„ANYA, NEM IS EMLÉKSZÜNK RÁ, HOGY 120 KILÓ VOLTÁL!”

2019 március 31. Marton Éva

Sokan kérdezitek, hogy mit szóltak a gyerekeim az életmódváltáshoz. Válaszolhatnék két szóval, hogy „velem örülnek”, de igazából ennél jóval összetettebb ez a kérdés.

   
Sokat agyaltam a táplálkozás-fogyókúra témán − mint anya − már akkor is, amikor még a 120 kilós testem rabja voltam. Akkor az volt a dilemma, hogy vajon milyen példát mutatok a gyerekeknek? Olyan anya vagyok, aki boldogtalan amiatt, hogy küzd a kilókkal, a ruhákkal, a mozgással, és nem szereti a testét? Vagy olyan anya vagyok, aki elfogadja magát, és az a pozitív üzenet, hogy nem a külső a legfontosabb, és ha már nem tudok lefogyni, akkor is fogadjam el magamat?

   
Nehéz ügy ez.

   
Ugye azt halljuk – olvassuk, hogy a diétázó, fogyókúrázó anya gyerekei is ostorozni fogják magukat… Aztán azt is olvashatjuk, hogy ha nem teszel az egészségedért, akkor nem mutatsz jó példát… Igen ám, de mi van akkor, ha kipróbáltál már ötven diétát, és egyik sem jött be, nem tudtál lefogyni?

   
Az én gyerekeim sportos testalkatúak, egyikőjük inkább soványnak mondható. Szerencsére nem az én genetikámat és hízásra hajlamos alkatomat örökölték − legalábbis egyelőre úgy néz ki. Tény, hogy babakoruk óta igyekszünk odafigyelni arra, hogy mit esznek: sosem chips, kifli vagy cukros üdítő volt a játszótéri csomagban, és csokit sem esznek túl gyakran.

 

         
Ha szomjasak, vizet isznak, mert nincs itthon soha szénvasas üdítő vagy cukros gyümölcslé. Persze tésztát, pizzát és pékárut esznek, és hát sajnos a suliban a menzán is ebédelnek sokszor (amiről tudjuk, hogy mennyire egészséges…). Egyelőre nincs gondjuk a testalkatukkal, nincsenek súlyproblémáik.

   
Szóval ők azt látták sokáig, hogy anya próbál fogyókúrázni, de nem változik semmi.

   
Aztán amikor a fehérjediétával elindultak lefelé a kilók, akkor egy idő után kezdték megjegyezni, hogy „Anya, már kényelmesen át tudlak ölelni” vagy „Anya, ugye ugyanilyen puha maradsz, ha lefogysz?” 😊 A legnagyobb élmény az arany ruha története volt, amit itt olvashattok.

 

Aztán amikor elkezdtem csinosabb, szűkebb ruhákba járni, egyre többször dicsértek, drukkoltak a folytatáshoz. Azt az élményt nem tudom szavakba önteni, amikor a tini lányommal egyforma pulcsit és farmert vettünk a H&M-ben, persze neki felnőtt S-es, nekem L-es méretet.

   
Képzeljétek, amikor ma, 40 kiló fogyás után előkerül egy-egy régi „előtte” fotó, mindketten azt állítják, hogy: „Neeem, ez nem lehetsz te, Anya! Nem is emlékszünk rá, hogy te ilyen voltál!”

 

Összességében azt tudom mondani, hogy szerintem sokat kell beszélgetni a gyerekekkel… a kihívásokról, a kudarcokról, a sikerekről, a célokról, a miértekről, az egészségről. Ha megértik, hogy anyának miért nehéz, ha látják, hogy anya megdolgozik a céljaiért, ha látják a sikert vagy tanulnak a botlásokból, azzal ők is fejlődnek, épülnek. Abban hiszek, hogy ez nem csak az életmódváltás, de az élet minden területén így van. A gyerekek olyan nyitottak, érdeklődőek, okosak, empatikusak, jó lelkűek, olyan sok erőt adnak, hogy bátran megoszthatjuk velük az érzéseinket, és partnerként kezelhetjük őket az életmódváltásban, a sportban, a mindennapokban. 😊

 

Ha szeretnél még több személyes történetet, inspirációt, iratkozz fel a YouTube csatornámra, ahol „élőben” mesélek az életmódváltásról.

                 
Puszi, Éva

 

ÉLETMÓDVÁLTÓ MOTIVÁCIÓ A MANIKŰRÖSNÉL – A Szomszéd Lánnyal

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!


Vissza