REND VAGY RENDETLENSÉG A LAKÁSBAN – “Anya majd elpakol, vagy nem?”

2019 április 6. Bartos Rita

Akárhol vagy, légy mindig elégedett, kivált odahaza, hiszen ott kell töltened időd javarészét.

Jane Austen

       
A fiam születése, illetve játszós korának kialakulása előtt el sem tudtam volna képzelni, hogy bármifajta rendetlenség kialakulhat az otthonomban. A szanaszét heverő játékok, legódarabok (melyek éles fájdalmat okoznak a talpadban, amikor cipő nélkül rájuk taposol) és a letört hegyű színes ceruzák látványa nem illett bele a rendről alkotott képembe. Ha vendégségben jártunk egy gyerekes háznál, és a fentieket tapasztaltam, hamar megszületett bennem az ítélet, miszerint a háziasszony egy „kupis nő”.

   
Az én otthonomban általában a gyógyszerész nagymamám által rám hagyományozott szokások szerinti precíz rend volt, melyek éles ellentétben álltak Kristóf fiam elképzeléseivel. 🙂 Az elején megengedtem neki, hogy szétpakoljon, szétdobálja azt, amihez ér; majd miután ő lefeküdt, átvette a terepet az “anyarobot”, és visszaállította a lakás megrögzött rendjét. Így ment ez heteken keresztül, mígnem az egyébként kitartó anyarobot feladta. A fiam egyre elevenebb lett, egyre nagyobb területet követelt magának a lakásból, de érezte, hogy nekem ez egy kicsit sem tetszik.

 

Kimerültem. Eljött az a pillanat, amikor az esti fektetés, szoptatás után nem a rendrakás következett, hanem én is ágyba bújtam, és megpróbáltam lelkifurdalás nélkül elaludni. Ám a lakás reggeli állapota újra elkeserített, és nem tett jót az én rendhez szokott lelkemnek.

 

 

Na, de hogy kellene feloldani ezt az antagonisztikusnak tűnő ellentétet?

 

A gyereknek tér kell. Mivel még kicsi, a szobájában nem hagyhatom egyedül. Maradjon a nappali, mint játszóhely, de hogyan lesz meg így az én rendezett életem? Hozzá kell tennem azt is, hogy nem vagyok kifejezetten megalkuvó típus.

 

Aznap elmentem egy áruházba, ahol remek rendeződobozokat tudtam beszerezni: szép színeseket, amelyeknek tele volt mesefigurákkal az oldala. Kristófnak nagyon tetszett. Este eljött a rendrakás ideje, elkezdtük együtt belepakolni a dobozokba a játékokat. Eleinte leginkább én végeztem el a feladatot, ám Kristóf kedvet kapott, és napról napra egyre ügyesebben és egyre nagyobb lelkesedéssel tette a helyükre a játékait.

 

Mára a 4 és fél éves nagyfiam szobájában katonás a rend, nem tud lefeküdni, ha egy kisautó is árválkodik a szőnyegen. „Anya, annak nem ott van a helye!” − figyelmeztet könyörtelenül, és néha úgy látom, mintha kaján mosoly bujkálna a szája sarkában. 😉 

 

 

Úgy gondolom, ha a gyermeketek játszik, akkor hagyni kell, hogy belefeledkezzen, robbantsa fel a lakásban lévő rendet, ahogy neki tetszik. Kell neki tér, ahol jól érezheti magát, gondtalanul eljátszhat, és nem szükséges állandóan figyelmeztetnünk, rászólnunk. A nap végén viszont jöhet a rendrakás.

 

A tisztaság és rendezettség iránti igény ugyanolyan másolt viselkedésforma, mint a mozgás vagy a táplálkozás. Ha te is figyelsz rá, akkor a gyermekeid ezt a mintát ismerik meg, és követni fognak. Meg kell tanítani őket arra, hogy vigyázzanak személyes tárgyaikra, igényesek legyenek a környezetükre, de ez nem mehet a felhőtlen játék és az ehhez kapcsolódó jó érzeteik rovására.

 

VÉGRE KIMOZDULHATUNK A GYEREKKEL? – babával a levegőre

   

 

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!


Vissza