A TÁPLÁLKOZÁS ARANYA – MI AZ?

2019 augusztus 10. Tóth Gábor

Korunkban a gabonafélék közül általában a klasszikus búzából készült, legtöbbször finomított fehér termékek terjedtek el, amelyek előnytelen élettani hatásai számos bél-, szív-és érrendszeri és egyéb civilizációs betegség okozói, emellett jelentős gluténterhelést is jelentenek. Hasznos tehát bevezetni a régi időkben fogyasztott, de már sajnos feledésbe merült gabonaféléket, amelyek egészségvédő hatása szakmailag és tapasztalatilag is igazolt.

 

Ezek közé tartozik az aranyköles és az előbbinél is értékesebb barna- vagy vadköles is.

 

Mit kell tudni a kölesről?

                  

Az aranyköles általánosan az egyik legértékesebb gabonaféle, szinte a legősibb kultúrnövény, amelynek őshazája India. Korábban igen nagy jelentősége volt a humán étrendben is. 

              

Egy kis biológia – a köles rendszertana:
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Pázsitfűfélék (Poaceae)
Alcsalád: Kölesfélék (Panicoideae)
Nemzetségcsoport: Paniceae

A köles értéke(s)
                    
100 g energiatartalma 362 kcal. Számos vitamint, ásványi anyagot és lecitint is tartalmaz.
Értékes anyagai között említhető a kovasav (szilícium), a
vas, a magnézium, a kálium, a cink, a fluor, a kén és a foszfor. Gazdag B1-, B2- és B6- vitaminban, pantoténsavban és nikotinsavamidban. 100 gramm köles mintegy 550 mg kovasavat, 0,6 mg fluort, 3 mg nátriumot, 170 mg magnéziumot, 6,8 mg vasat tartalmaz (természetesen az értékek fajtától, termőhelytől is függnek).

 

A köles jelentősebb ásványi anyag tartalma és egyéb vegyületei révén hasznos lúgosító hatású gabona, a nyomelemek egymáshoz viszonyított aránya is kivételesen optimális a többi gabonához képest. Fehérjeforrásként is megjelenik, különösen a reformtáplálkozásban a vegetáriánus és vegán étrendben.

 

Aminosav összetétele terén figyelemre méltó, hogy a többi növényben, cereáliában általában limitáló (legkisebb mennyiségben jelen lévő) aminosavként számon tartott metionin a kölesben nagyobb arányt mutat, így kiválóan alkalmas komplettálásra, aminosav kiegészítésre, teljes értékűvé tételre. Keményítő (szénhidrát) tartalma a zabot követően a legkevesebb a gabonaféléket tekintve, közel 57%. Zsírtartalma 3-6% között van, amelynek linolsavtartalma jelentős. Telítetlen zsírsavakban gazdag. Szinte az egyetlen gabona, amely lúgosító (bázikus) tulajdonságú, így az elsavasodott szervezet számára különösen ajánlott. Nem okoz a bélrendszerben rothadást, gázképződést, könnyen emészthető. Gluténmentesnek tartják (nyomokban tartalmazhat glutént), így sok esetben beépíthető a cöliákiás (gluténérzékeny) ember étrendjébe is.

A köles élettani hatásai

                  

A népgyógyászatban úgy tartották, rendszeres fogyasztása rákmegelőző hatású, késlelteti az öregedési folyamatokat, erősíti a látást, hasznos a vashiányos állapotokra, savtúltengésre, gyulladáscsökkentő hatású. Szabályozza a vércukorszintet és a zsíranyagcserét, így – a hajdinával együtt – a II. típusú cukorbetegség és az elhízás megelőzésében és étrendi kezelésében is segít.

 

Megfigyelték porcerősítő, gerinc- és csontvédő hatását is. A hajhullás egyik hatékony ellenszere, vas, cink és kovasavtartalma révén, emellett támogatja a májregenerációt és az immunrendszer működését, előnyös aminosavai által. Fűtő hatása révén a borús őszi, a hideg téli és a kora tavaszi, hűvös napokon is igen előnyösen befolyásolja a szervezet hőháztartását. Belső összetétele alapján továbbá hasznos vese- és húgyúti fertőzéseknél, segíti a koleszterinszínt egyensúlyának kialakulását, csökkenti az érelmeszesedés és trombózis kockázatát. Lúgosító és egyéb anyagai révén pedig megelőzhető a vesekőképződés (kalcium-oxalát- és húgysavkő) is.

                      

Egy figyelemfelkeltő példa a Bibliából: az Ezékiel-kenyér

 

A Biblia az Ezékiel Könyvében egy különleges „kenyérreceptet” ír le, mely Ezékiel-kenyér néven vált ismertté. Ebben az Úr felsorolja, milyen növényi alapanyagokból készüljön a lepényszerű kenyér a próféta számára: búza, árpa, köles, tönköly, bab és lencse (Ezékiel könyve 4. fej. 9. vers). Az összetevők között megfigyelhető, hogy gabonából négyfélét, hüvelyesből kétfélét tartalmaz a „receptúra”, vagyis az egyes élelmiszerfajtákon belül is alkalmazza az ételtársítás – egyébként ma is korszerűnek számító – elvét, emellett a hüvelyes-gabona párosítás maga is egy kitűnő növényi párosítási forma. A köles komplettáló, kiegészítő szerepe minden jel szerint nagy hangsúlyt kap, e gabona teszi teljes értékűvé a jelzett kenyeret, amelyet Isten embere háromszázkilencven napon keresztül evett. A lepénykenyér mellett Ezékiel kizárólag vizet ivott.

 

 

A köles érdekes hagyományai

 

Püthagorasz, az ókori görög filozófus, (aki tanítványaival együtt maga is vegetáriánus volt), maga is tapasztalta a köles fogyasztásának egészséges és tápláló voltát, elismerően írt róla. Az ókori síremlékek tanúsága szerint az ókori egyiptomiak is termesztették és fogyasztották a kölest. Sok évszázaddal később, a XVI. században a spanyolok, portugálok közvetítésével jutott el Amerikába. Az ókori és középkori Magyarországnak is jelentős gabonája volt, bár szerepe később koronként változott. A honfoglalás idején még a magasabb társadalmi réteghez tartozók étrendjében is fontos szerepet töltött be a köleskása, tehát nem tartották a „szegények ételének”. Attila, a hun király is e gabonából készített ételekkel kínálta meg a vendégeit.
A XIII. században Magyarországra beköltöző félnomád kunok a kölest előszeretettel használták, illetve több „újítást” is bevezettek. A XVII. század közepén megjelent úri szakácskönyvekben is találhatunk kölessel töltött káposztalevél receptet. Ez a levélbe burkolt kása valószínűleg a török konyhából eredeztethető.

 

A XVII-XIX. században a parasztság ételei között még mindig jelen van a köleskása, mint főétel. A magyarság táplálkozásában a köles központi szerepét a kukorica elterjedéséig őrizte meg, majd fokozatosan kiszorult az étrendből, főként a búzakenyér megjelenésével.


A XX. században komoly struktúraváltás történt az étrendben. Megváltozott a társadalmi berendezkedés, ezáltal az emberek táplálkozási szokásai is módosultak. Az élelmiszeripar is fejlődésnek indult, a malom- és sütőipar is a modern táplálkozási formák kiszolgálójává és áldozatává vált. Az egyre inkább pénzközpontúvá váló világban az egyoldalú nyersanyag-felhasználás, a búzából készült termékek kiemelt támogatása, és az extraprofittal való termelés együttesen jelent meg. Az 1980-as évekig nagymértékben csökkent a gabonafélék, a burgonya és a zöldség fogyasztása, így a köles is – más gabonákkal együtt – szinte teljesen eltűnt az asztalokról Magyarországon is. Egyre inkább lenézték, degradálták e gabonafélét, a szegények eledelének titulálták, helyett a fehér rizs és burgonya terjedt el, melyek értékükben jelentősen elmaradnak a kölestől. Mind a mai napig legtöbben „madáreledelnek” tartják az aranykölest – önmagában tévesen. 

A köles „hírnevének” csökkenéséhez hozzájárulhatott, hogy a modern élelmiszeripar gyakorlatilag nem tudta finomítani, így lisztjét finomított fehér kenyerek, fehér tészták alapanyagául nem lehetett felhasználni. A kenyértésztához adott kölesliszt ráadásul a sikérszerkezet felépülését nem segíti, így a „habkönnyű” pékáruk készítését nem teszi lehetővé. Emellett lisztté őrölve viszonylag gyorsan megkeseredhet, és vízzel keverve sem áll össze megfelelő tésztává, hanem szétesik, mint a homok. A kölest inkább főtt, passzírozott püré formájában érdemes hozzáadni más gabona lisztjéből gyúrt tésztához. Mivel nem sikerült ilyen módon „bekapcsolni” korunk profittermelő gépezetébe e gabonafélét, fokozatosan kiszorult az általános fogyasztásból Európában és Amerikában. Afrikában, Indiában és Ázsiában azonban mind a mai napig alapélelmiszerként fogyasztják. Az Észak-Kínában élő emberek néptápláléka a köles, ami láthatóan erősebb izomzatot, nagyobb állóképességet biztosít nekik, mint a Dél-Kínában élőknek a náluk jellemzőbb rizs.


Az elmúlt években ismét „felfedezték” a kölest a fejlett országokban is, mint igen értékes gabonafélét, amely a reformtáplálkozás előretörésének, a bio- és vegetáriánus étrenden élők számának emelkedésének is köszönhető.

 

Humán fogyasztásra az aranyköles hántolt formáját használjuk, de mivel összetevőinek nagy része hántolás után is megmarad, hántoltan is teljes értékűnek számít.

            
Az aranynál is aranyabb – a barna köles

 

Úgy hihetnénk, a korábban jellemzett aranyköles előnyös hatásait már nem lehet fokozni, de ha megnézzük egy másik kölesfajta, a barna köles (más néven vadköles) jellemzőit, további meglepetések érhetnek bennünket.

 

Mivel az ismert aranyköles kemény kovasav tartalmú héja étkezésre alkalmatlan, ezért hántolni kell. Az aranykölesen kívül létezik az említett ősi- vagy barna köles, amit nem kell hántolni, illetve hántolatlanul fogyasztható.

 

A barna köles táplálkozási értéke és lúgosító „ereje” jóval magasabb, mint a héjától megszabadított aranykölesé. A héjrészben is koncentrálódó kovasav mellett B-vitaminok és nyomelemek tárházát nyújtja. Általában nyersen fogyasztják. Használatával hatékonyan megelőzhető és kezelhető az elsavasodás, az ásványi anyag hiánya és az elsalakosodás.

A barna kölest csak magas humusztartalmú talajon termesztik, környezetkímélő talajműveléssel, szerves trágya használat mellett. A humán célra szánt ősi fajta védettség alatt áll, nem hibridizálták és genetikailag sem módosították, amely lehetővé tette beltartalmi értékének (B-vitaminok, pantoténsav, vas, fluor stb.) megőrzését. A termesztési körülmények – különösen Ausztriában – hasonlítanak a biotermesztéshez: a termőtalaj és a termesztés módszere megfelel az ökológiai gazdálkodás feltételeinek, emellett termőtalaj javítást is végeznek (pl.: pillangós növények, mint lucerna, borsó, bab stb. beforgatásával a talajba).

 

A barna kölest nyersen őrlik nagy teljesítményű őrlőgépekkel, forró gőzzel történő kezelést nem kap. Az őrölt barna köles belekeverhető müzlibe, italokba (frissen préselt gyümölcslébe, növényi tejekbe), készételekbe (levesekbe, főzelékekbe) vagy például joghurtba, kefirbe. Például egy-két teáskanál barna kölesliszt egy reszelt almával elkeverve fogyasztható a reggeli mellé.

 

Az ízületek és csontrendszer legjobb barátja

              

A barna köles értékes ásványi anyagaival teljes értékű gyógyító nyers táplálék lehet az ízületeket és mozgásrendszert érintő problémák esetében, különösen a kis- és nagy ízületek artrózisainál és a gerincoszlopnál. Kiemelten segíti a porcok, porckorongok védelmét, regenerációját, épülését. A nyers barna köles egészségvédő hatását természetesen az étrend más alkotói, egyéb étrendi kiegészítők (pl. glükózaminok, kalcium-és nyomelempótlás) és az egészséges életmód egészítik ki.

A tapasztalatok szerint napi 2-3 teáskanálnyi nyers vadkölesliszt fogyasztásával már néhány (6-8) hét után tapasztalható az ízületi fájdalmak és a gyulladás csökkenése. Általában egy év szükséges a porcok látható javulásához, másfél-két évig történő használat mellett pedig a porcok, porckorongok regenerációja létrejöhet. Természetesen ennek sebességét az étrend egyéb alkotói (lúgosító anyagok), a testmozgás, a napfény, vízfogyasztás és a stresszek befolyásolják.

 

Megtörtént esetek igazolják a barna köles rendszeres használatának rövid- illetve hosszú távú hasznosságát. Egyes esetekben már pár hetes használat után szinte „csoda” történt, bár nyilván inkább rendszeres, hosszú távú fogyasztás javasolható. Nem egy esetben sikerült elkerülni a műtétet, az ízületek, porcok regenerációja miatt. Természetesen a barna köles sem csodaszer, de az aranyköleshez képest is jóval magasabb beltartalma és kovasav-tartalma miatt szerepe hiánypótló, hatásai más gabonafélékkel nem összehasonlítható, a csont- és ízületi védelem, a nyomelempótlás és a lúgosítás terén.

 

Az ősi fajtajelleg megőrzése, valamint a környezetkímélő gazdálkodási forma révén sikerül tehát kiaknázni a  rejlő élettani lehetőségeket. A hazai igen rossz egészségi állapot, a mozgásrendszer megbetegedéseinek elterjedtsége mind arra mutatnak, hogy hazánkban is előnyös volna fogyasztása az életminőség javítása érdekében.

 

A barna köles nagy titka: a kovasav

 

A kovasav, mint vízkötésű szilícium-dioxid különleges anyagként van jelen a természetben. A kutatások alátámasztották, hogy alapvető szerepet tölt be az élő szövetek, sejtek működésében. Működését általában a mellette lévő egyéb értékes anyagok, makroelemek, nyomelemek is befolyásolják.

A növényeknél a kovasav elsősorban építő és támasztó funkciót tölt be, a kalciummal együtt. A kovasav biztosítja a sejtek rugalmasságát, a kalcium pedig a szilárdságukat. A sima bőr és a láthatóan fénylő haj mind a kovasavnak is köszönhetők. Fluorral együtt segít az egészséges fogazat megtartásában, belsőleg erősíti a fogzománcot, csökkentheti a fogszuvasodás esélyét. Nagy feladata van a szilárd, fényes, töredezettségmentes körmök megtartásában is.

 

Mivel a kötőszövetek életünk mindennapjaiban igen komoly szerepet kapnak, egyszerre kell szilárdnak, teherbírónak, és egyben rugalmasnak, flexibilisnek is lenniük. E szövetek „veszik fel” az elsavasodás következtében képződő savak jelentős részét, így a rákbetegségek is sajnos gyakran itt kezdődnek. Érthető tehát a barna köles kiemelkedő jelentősége a modern táplálkozásban. Sokoldalú szerepe szinte felbecsülhetetlen. Miközben ugyanis a kovasav – egyéb elemekkel együtt – részt vesz a kötő- és támasztószövetek regenerációjában, a barna köles lúgosító anyagai egyben védik és salaktalanítják a szöveteket.

 

A kovasav védő hatása kiterjed a tüdő szöveteire, valamint a véredényrendszerre is, így a hörgők mellett a keringési rendszer állapotát is javítja. Érfalakat erősítő szerepe révén igen hasznos az érelmeszesedésben szenvedőknek és a magas koleszterinszinttel rendelkezőknek is. A beszűkült artériákban jóval kevesebb szilícium található, mint az egészségesekben, így vélelmezhető, hogy a kovasav bevitel emelésével a beszűkült, elmeszesedett artériák állapota javítható.

 

Mivel az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken a szövetek kovasav tartalma, így a bőr ráncosodni, a kötőszövetek gyengülni kezdenek, az izmok petyhüdtté válnak, nagyobb a hajlam a kötőszöveti gyengeség miatt előálló sérvekre, a visszerességre, aranyérre. Idősebb korban sokkal gyakoribbak a porckorong sérülések, porckorong sérvek, érfal-károsodások, bőrbetegségek (ekcéma, bőrgombásodás), fogsérülésekben, ízületi gyulladások. A körmök törékenyebbek, a memória gyengül, az idegrendszer sérülékenyebb, az allergiás reakciók gyakoribbak.

 

A barna köles kovasav tartalma ezen felül védi az emésztőrendszer nyálkahártyáit és a szem ereit is.

A kutatások során megfigyelték, hogy a kovasav, illetve a szilícium szerves kötésű formái fokozzák a szervezet védekezőképességét. Segíti a védekezésben részt vevő nyiroksejtek, falósejtek képződését.

              

A barna köles kiemelten ajánlottak gyermekeknek, fiataloknak, sportolóknak, fizikai munkát végzőknek, ízületi- mozgásszervi- és csontritkulásos betegeknek, asztmásoknak és valamilyen tüdőbetegségben szenvedőknek, pollen- és ételallergiásoknak, gluténérzékenyeknek, gyengébb immunitású embereknek, változókorban lévőknek és idősebbeknek. Különösen hasznosak várandós és szoptató anyáknak.

 

Csonttörés, zúzódás esetén gyorsítja a regenerációt, született kötőszöveti gyengeség fennállásakor erősíti a kötőszöveteket, egyéb vegyületekkel együtt (például piros szőlőmagliszt, homoktövismag- és homoktövis húsliszt). A vese és a hólyag gyulladásos folyamatai esetén is hasznos a fogyasztása, valamint kalcium-oxalátos és húgysavkő megelőzése és kezelése terén, lúgosító hatása miatt.

 

Jó egészséget!

 

LÉTFONTOSSÁGÚ MAGNÉZIUM – JUSS HOZZÁ HATÉKONYAN!

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!


Vissza