívódása növelheti egyes vitaminok (A-, B12 vitamin) és ásványok (cink, vas) szükségletét is, amelyeket a csökkentett zsírtartalmú, iparilag szeparált tejek csak kevésbé tudnak visszapótolni.

 

A tejek és tejtermékek között természetesen vannak előnyösebbek és hátrányosabbak. Bár sokan a koncentrált tejtermékeket, főként a sajtokat tartják a legelőnyösebbeknek – lévén, hogy mintegy nyolcszor-tízszer töményebben hordozzák a tápanyagokat, mint a tej – az elmúlt években e tekintetben is újdonságot hoztak a megfigyelések.

 

A sajtgyártás – a tejsavasan erjesztett termékekkel ellentétben – nem tekinthető természetes technológiának, mivel az oltóenzimet (rennin) szopósborjú, illetve sertés gyomrából – újabban genetikailag módosított organizmusok segítségével – nyerik ki. Az oltóenzim sajátos változásokat idéz elő a kazein-alapú rendszerben, végül a sózás, gyúrás, nemes penészekkel való kezelés és érlelés során az adott sajtfajtára jellemző állomány és aromaprofil alakul ki. Az így előállt termékek egyedi tulajdonságokat hordoznak, és – a marketingmunkának is köszönhetően – a gasztronómiai kultúra fontos részét képezik. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy a sajt fogyasztása mindenki számára előnyös.

 

Az oltós alvasztású sajtfélékben lévő nagy mennyiségű állati fehérje és zsír kedvezőtlen a keringési- és emésztőrendszerre, a nagyarányú foszfor-tartalom pedig befolyásolja a kalcium-anyagcserét. (A magas protein-tartalom a kalcium egy részét elvonja a lebontáskor.) Az érlelés során képződő, allergén tulajdonságú biogén aminok (tiramin, hisztamin) fejfájást, bőrtüneteket, viszketést és egyéb reakciókat okozhatnak. Az ammónia és a részlegesen bomlásnak induló fehérjék szintén problémásak lehetnek, amelyhez a zsírok egy részéből képződő, irritáló tulajdonságú vajsav, kapronsav és egyéb savak hatásai is hozzáadódhatnak.

 

A kisállatkísérletek szerint a sajtok elfogyasztása után a gyomorban alvadékszerű, nyúlós-ragacsos állományú gyomortartalom áll elő. Ez keveredik az étkezés során elfogyasztott egyéb táplálékokkal, és nehezen továbbítható anyagot képez, amelynek emésztése nagy terhet ró a szervezetre. A továbbítás során a „sajtmassza” mintegy felkenődik a bélfalra, így megzavarja a felszívódási folyamatokat, amely az allergenitás fokozódásához vezethet. E jelenség a nyálkahártya-regenerációt is befolyásolja, ami a gyulladásos folyamatoknak ad nagyobb esélyt. Ezek mellett táptalajt is kínál a béltraktus második felében növekvő számú gombáknak és egyéb mikrobáknak, amelyek nemcsak táplálékot, hanem védelmet is találnak e „sajt-mátrixban”, megbontva ezzel a bélflóra érzékeny egyensúlyi állapotát. (Hasonló jelenség tapasztalható a csokoládé fogyasztása után is, bár ez utóbbiban lévő kakaóvaj hatása más, mint a tejzsíré.) Az ömlesztett sajtok esetében a zsírtartalom növekedése, a foszforsavas ömlesztősó használata, az élelmiszer-adalékanyagok, és az alapanyagként szolgáló sajt-maradékok esetleges minőségi problémái vethetnek fel további kérdéseket a szkeptikusokban.22

 

Az előnytelen hatások tekintetében a tehéntej kapcsán gyakran felmerül az idegen anyagok (növényvédő-szer maradványok, antibiotikum-származékok, nehézfémek, toxinok, stb.) problémaköre is. Tény, hogy ezek az anyagok jelen lehetnek a tejben, azonban az esetek túlnyomó többségében a határértéket nem haladják meg. (Természetesen a határérték alatti jelenlétük sem tekinthető kedvezőnek.) Az antibiotikumok és egyéb állatgyógyászati készítmények maradványainak mennyiségét az élelmiszerben az Európai Unió kiemelt hangsúllyal kezeli és előírja a kötelező ellenőrzések mikéntjét is.89 A jelenleg használatos antibakteriális gátlást szolgáló készítmények kimutatási módszerekkel már igen kis koncentrációban kimutathatóak a jelenlévő gátló anyagok és az ellenőrzés gyorsan elvégezhető. (Hazánkban a forgalomban lévő tejek mintegy 1-2 %-ában lehet határérték feletti antibiotikum-tartalmat mérni.) A rendszeres kontroll ellenére azonban elmondható, hogy a határérték alatt lévő számos testidegen kémiai anyag potenciális jelenléte mintegy hozzáadódik a tehéntej esetében említett egyéb hatásokhoz, ilyen módon tovább tolódik a mérleg nyelve az előnytelen hatások felé.

 

A tejtermékek között a tejsavas fermentációval készülő joghurtok natúr formái, az alacsony zsírtartalmú túrófélék, a minősített biotejek, illetve a kecsketej és juhtej tekinthető előnyösebbeknek. Ez utóbbiak kedvezőbb táplálkozás-élettani hatásaikat a bennük található prebiotikumoknak is köszönhetik. (A tej hatásait csontanyagcsere oldaláról taglaló részletesebb ismeretanyag a Ne veszítsd el a csontjaidat! című könyvemben található)

               

A cikket írta: Tóth Gábor egészségmérnök. A cikk elkészítéséhez hozzájárult és segédkezett: Németh-Ambrus Orsolya kozmetikai vegyész.

 

CSALÓKA CSALÉTEK: A CSOKOLÁDÉ

 

Teljes irodalomjegyzék a fent nevezett könyvemben található.
FELHASZNÁLT IRODALOM:

 

  1. Deák T.: Általános mikrobiológia. Kertészeti Egyetem, Budapest, 1982. 15-16, 24-57, 145-162, 164-268. o.
  2. Dr. Szita G.: Élelmiszer-higiénia. Állatorvos tudományi Egyetem (?) Budapest (?), 1996.11-59.o.
  3. Dr Mészáros J.: Madárinfluenza. Tájékoztató a madárinfluenza megbetegedésről. www.madarinfluenza.bpallatorvos.hu

4..Platt,A.E.: Védekezés a fertőző betegségek ellen. A világ helyzete 1996, Föld Napja Alapítvány, 117-136.o.

  1. Simon Á.-Vass P.: Zsebvilág 2005. Katasztófák a Földön. HVG, Budapest. 91-104.o.
  2. Dr. Szakály S.: Probiotikumok és humánegészség. Magyar Tejgazdasági Inézet, Mosonmagyaróvár, 2004. 8-48.o.
  3. Bezkorovany, A.: Probiotics. Determiants of survival and growth in the gut. Am.J.Clin.Nutr. 2001. 73. 399-405.p.
  4. Kaila, M. et al.: Enhancement of circulating antibody secreting cell response in human diarrhea by a human Lacobacillus strain. Ped.Research, 1992. 32:141-144.
  5. Thrash, A.M.- Trash, C.,L.: Az állatvilág szerepe az emberi megbetegedésekben. Advent Kiadó, Budapest, 1992.
  6. Kozma Gy.: Sertéstenyésztés és –tartás. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1997.
  7. Gere T.-Soós P.-Szász F.: A szarvasmarha mesterséges megtermékenyítése. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1998.
  8. Hegedűs M.-Schmidt P.-Raffai P.: Állati eredetű melléktermékek hasznosítása. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1998.
  9. Deák F.-Farkas J.-Incze K.: Konzerv- hús- és hűtőipari mikrobiológia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980.
  10. Kovács F.: Állathigiénia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1990.
  11. Varga J.-Tuboly S.-Mészáros J.: A háziállatok fertőző betegségei. Állatorvosi járványtan II. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1999.
  12. Dr. Szmodits T.: A holstein-fríz vérségű szarvasmarha-állományok tenyésztésének néhány időszerű feladata. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. Budapest, 1976.
  13. Japanese enchepalitis and general discussion of disruptions from Stephen S. Morse, „Factors in the Emergence of Infectious Diseases”, Emerging Infectious Disease, January-March, 1995.
  14. Levy, S.,B.: The Antibiotic Paradox: How Miracle Drugs Are Destroying The Miracle. New York, Premium Press, 1992.
  15. Tompa A.: Lázadó sejtek. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1985. 38-70.o.
  16. Nagy A.-Szabó E.: A fontosabb zoónózisok szerepe az élelmiszer-biztonság szempontjából. Magyar Állatorvosok Lapja. 127:611-621.o (2005/10)
  17. Blaser, M.: How safe is our food? Lessons from an outbreak of salmonellosis. N. Engl. J. Med. 1996. 334(20): 1324-1325.
  18. Nedley, N.: Döntő bizonyíték. Shelley Holding Kft. Hencida, Évakla. 205-246.
  19. Bíró Gy.-Simon J.: Ételfertőzések, ételmérgezések Magyarországon 1984-1996 között. Táplálkozás – Allergia – Diéta. 1998. 3:3-4.
  20. Bunning, V.K. és mtsai: Chronic health effects of microbial foodborne diseases. World Health Statistics Quarterly. WHO. 1997.
  21. Dénes J.: Zoonotikus betegségekkel kapcsolatos mentesítési programok. Magyar Zoonozis Társaság kiadványa. Budapest. 2002. 6-79.
  22. Mikola I.-Nagy A.: Jogszabályi és működési harmonizáció szükségessége a zoonozisok elleni védekezésben az Európai Unióhoz történő csatlakozás időszakában. Magyar Tudományos Akadémia különkiadványa. Budapest. 2002. 87-125.
  23. Nagy A-Csohán Á.-Mikola I.: Fontosabb zoonozisok felszámolásának közegészségügyi jelentősége. Magyar Zoonózis Társaság kiadványa. 2002. 80-93.
  24. Szabó M.: A humán salmonellosisok csökkentésére irányuló ellenőrzések és vizsgálatok értékelése és megelőzési lehetőségei. Magyar Tudományos Akadémia különkiadványa. Budapest. 2002. 143-165.
  25. Chikán Á.: A gyorséttermek réme. Népszabadság. 2001.02.19. Idézi: www.med-courier/rovat.phtml?tcid=224
  26. Leukemia Socety of America. Facts About Leukemia, Lymphoma, Multiple Myeloma, and Hodgkins Disease. New York. 1995. p.4.

31 Johnson, R.-Kaneene, J.B.: Bovine Leukemia Virus. Part III. Zoonotic Potential, Molecular Epidemiology, and an Animal Model. Compendium on Continuing Eucation for the Practicing Veterinarian. 1991. 13:1631-1637.

  1. Baumgartener, L. és mtsai: Effect of pasteurization and heat treatent on bovine leukemia virus. J.Am.Vet.Med.Assoc. 1976. Dec. 1189-1191.
  2. McClure, H. és mtsai: Erythroleukemia in two infant chinpanzees fed milk from cows naturally infected with the bovine c-type virus. Cancer Res. 1974 Oct. 34:2745-2757.
  3. Baumgartener, L.: Bovine Leukemia Virus Transmission Studies. Diss.Abstr.Int. 1982. 42:4319.
  4. Ferrer, J és mtsai: Milk of diary cows frequently contains a leukemigenic virus. Science. 1981. Aug. 213:1014-1016.
  5. Rubino M.J.-Donham K.: Inactivation of bovine leukemia virus-infected lymphocytes in milk. Am.J.Vet.Res. 1984. Aug. 45:1553-1556.
  6. Van Der Maaten, M.-Whetstone, C.: Studies of cattle naturally and experimentally infected with bovine Lentivirus. Immunbiology of Viral Infections. Proc. 3rd Congress Europ.Soc.Vet.Virol. 1995. p.353-357.
  7. Blair, A. és mtsai: Cancer and other causes of death among male and female farmers from tweny-three states. Am.J.Ind.Med.1993. May. 23:729-742.
  8. Marshall, B-Warren, J.:Unidentified curved bacilli on gastric epithelium in active chronic gastritis. Lancet. 1983. 1273-1275.
  9. Rácz I.: A Helicobacter pylori és a fekélybetegség. Orvosi Hetilap. 1996. 137:1459.
  10. Lonovics J.: Fekélybetegség vagy gyomorrák? A Helicobacter infekció eltérő pathogenetikai következményei. Praxis, 1999, 8. (különszám)
  11. Lonovics L és mtsai: Helicobacter pylori – Az újrafelfedezés 15 éve. Lege Artis Medicinae. 1999, 9:358-379.
  12. Rácz I.: A Helicobacter pylori infekcióval kapcsolatos kórképek epidemiológiája, diagnosztikája és kezelése. Hippocrates, 1; 4:238.
  13. Farkas J.: Az élelmiszertartósítás elméleti alapjai.. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem. Budapest. 1990. 29-54.o.
  14. Tóth G.: Az E-számokról őszintén. Élelmiszereink árnyoldalai. Pilis-Vet Bt, Pilisvörösvár. 2004. 122-125.;185-204.o.
  15. Pusztai Á.- Bardócz Zs.: A genetikailag módosított élelmiszerek biztonsága. TTFK Kölcsey Intézete, 2004.
  16. Nemes J.: Az ismeretlen fertőzés. Anyák Lapja. VII. évf. 3. szám.
  17. Telegdy L.: Kérdések a C-hepatitisről. www.medilist.com/HIPPOCRATES/II/5/326.htm
  18. Budai J.: Védőoltás B hepatitis ellen. Hippocrates. I. évf. 5. sz. 304. o.
  19. Féregzoonózis. Szemléltető anyag állatorvosok és állattartók számára. Bayer Heath Care. www.feregtelenites.hu
  20. Tuboly S. és mtsai: Az ember Crohn és szarvasmarha Johne betegsége (paratuberculosisa) közötti összefüggések Magyar Álltorvosok Lapja. 2005/2. 106-109.o
  21. Beregi A. és mtsai.: Madarak által terjesztett zoonosisok. Irodalmi összefoglalás. Magyar Állatorvosok Lapja. 127:733-742. (2005/12)
  22. Sas B.-Szeitzné Sz.M.: Beszámoló a Codex Alimentarius Commission Nemzetközi Élelmiszer-higiéniai munkabizottságának (CC/FH) 37. üléséről. Magyar Állatorvosok Lapja. 127:763-765. (2005/12)
  23. Reckeweg, H.H.: Étel és méreg az asztalunkon. A sertéshús. Advent Kiadó. Budapest. (Megjelent: Gesunde Medicin, 1978/3. számában)
  24. A világ sertéshústermelésének megoszlása 2004-ben és 2014-ben. FAO, 2004, OECD, 2005. Idézi: Magyar Állatorvosok Lapja. 127:751. (2005/12)
  25. Morell, V.: Fishing for trouble. A cancer epidemic in fish is warning us: You may be next. Ind. Wildlife. 14(4):40-43.
  26. Bíró Gy.-Lindner K.: Tápanyagtáblázat. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest. 1995. 31-34.
  27. Veight, W.: Ernahrung neu entdecken. Germany. 1992.
  28. Cunningham, A.: Lymphomas and animal protein consumption. Lancet. 1976. nov. 1184-1186.p.
  29. Armstrong, B.-Doll, R.: Enviromental factors nd cancer incidence and mortality in different countries, with special reference to dietary practices. Int. J. Cancer 1975. Ápr. 15(4):617-631.
  30. Cheng, Z. és mtsai: Inhibition of development of heptocellular carcinoma in hepatitis B virus trancfected mice by low dietary casein. Hepatology. In Press, 1997.
  31. Craig, W.: The calcium craze. In: Nutrition for the Nineties. Golden Harvest Books, 192. 131-146.

63.:Robertson, W és mtsai: Should recurrent calcium-oxalate stone formers become vagatarians? Br J Urol 1979. dec. 51 (6): 427-431.

64.: Carroll, K.- Huff, M.: Dietary protein and cardiovascular diseases: Effects of dietry protein on plasma cholesterol levels and colesterol metabolism. Nutrition and Food Science, Vol. 3. Plenum Publishing Corp. New York. 1980. 379-385.

  1. Buisseret, P.D.: Common Manifestation of Cow’s milk Allergy in Children. Lancet. 1978. Vol. 1. Febr. 11. 304-305.
  2. Gerard, J.W.: Milk Allergy: Clinical Picture and Familial Inudience. Canadian Medical Association Journal, 1967. Vol. 97. Sept. 23. 780.
  3. Murray, A.B.: Infant feeding and Respiratory Allergy. Lancet, 1986. Vol. 1. Mar. 6. 497.
  4. Fertőző encephalpathiák ??Gyulától szakkönyv-anyag
  5. Dealler s.-Lacey R.: Bef and Bovine spongiform encephalopathy; the risk persists. Nutr. Health 1991; 7(3):117-133.
  6. Füzes O.: Búcsú a velőscsonttól. Népszabadság. 2001.01.31.
  7. Európán kívül is aggódnak a BSE miatt. Világgazdaság. 2001.02.07. www.med-courier.com/rovat.phtml?scid=3142
  8. Terjed a kergemarhakór Európában. New Scientists, 2000.nov.4. p.3-9.
  9. Varga J.: Újabb adatok a BSE járványtanához és megelőzéséhez. Magyar Állatorvosok Lapja. 1996/9.51:532-534.
  10. Creutzfeldt-Jakob-betegség. Pro Patiente Health and Medicine. www.pro-patiente.hu/pp/books/msd/html/p17/186/cj.html
  11. Will, R.G.: (National Creutzfeldt-Jacob Disease Surveillance Unit, Western General Hospital) Letter to British neurologists on March 21. 1996. (Printed report downloaded from Microsoft Networks BSE forum)
  12. Madárinfluenza??Gyulától szakkönyv-anyag
  13. Vásárhelyi M.: Vírustámadás a közeljövőben? Magyar Nemzet. 2001. 02.19. www.med-courier.com/rovat.phtml?scid=3244
  14. Breytenbach, J.H.: A madárinfluenza baromfiipari és baromfi-értékesítési válságot okoz Ázsiában. World Poultry. 2004. 20:11.szám. www.AgriWorld.nl
  15. Ellis, T.M. és mtsai: Vaccination of chickens against H5N1 avian influenza in the face o fan outbreak interrupts vírus transmission. Avian Pathology. 200. 33:405-412.
  16. Varga János: ……………..www.mindentudásegyeteme.hu???
  17. Reisinger O.:Mérlegen a vegetarianizmus. Oltalom Alapítvány. Budapest. 2003. 27-52.o.
  18. Cox, P-McDowell, M.: Az Európai Parlament és a Tanács 853/2004/EK Rendelete – Az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról. Hatályba lépés: 2004. április. 29. Idézi: Magyar Állatorvosok Lapja információs melléklete. 2005. december.
  19. Százados I.: Vágóhídi laboratóriumban végzett Salmonella-vizsgálatok 17 évének rövid áttekintése. Magyar Állatorvosok Lapja. 1996. október. 51:607-612.

84.Varga J.-Hajtós I.: Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottságának bioterrorizmussal kapcsolatos állásfoglalása. Magyar Állatorvosok Lapja. 2003. január. 125:54-58.

85.: Tuboly S.: Laboratóriumi állatok szerepe a zoonosisok közvetítésében. Magyar Állatorvosok Lapja. 2006. március. 128:167-174.

  1. Nagy A.-Kasza Gy.: A globalizáció hatása az élelmiszerbiztonságra. A Magyar Zoonózis Társaság konferenciája. Sárospatak. 2005. június 8-10. (Szent-Iványi-Binder Napok) Idézi: Állatorvosi Kamarai Hírek. 2005. December. 17-23.
  2. Ángyán J.: Az európai agrármodell, a magyar útkeresés és környezetgazdálkodás. Agrárinform. Budapest. 2001.
  3. Beck,W.: Humánpatogén, állatokon élősködő, epizoonosist okozó ektoparaziták és dermatophyták. Magyar Állatorvosok Lapja. 2006. március. 128:175-181.
  4. Gyetvai B.: A tej antibiotikum tartalmának kimutatására szolgáló módszerek hatékonyságának összehasonlítása. Magyar Állatorvosok Lapja. 2006. március. 128:182-185.
  5. Nagy Bálint: A takarmánybiztonságról. Állatorvosi kamarai hírek. 2005. december 5. 34-35.
  6. Glávits R. és mtsai.: Nyugat-nílusi láz és circovírusfertőzés együttes előfordulása hazai lúdállományban. Magyar Állatorvosok Lapja. 2006. március. 128:160-166.
  7. Szirmák E.: A Pfeiffer-féle mirigyláz. Patika Tükör. 2006. január. XIV. évf. 1. szám. 4.
  8. A szójatermékek egészségkárosító hatása.

www.geocities.com/all_are_one.geo/hun/szója.htm

  1. Horváth Erika: Növényi fehérjék vizsgálata a táplálkozástudomány és az élelmiszertechnológia szempontjából. Humil Kft. 1995. (Doktori összefoglalók; www.kfki.hu/chemonet; www.chemonet.hu)
  2. Origo: Szójával a mellrák ellen. 2002. július 8.

 origo.hu/noilapozo/egeszseg/20020708szojaval.html

  1. Angeli I.: A szója betegségmegelőző és gyógyító tulajdonsága. Egészségnevelés. 24:111-112. 1983.
  2. Gasztonyi K.-Lásztity R.: Élelmiszerkémia I. Mezőgazdasági Kiadó. 1992. 669-682.
  3. Rodriguez, C.J. és mtsai.: Fitátok részleges eltávolításának és a melegítésnek hatása a vasfelszívódásra, szója fehérje alapú diétáknak. ( Ford.: Effect of Partial Phytate Removal and Heat upon Iron Bioavailability from Soy Protein-based Diets. Food Science. 1985. 50:1072-1075.)
  4. A szójafehérje élelmiszeripari alkalmazása. Élelmiszeripari Műszaki Tájékoztató. 9. évf.3.szám. Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet.
  5. Ogawa, G- Fujita, A..: Legújabb előrehaladás a szójaszósz gyártásában Japánban. Cereals For Food and Beverages. p.391-394.
  6. Margtai Gy.: A fitoösztrogének. Hippocrates. II.évf. 1. sz. 58.o.
  7. Varga J.-Tuboly S.-Mészáros J.: A háziállatok fertőző betegségei. Kiadó, évszám, oldalszám
  8. Medveczki A.: Hemodinamikai rendellenességek elleni küzdelem lehetőségei. AD US. VET. XV.évf./1.szám. 9-10. Ceva-Phylaxia Rt.
  9. Czeizel E.: Az emberi öröklődés. Gondolat Kiadó. Budapest. 1983. 434-441.
  10. Deák T.- Reichart O.: Fejezetek a biotechnológiából. Kertészeti Egyetem Tartósítóipari kar. Budapest. 1984. 54.
  11. Somogyi L.: Lejárt az idő? Kérdések és válaszok a világ végéről. Bibliaiskolák közössége. 2006. 9-94.
  12. Horn A: Állattenyésztés 1. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1976. 102-104, 170-174, 276-278, 456-458.
  13. Kovács F. Állathigiénia. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, 1990. 120-122, 124-126, 288-290, 588-590.
  14. Tanyi J.: Zoonóziskonferencia: Az influenzavírusok járványtani összefüggései, az állati influenzák elleni védekezés. Állatorvosi Kamarai Hírek. IX. évf. 4. sz. (1998. október 10.) 15-22.
  15. Nagy A.-Miskovits E.: Adatok a Helicobacter baktériumfajok okozta fertőzés köz- és állategészségügyi jelentőségéhez. Állatorvosi Kamarai Hírek. IX. évf. 5. szám. (1998. december 18.) 2-7.o.
  16. Kassai T.: Helmintológia. Medicina Könyvkiadó Rt, Budapest, 2003.

 

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!


Vissza