DÉL-AMERIKÁBAN A DIETETIKUS: GASZTRO-BESZÁMOLÓ sok fotóval

2019 április 28. Horzsa Krisztina

Ebben a cikkben egy étel-úti beszámolót szeretnék veletek megosztani, hiszen volt szerencsém 2,5 hétre elutazni Dél-Amerika két csodás országába: Peruba és Bolíviába. Naná, hogy igyekeztem minél több helyi ételt kipróbálni (nem én lennék, ha nem így tettem volna, sőt itthon még mondták is, hogy nekem ez szinte kötelező 😀 ) és hát bevallom, nem kellett erőszakkal rávenni.     Az első dolog, ami számomra hatalmas élmény volt ételek tekintetében, azok a gyümölcsök! Te jó ég! Ilyen finom, édes mangót, ananászt, banánt szerintem nem ettem soha, tuti nem kényszer-érettek.

 Kóstoltam különleges gyümölcsöket is, mint a Chirimoya, vagy a Zapote. Chirimoya (másnéven: krémalma) egy nagyon édes számomra kissé a banán, ananász ízéhez hasonlító tényleg krémes alma állagú gyümölcs. El tudjátok képzelni? 🙂 Előre talán így furcsának is hangzik, de nagyon különleges déli gyümölcs, melynek magas a C,- és B- vitamin valamint ásványi anyag tartalma (pl. vas, kalcium, foszfor).

 

Volt, hogy mangót vacsoráztunk, ugyanis forintba átszámolva 200 Ft volt egy kiló, ami ott valami isteni, egészen más ízű, mint itthon.
A piacon a zöldséges standoknál különböző gyümölcsleveket készítenek (mindezt szájkendővel, fejhálóban és kesztyűben). Lukumából készített italt kóstoltunk, melyet tejjel vagy narancslével felöntve kaptuk. Itt mindjárt meg is jegyzem, hogy a tej náluk csak konzerv változatban érhető el, és nagyon drága.Peru az andoki gabonának, a quinoának egyik vezető termelője a világon. (Szerintem ezt sokan ismeritek.) Nagyon sok család foglalkozik a termesztésével, amely fontos exportcikk is.
Sokféle ételt készítenek belőle, kóstoltuk Rocoto paprikába töltve, előételként zöldségekkel elkészítve, de ami az egyik kedvencem lett, az a quinoaleves. Itthon még sosem ettem ilyen formában. Elkészítették sima és krémlevesként is zöldségesen. A helyiek szerint fokozza az anyatej termelését, így kismamáknak kimondottan ajánlják.
A világon körülbelül 5000 féle burgonyafajta létezik, ebből körülbelül 3000 fajta Dél-Amerikában, Peruban nagyjából 350 félét tartanak számon. Rengeteg burgonyát esznek a peruiak, és van, hogy egyféle ételhez különböző fajtákat is felszolgálnak köretként.     
Az egyik legkülönlegesebb és legérdekesebb a perui lilaburgonya, melynek a szép lilás-kékes színét az antocianin elnevezésű antioxidáns adja. A szinte fekete héj alatt található a márványozottan festett belseje. Kiválóan mutat a tányéron, az íze a megszokott burgonyánkhoz hasonló.

 

S ha már a lila színnél tartunk, akkor muszáj megemlítenem egy különleges italt, amelyet Apinak hívnak. Nos, mi nagyon rákaptunk, ez valami isteni finom, olyan, mint egy puding. Az Api lilakukoricából készült meleg ital, mely a magasan fekvő (3500 m) városokban az esti hideg elviselésére fogyasztanak. Az elkészítéséhez a lila kukoricát felforralják, amit fahéjjal, szegfűszeggel ízesítenek, majd leszűrnek, és melegen poharakba tálalják. Ehhez adnak még egy lángoshoz nagyon hasonló, de mégis laza szerkezetű sült tésztát is. Nagyon laktató és finom fogás.
Egy másik, szintén lilakukoricából ananász hozzáadásával készített hideg üdítőital a Chicha morada, mely a meleg napokon igazi felfrissülés.

 

Már az út tervezésekor nagyon foglalkoztatott a magasság. A legmagasabb pont, amit érintettünk az út során, 4900 méter volt. A magassági betegségről eddig még csak hallottam, de sosem éreztem még olyat, hogy ha az ember a fejét forgatja, az agya és a koponyája külön utakat jár be. Kellemetlen érzés, borzasztó fejfájással, szédüléssel jár. Az itt élő emberek egyrészt akklimatizálódtak, másrészt egy gyógynövényt – cocalevelet – rágcsálnak, vagy éppen az ebből készített italt fogyasztják. A coca itt körülbelül olyan minőségben van jelen, mint itthon a mák, tehát teljesen legális. A kokalevél segíti a magashegyi betegség megelőzését és tüneteinek csökkentését. Ami valóban nem vicc, viszont a tea elfogyasztása vagy a levél rágcsálása enyhítette a tüneteket, az íze ugyan nem jó (keserű) de hát, valamit valamiért. A teába a gyorsabb hatás eléréséhez egyéb leveleket is hozzáadnak, mint a muňa és a chachacoma, melyek szintén gyógynövények.Nagyon nehéz volt számomra megszokni a vezetékes víz hiányát. A boltban palackozott vizet lehet venni, hasonló áron, mint a különböző üdítők. Lehet, hogy emiatt is, de a helyiek nagyon sok cukros italt fogyasztanak, többet között az helyi kólát, az Inca cola-t. 
A neonsárga színű ital íze cseppet sem hasonlít az itthoni kólához, ha már eddig is megpróbálkoztam azzal, hogy képzeljétek el az ízeket, akkor azt kell, hogy mondjam: vaníliás tutti-frutti ízű ital. Nem igazán nyerte el a tetszésemet… 

 

Ha tetszett ez a cikk, és érdekelnek más tájok étkei is, olvasd el ezt a cikket az etióp gabonáról:

 

CSODAGABONA, AMIT ALIG ISMERNEK A MAGYAROK!

 

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!


Vissza