A HÁZASSÁGI VÁLSÁGOK EGYIK LEGGYAKORIBB OKA

2019 június 27. Ábrahám Adrienn

Amikor elkezdtem házassági és párkapcsolati tanácsadóként dolgozni, azt hittem, afféle kommunikációs tanácsadó leszek, hisz akkoriban mindenhol azt harsogták: a kapcsolatok leggyakoribb problémája a nem megfelelő kommunikáció. Mivel ez logikusan hangzik, miért is kételkedtem volna ebben? Idővel azonban kezdett körvonalazódni előttem, hogy van itt egy másik alapprobléma, ami miatt gyakran nyomják le a kilincset a házaspárok a párterapeutáknál. Íme hát a kapcsolati krízisek egyik leggyakoribb oka Magyarországon!

 

Talán most sokan azt várják, hogy pénz, szex, megcsalás lesz a megfejtés. Nem kérem, tévedés!

 

A 21. századi magyar nők esélyegyenlőségre vágynak a párkapcsolatukban. A 21. századi férfiak pedig nem értik, hogy mi baja a nőknek.

 

Várjatok, kifejtem, miről van szó.

 

A hagyományos magyar családmodellben anya marad otthon a kicsikkel, vezeti a háztartást, végzi a házimunkát, apa pedig dolgozik. Idővel anya is dolgozik, de a háztartás és a gyerekek körüli teendőkben övé a nagyobb szerep. És ez a nőknek nem felel meg, nem teszi őket boldoggá. Már előre hangsúlyozom: ez manapság NEM azt jelenti, hogy az apa egyáltalán ne venne részt a házimunkában és a gyerekekkel kapcsolatos feladatokban! A helyes kifejezés az, hogy a 21. századi apák, férjek nagy része segít. Ami nem ugyanaz, mint az egyenlő felelősség- és feladatvállalás. 

 

Ezt a jellemző párkapcsolati problémát kimerültségi krízisnek hívom. 

 

A nők gyakran elfáradnak ebben a szerepmodellben, az otthon töltött évek alatt – még ha először élvezték is – idővel bezárva érzik magukat és lelkileg kimerülnek. Nem tudnak feltöltődni, akkumulátoraik lemerülnek. Sokan számolnak be arról, hogy önbizalmuk, szókincsük, lehetőségeik csökkennek a GYED, GYES ideje alatt. Leterheltté és fásulttá válhatnak, monotonnak érzik a napokat, elveszítik önmagukat, és megfelelési stresszt élnek át. Ez az időszak a párkapcsolatoknak sem kedvez ebben a formában: a hasonló érzéseket átélő nők arról mondják, hogy nem érzik magukat férjük, párjuk egyenrangú partnerének.
                                          

                                          
S mit éreznek, élnek át mindeközben a férfiak?

 

Fogalmam sincs, mi baja a feleségemnek mostanában!” – huppant le a fotelbe a tanácsadásomon Endre* a múltkoriban. Egyedül keresett meg, felesége nem volt nyitott arra, hogy együtt jöjjenek el. “Lassan már 1 éve semmi sem jó neki. Bizton állíthatom, én nem ezt a nőt vettem el! Olyan, mintha nem is ismerném. Amikor megismerkedtünk, kedves, mosolygós kiscsaj volt, legtöbben a jókedvéről ismerték. Mostanában viszont csak morgolódik és semmi sem tetszik neki. Barnussal, a kisfiunkkal pár évig otthon volt. Azt hittem, ha visszamegy dolgozni, jobb kedve lesz, újra együtt lehet a kolléganőivel a boltban. De mintha már ennek se tudna örülni. Miért történik ez velünk? Hiszen ő várta, vágyta az anyaságot! Egyébként én is akartam gyereket, szóval ebben kvittek voltunk. De elmondhatom, nem lett jobb hangulata, de lehet, hogy rosszabb. Állandóan fáradt és nyűgös, belőlem elege van, de hogy mi rosszat tettem, azt nem tudja pontosan megmondani.

 

Amikor arról kérdezem Endrét, hogy miként oszlanak fel közöttük a háztartási feladatok, azt feleli: “Szerintem én egy rendes férj vagyok. Felakasztom a kabátomat az előszobában, nem a fotelbe vágom le, mint annak idején apám. Rendszeresen én hozom el Barnust az oviból, na, nálunk ilyen se volt, mert apám hétkor ért haza a maszekból jó esetben. Nem elég, hogy füvet nyírok, de a házimunkában is segítek: összehajtogatom a ruhákat, és én viszem ki a szemetet. És mi a hála érte? Egy morgolódó feleség.

 

Mit érez a nő?

 

Végül megismertem Endre feleségét is. Zita* nem hitte volna, hogy Endre tényleg felkeres egy tanácsadót a problémáik miatt, de ez egy picit meglágyította, jól esett neki. Elmondta, hogy igen, Endre “segít”, de a feladatok nagy része akkor is rámarad. Elege van az elvárásokból – fogalmazta meg nagy nehezen. “Mindig mindenki akar tőlem valamit! Barnus azt, hogy játsszak vele, dehát főzni is kell neki, Endre azt, hogy kiránduljunk és persze szexeljünk. Nincs kedvem szexelni! Mostanában képtelen vagyok élvezni az együttléteket, csak azt érzem, hogy már megint adnom kell magamból valamit, de nincs miből. Kirándulás? Lehet, hogy a fiúk élvezik, de én már ebben is azt látom, hogy hajnalban kell kelnem, szendvicseket készíteni, összeszedni Barnusnak három váltás ruhát. Pedig Endre segít, előtte lemossa a kocsit, reggel segít Barnusnak felöltözni. Tudod, mi a legnagyobb bajom? Hogy boldognak kellene lennem, de képtelen vagyok rá. Normális férjem van, mégsem bírom őt elviselni, a gyerekem aranyos és egészséges, tető van a fejünk felett, jövőre lejár a lakáshitelünk. Ugyan mi bajom lehetne? Semmi. Mégsem tudok mosolyogni, képtelen vagyok örülni annak, ami millió nőt boldoggá tenne.

 

A kimerültségi krízis 6  legfontosabb jellemzője

 

1.) A nő úgy érzi, hogy nincs esélyegyenlőség a házasságában, párkapcsolatában.
Rá több feladat hárul, mint a férfira, még akkor is, ha a férfi “segít” a háztartási, valamint a gyerekek körüli teendőkben. A férfinak több joga van, mivel ő keresi a pénzt, és több szabadideje, vagy kevesebb kötöttsége van. 

 

2.) A nő kimerültnek érzi magát lelkileg és/vagy testileg. A rá nehezedő feladatok, elvárások súlya alatt fáradtnak érzi magát, és hiányzik neki a szabadsága. 

 

3.) A párkapcsolati probléma oka nehezen behatárolható, hiszen “látszólag minden rendben van.” A családban élők  nagyjából egészségesek, nincsenek leküzdhetetlen anyagi problémáik. Emiatt pedig túl későn ismerik fel a problémát. 

 

4.) A kimerültségi krízisben szenvedő párkapcsolatok, házasságok nagy része korábban jól funkcionált, szeretetre épült.

 

5.) A férfi értetlenül áll a probléma előtt, nem tudja, mit tehetne a kapcsolat megmentéséért, vagy miért jutottak válságba.

 

6.) A kapcsolatban jelen lévő elvárások részét képezik a házimunka (főzés, takarítás), a gyermekgondozás, a szex. Ezek az elvárások nem irreálisak, azonban a kimerült nő számára nehezen teljesíthetőek. Ezen elvárások nem feltétlenül, nem csak a férfi részéről érkeznek, hanem a családtagoktól, a társadalom részéről (pl. szuperanyák internetes fórumai), és ez alapján a nő is ezt várja saját magától. 
                                   

                                             
Mit ront el a férfi, a nő… és a társadalom?

 

➡️ Mit hibázhat el a férfi?

 

▪️ Nem vagy nem jól méri fel a háztartási feladatok súlyát, valamint elvárásainak mértékét. A legtöbb férfi nem volt otthon a gyermekkel, így nem tudja, mennyi feladatot, időt, energiát igényel egy kicsi ellátása, és mik az “otthon levés” nehézségei. Kívülről könnyűnek tűnik, belülről nem az…  

 

▪️Nem hallja, hallgatja meg megfelelő mértékben a nő segélykiáltásait vagy elbagatellizálja azokat (“majd megoldódik magától”, “majd elfelejti”, stb.). A legtöbb esetben a nő utal a nehézségeire, valamilyen szinten megosztja a problémáit párjával, de ha nem talál jó hallgatóságra, hamar feladja (hiszen úgy véli, ezek a problémák nem lehetnek komolyak, ezeket viselni kellene).

          

▪️Alkalmazkodik a klasszikus társadalmi szerepmodellhez, amely egyre kevésbé működőképes a 21. században. Tudjuk, mekkora a támogatottsága a hagyományos férfi-női szerepmodellnek, ahol anya főz és szoptat, apa dolgozik. Azonban a párkapcsolatokra nincs jó hatással, hogy a nő és a férfi két teljesen eltérő életterületen működik éveken át, és míg a nő a legtöbb esetben ismeri a férfiét (vélhetően ő is dolgozott már), addig a férfinak nincs tapasztalata a GYED-es időszak fizikai és mentális kihívásairól. Mindegyikőjüket más érdekli, más foglalkoztatja a hétköznapokban, ez pedig eltávolodást eredményezhet. 

 

▪️A férfi egyedül vonszolja a család eltartásának gazdasági súlyát, ez pedig jelentős felelősségvállalási stresszt és frusztrációt eredeményezhet. Ez a férfiaknak gyakran egyben kellemes és kellemetlen: örülnek, hogy övék az irányítás, és megfelelhetnek a hagyományos férfifeladatnak, teljesítik az egzisztenciával kapcsolatos kihívásokat, azonban nehézséget is okoz nekik, hogy egyedül rajtuk áll vagy bukik, hogy eszik-e a család holnap, és lesz-e tető a fejük felett. 

 

➡️ Mit hibázhat el a nő?

 

▪️Nem kommunikálja megfelelően és időben a problémáit és nem áll ki amellett, hogy igenis nehézségei vannak. Elhiszi, hogy jól kellene lennie, de ez egy csapda, amely előbb-utóbb megbosszulhatja önmagát. 

 

▪️Sokáig alkalmazkodik a társadalmi elvárásokhoz, valamint a férfi által érkező elvárásokhoz, majd egyszer csak besokall. Nem lép időben, nem kér segítséget, azaz nem érvényesíti önmagát. (Ennek több oka van, amit a társadalmi résznél mindjárt tárgyalunk, de fontos, hogy a nő is felismerje a felelősségét és az önérvényesítés fontosságát.) 

 

▪️Olyan dolgokat is eltűr, elvisel, olyan elvárásokhoz is alkalmazkodik, amelyekkel nem ért egyet, vagy amelyek nem komfortosak a számára. Hosszú távon azonban nem tudja és nem akarja ezen feladatokat teljesíteni. Ez a férfit összezavarja és az esetleges jóindulata ellenére sem tudja, mit tehetne, vagy mi a gond. 

 

➡️ Mit ront el a társadalom?

 

A kimerültségi krízisek mögött egy régre nyúló társadalmi probléma húzódik meg. A hagyományos, klasszikus szerepmodell nem esélyegyenlőséget, azaz egyenlő jogokat és lehetőségeket feltételez és teremt, hanem azt valllja, hogy a férfinak és a nőnek is megvan a maga dolga. A hagyományos szereposztásban sajnos a nő és férfi nem egyenjogú: a nőt szerepkonfliktusok veszélyeztetik (egyszerre kell nőnek, anyának, idővel dolgozó nőnek lennie), karrierje sokkal több buktatóval jár, mint a férfié, nem is beszélve a fizetéskülönbségekről. A nők kevesebb elismerést kapnak a társadalom részéről (az “alap”, hogy a nő jó anya, hogy főz, hogy elmegy a szülői értekezletre, de ha ezt egy férfi teszi, akkor az “nagy szám”). Ebben a szereposztásban néhány éven át a nő kevésbé tud a családban gazdasági szereplőként működni, így akarva-akaratlanul a férfira hárul a gazdasági funkciók betöltése.

 

A magyar társadalom jellemzően ítélkező, ami jelentősen nehezíti a családokat abban, hogy megtalálják a számukra jól funkcionáló szerep- és munkamegosztásokat, valamint hogy szembenézzenek a nehézségeikkel. 

 

Mi lenne a helyes társadalmi hozzáállás?

 

🔹 Míg egyes családokban jól működik a fent említett hagyományos családmodell, mások számára ez nem ideális, vagy hosszú távon kimerítő. Hagyjuk, engedjük meg a családoknak, a férfiaknak és nőknek, hogy megtalálják a nekik ideális működést ahelyett, hogy csak egyféle lehetőséget propagálunk!

             

🔹 Ne ítélkezzünk, ha valakinek problémája van, igyekezzünk megértőek lenni és vegyük komolyan! Hallottunk már olyat, hogy valakinek elmúlt attól a fejfájása, hogy azt mondtuk neki, nem fájhatna a feje, és látszik a fején, hogy nincs semmi baja, nem érte sérülés? Na ugye. A lelki nehézségek ugyanígy működnek. Nem tudhatjuk, hogy egy adott szituáció miért nehéz valakinek akkor is, ha kívülről könnyűnek tűnik. Lehet, hogy nekünk könnyű 100 métert sétálni, másnak viszont nehézséget okoz, mert bár nem látszik rajta, múlt héten megrándult a bokája. Ugyanígy van ez a mentális kihívások, lelki problémák esetén is. 

 

🔹Fontos lenne ismertetni, milyen lehetőségek vannak a hagyományos családmodellen kívül, amit már mindenki ismer. Ha több információnk van, könnyebb megtalálni a számunkra testhez állót.  

 

🔹A skandináv országok törekszenek arra, hogy a férfi és a nő hasonló jogokkal rendelkezzen. Ott a cégek számára természetes, hogy az apa is mehet GYED-re (vagyis annak helyi megfelelőjére), sőt a gyermekhez kapcsolódó családtámogatás egy részét csak akkor veheti igénybe a család, ha bizonyos ideig az apa van otthon a gyermekkel. Megfigyelve a skandináv szülőket, ott sokkal gyakrabban látunk babakocsit tologató vagy éppen játszótéri apukákat. Nem kell skandinávnak lennünk, de néhány jó példát mi is lemásolhatnánk – nem feltétlenül állami, hanem családi szinten. 

 

AJJAJ, KONFLIKTUS VAN! – TE HOGYAN KEZELED?

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!


Vissza