LEHET, HOGY A TE GYEREKED IS VAGDOSSA MAGÁT? – megfejtjük, mi van a jelenség mögött

2019 május 16. Bacsa Katie

Tuti, hogy a te gyereked nem vagdossa magát? Nem csak depresszió miatt létezik a manapság sajnos egyre elterjedtebb probléma! Ha fiatal, főleg ha kamaszkorú gyermeked van, mindenképpen olvasd el ezt a cikket.

 

Tévhit, hogy az önvagdosás csak a szorongó, vagy depressziós állapotú fiatalnál, vagy csalódás körüli helyzetekben jelentkezik.

 

Nemcsak azért jellemző ez a jelenség, mert most – még mindig – kifejezetten “divatos” a kamaszok körében, hanem mert könnyen kivitelezhető, hozzáférhető  technika, valamint a könnyű azonosulástól (“a fél osztályom simán csinálja, akkor nálam sem lehet baj”) a súlyosság és a felelősség érzése enyhül.
                           

                             
FIGYELEM!

Az interneten, főleg a szülők által nem ismert és nem követett közösségi alkalmazásokon rengeteg könnyen hozzáférhető “how to” (azaz hogyan csináld) videó található!
                

Tévhit az is, hogy csak a segélykiáltás és a figyelemfelkeltés állhat a háttérben. Vizsgáljuk hát meg részletesen, mi is ez az egész!

 

Akkor mi történik?

 

Gyakran előfordul, hogy még a legközelibb szülő-gyerek kapcsolatban sem teljesen nyíltak és őszinték a tinik. Ez egyszerűen korosztályos sajátosság, tudomásul kell venni. Ebből a tudatosságból adódóan viszont következik az a gondolat, miszerint minden apró jelre, non-verbális kommunikációra késznek és figyelmesnek kell lennie a szülőknek.

 

Leggyakrabban a “távolból” való odafigyelés a legcélravezetőbb, hogy valódi válaszokat kapjunk, a közvetlen direkt kérdések miatti kényszerválaszok helyett.

 

Miért veszik zokon, ha kérdezgetjük őket?

 

Mert ők csak akkor szeretnek megnyílni, ha maguk döntenek erről, másképp ellenkező hatást érünk el: bezárkóznak. Hirtelen súlyként nehezedik rájuk, hogy válaszolniuk kell, miközben gyakran még a saját szavaikkal sem tudják elmondani, mit éreznek, mert maguk sem tudják pontosan… Úgy gondolják – a kérdés ellenére -, hogy úgysem érdekli a felnőttet igazán, vagy azt gondolják, a szülő szemében ez jelentéktelen kérdéskör.

 

Egy-egy önsebző eset gyakran a felszínen teljesen észrevétlen. Simán előfordul olyankor is, ha:

 

  • # a gyerekünket nem érte semmilyen extrém érzelmi sokk
  • a hétköznapokban jókedvű vagy olyan, mint szokott
  • nem feltételezzük a gyermekünkről, mert ő olyan okos, értelmes, boldog
  • vagy mert korábban beszélgettünk róla, és egyértelmű volt a véleménye (ellenezte)

               
Mégis megesik.
                                

                                
Milyen jelekre figyeljünk, hogy észrevegyük a bajt?

  • Feltűnő lehet, hogy hirtelen látványosan szégyenlős lesz, pl. nem vesz le ruhadarabot előttünk
  • ⇒ Hosszúujjúban járkál, ha kell ha nem, és ha rászólunk – még csak nem is gyanúval – meg is magyarázza makacsul, pl. azzal, hogy ez a divat, vagy hogy “tudod, hogy fázós vagyok”
  • ⇒ Véletlenül sem zuhanyozik előttünk, vagy strandra sem jön, amit vagy a szégyenlősséggel magyaráz, vagy azzal, hogy ő már nagy és önálló
  • ⇒ Gyakran és sokáig bezárkózik magányosan a szobájába,vagy túlzottan igényli a magányos időket.
  •                   
    A jelenség háttere:
                                      
    ⇒ A leggyakoribb megélést a kettősség jellemzi. Míg a felnőttek előtt rejtegetik a sebeiket, s társul a szégyenérzet faktora, addig a közösségi oldalakon, főleg a népszerű “depis” oldalon a tumblr-on  sokszor büszkén posztolnak a vérző vonalaikról. Példa EZEN a linken található. Sokan azt írják hozzá: “not deep enough” – még nem elég mély… 🙁 
                              

  • ⇒ Ez a korosztályos hovatartozás-érzését igaz hamisan és illúzióként, de számukra felemelő érzelmi állapottal erősíti.
                       
  • ⇒ Az önsajnáltatás az esetek többségében jellemző, amely a figyelemfelkeltés eszköze, mégpedig a valós énjük szeretetére – és hogy ennek hiányában ők fájdalmat élnek meg.
      

Gyakori okok:
           

  • ♦ A mentoráltjaim között volt olyan tini, aki azzal indokolta cselekedetét, hogy érezni akarta azt a lelki fájdalmat amit átél, valóságosabban, hogy hamarabb átvészelje.
                

* Ezt a gondolatot egyébként “tovább is adják” egymásnak, ám ez is igen veszélyes, mert így a függőség kialakulásával mélyülhetnek, sőt életveszélyesek lehetnek a vágások.
    

  • ♦ Tudják hogy “rosszat” csinálnak, ezért “adrenalinbombát adnak maguknak, amely az ingerekkel teli életükben szinte sosem elég
               
  • ♦ A többség a félelem leküzdését szeretné átélni egy valós életszerű téthelyzetben
         
  • ♦ Vannak, akik simán csak kíváncsiak (bár ez pszichológiailag vitatható) és vakmerőek.
                       

                     
Az valós érzelmek kimutatásának tabuhelyzete:
                  

Az érzelmeik beazonosításának hiányában – amit egyre nehezebben sajátítanak el fiataljaink – a beszéd és a szavak helyett más formában adják ki érzéseiket. A valódi lelki megélésekről való kommunikáció, a sérelmek és a szomorúság kimutatása a tinik között – de legyünk őszinték, felnőttek között is – tabutéma. Társadalmi elvárás nehezedik rájuk arról, hogy állandóan boldognak kellene lenniük.

 

Ez a kimondatlan elvárás eredhet otthonról is, még a legjobb indulatú szülőtől is.

 

→ SZERETNÉ, hogy gyermeke boldog és kiegyensúlyozott legyen, ezért rettenetesen sokat vállal szülőként. Akár több munkát, erőn felüli teljesítményt és odafigyelést. Mindebből a gyerek könnyen azt érezheti, boldognak KELL lennie. Érzi a szülő jó szándékának energiáit, és nem akar neki csalódást okozni azzal, hogy esetleg neki mégis, minden igyekvés ellenére bizony bánata vanKiútként fogja fel, s találhat egy-egy ilyen “megoldást”, amellyel mégis megélheti érzelmeit, titkait.

 

Mit lehet tenni?

 

Minden apró jelre figyelni, s ha gyanúnk van, KERÜLNI a leleplezés MINDEN faktorát, mert az további megszégyenítés érzést kelthet bennük. Az aggodalmat nagyon nehéz legyőzni, azonnali választ szeretne egy szülő, ami érthető. De türelmesnek és jó értelemben taktikusnak érdemes viselkedni.

 

Beszélgessünk megtörtént esetekről valóságosan de mégis lazán, pl. vacsora készítés vagy közös utazás közben. Emlegessük fel “egy kolléganőnk lányának” esetét és figyeljük a reakciókat- NE csak a szavakat. Gyorsan vagy lassan reagál? Van érzelem a hangjában? Figyeljük a szemét vagy a mozgását. Hallgat, érdektelen? Vagy túl sokat magyaráz?

 

→ Ha ismerjük a gyerekünket, egészen biztosan megfelelően fordítjuk le a jeleket.

 

A kapcsolat és a bizalom biztonságában, illetve ha a helyzet kicsit is aktuális, a legfontosabb és legbátrabb inspiráció, amit leírhatok.

 

SOKKOLJUK ŐT ÉRZELMILEG!

 

Mivel folyamatos ingerekből “táplálkoznak”, megelőzésként is durván jól beválnak az érzelmi sokkhullámokat kiváltó hatások!
                               

                           
Hozzuk közel a témát amennyire csak lehet! Vállaljuk be, hogy legyen érzelmileg érintett.
Legyünk bátrak és magabiztosak, mert így érhetünk el valós hatást. 
               

1️⃣ Vetítsünk bátran látványos kisfilmet, például az alábbiakat: 

 

“egy jobb hely. – videó az önvagdosásról

 

Senkit sem érdekel – kisfilm az öngyilkossági kísérletről  

 

Egy 22 éves, aki 13 éves kora óta már félmilliószor vagdosta magát

 

2️⃣ Keressünk olyan tinit vagy kigyógyult felnőttet, ahol valóságosan zajlott az eset, és kérjük meg, hogy beszéljen velünk erről a traumáról! Majd legyünk ott, legyünk mellette, közel és mélyen, amennyire csak igényli és lehet.

 

3️⃣ Ha már megtörtént a baj és nyilvánvaló, beszélgessünk róla közösen, de többnyire a szülő felől a legcélravezetőbb kommunikáció az aktív, figyelemközpontú hallgatás és a kérdezés. Igyekezzünk kideríteni a valóságos okokat.

 

4️⃣ Bizalmunkról és megértésünkről ne csak szóban tanúskodjunk. Az elfogadás éreztetésével hatásos eredményt érünk el, és gyakran elhagyják a tevékenységet, mivel célba ért: érzi, hogy elfogadják és szeretik őt, akármilyen is, még ha szomorú vagy éppen “rossz dolgot” tett, akkor is. A feltétel nélküli szeretet a legjobb gyógyír a helyzetre!

 

5️⃣ Szakember (tinimentor, pszichológus, stb.) bevonása a folyamatba, de  ennek is megfelelő előkészítése, mely időt, energiát, türelmet igényel. A gyerek lelki beleegyezése nélkül eredmény nem érhető el!

 

6️⃣ Gondolkodjunk el, mi az az ok, amit  ugyan tini gyerekünk reagál le, mégis esetleg a családból ered. Merjünk őszinték lenni és szembenézni, ha van ilyen, a gyerek helyzetének megoldása érdekében.

 

Könnyed tippek:

 

 

             
Tanulság: 

 

A pozitív és negatív érzelmeket egyaránt meg kell élni, lehetőséget kell teremteni, és olyan nevelést biztosítani, ahol nem szégyen, sőt természetes az emberi érzelmi skála minden aspektusának megélése. Bánatban és szomorúságban lenni nem bűn! 

 

A tinik kedvenc idézetévé vált, amin érdemes elgondolkodni:

 

Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz.” (Chester Bennington)

Segítsünk megfordítani a sorokat: az az erős, aki  felvállalja, megéli az érzelmeit, akkor is, ha éppen az negatív. Az az erős, aki ezzel együtt szembenéz a problémájával, és  kész megoldani, tenni érte. Tenni a valós és nem egy felszíni, kifelé kényszeresen mutatott boldogságért.

 

SZÜLŐK, ÉBRESZTŐ! A TINI LÁNYOK ÉJJEL SÍRNAK!

 

 

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!


Vissza