LÁTVÁNYVILÁG, AVAGY HAB A TORTÁN

2019 március 28. Tóth Gábor

Emlékszem a tanulmányaimból: amikor az élelmiszeripar fejlődésnek indult, az volt a cél, hogy minél nagyobb értékmegőrzés mellett gyártsanak élelmiszereket. Amíg ez családi gazdaságokban történt, minden rendben is ment. A tömegtermelés azonban változást hozott, amit ugyan fejlődésnek nevezünk, de bizonyos értelemben értékcsökkenés, devalválódás ment végbe.

 

A nagy változás

 

Az élelmiszerek beltartalmi értékéről a figyelem egyre inkább az értékesítésre, az eladhatóságra, a tetszetősségre helyeződött, és az évtizedek alatt ez át is vette a vezető helyet.

   
Hazánkban a rendszerváltás előtt a termékek külső megjelenése nem volt elsődleges szempont a közép-keleti és keleti szektorban (korábbi KGST piacon). Ismert, hogy az orosz piacra gyártott tömegtermékek (pl. túlhőkezelt konzervek) igen silány minőségűek voltak, és még ezekért is kígyózó sorok álltak tőlünk keletebbre az utcákon. A legfontosabb a tartós élelmiszer puszta megléte volt, a lehető legkevesebb önköltség és legnagyobb biztonság mellett, különösebb minőségi elvárások nélkül.

   
A rendszerváltás után az élelmiszeripar (konzervipar) megélte a nyugat felé nyitást, és meghonosodtak a nyugati értékesítési minták is, amelyek a küllemre sokkal nagyobb hangsúlyt helyeztek, bár a minőség fogalma is megújult, fejlődött. Kétségtelenül az élelmiszerek gyártástechnológiája is modernebb lett, mégis az élelmiszer tetszetőssége és a csomagolás lett a fontosabb. Megjelentek a figyelmet „megvezető” grafikák, és egy jól eltalált grafikai elemmel, logóval és dizájnnal igen komoly forgalmat lehetett − és lehet azóta is − elérni.

 

 

A szép csomagolás áldozatai

 

Hazánkban az egészségtudatosság sajnos 20-30 éves késésben van a nyugati országokhoz képest, így nyilvánvaló volt, hogy az 1990-es évektől a közép-kelet- és kelet-európai országok lehetnek a „szépség áldozatai”. A gyönyörűen csomagolt újfajta élelmiszerek üdítő színfoltként jelentek meg a korábbi „unalmas” fémdobozos konzervek palettáján, és – ahogyan a színes és egzotikus déligyümölcsökre –, ezekre is mintegy „rávetette magát” a fogyasztói társadalom. Elindult a verseny a fogyasztók kegyeiért, és egyre figyelemfelkeltőbb csomagolások, dobozok, címkék kerültek forgalomba.

   
A gasztropszichológia tudományága is fejlődésnek indult, és nagy előnyre tett szert az az élelmiszergyártó és/vagy forgalmazó, aki mélyebben kutatta a fogyasztói viselkedési mintákat, döntési szisztémákat (manapság ezt természetesen az egyetemeken már oktatják).

 

Mennyire vagyunk tudatosak?

 

A társadalom ebből a szempontból jelenleg meglehetősen heterogén, sokszínű. Esetenként meglepő egyes emberek közömbössége az egészségük iránt, más esetben komoly és kifejezett fogyasztói tudatosság tapasztalható. Mindkét viselkedési forma megtalálható egymás mellett hazánkban, és reményünk lehet arra, hogy az egészségtudatosság növekedni fog, hiszen ez egy fontos lépés a betegségmegelőzés irányába.

   
Tudjuk, hogy egy szépen, igényesen csomagolt élelmiszer még nem feltétlenül egészséges, és fordítva: egy látszólag igénytelenebbnek látszó termék kikerülhetett egy olyan vállalkozásból, amely magas minőségű natúr- vagy bioalapanyagokkal dolgozik. Hasznos tehát a címkét/tájékoztatót megvizsgálni (összetevők, tápanyagtartalom stb.), hiszen az élelmiszereket érintő rendeletek egyre komolyabb követelményeket támasztanak a vásárlói tájékoztatás terén (pl. allergén információk, tápérték adatok, állítások stb.).

 

       
Látványélelmiszerek

 

Krémek és habok világában élünk. Hihetetlennek tűnik, de egy krémesítő és habosító berendezéssel, néhány adalékanyaggal és egy igényes kivitelű dobozzal hatalmas profitra lehet szert tenni. A krémtúróból habosított termékek lettek, a puding- és fagylaltgyártást is forradalmasították az új berendezések. A krémesített habok révén azonos tömegből nagyobb térfogat állítható elő, így az édes készítmény kelendőbb lesz (ismert, hogy a választás egyik kulcsa a térfogat, főleg édességek esetén, gyermek-fiatal célcsoportot alapul véve). Az élelmiszerből „dísz-termék” lett, sőt látványosság, jóllehet a csomagolás elég hamar a kukában landol, a csodás kivitelű élelmiszer pedig a gyomrunkban. A „szépség” elvégezte a maga dolgát: profitot termelt, de a végén csak a fogyasztó „issza meg a levét”, hiszen a szervezetünknek egyetlen dolog számít: a tartalom, a beltartalmi érték.

 

Megnyugvás helyett megdöbbenés, avagy a fájdalmas igazság már nem is fáj

                                

Élelmiszeripari mérnökként és fejlesztőként döbbenten figyeltem, ahogy a látványélelmiszerek birtokba veszik az üzletek polcait és tömegével fogynak. Eleinte azt gondoltam, erről mélyen hallgatni fog mindenki (főleg a gyártók), azonban történt egy meglepő esemény: megjelentek a látványpékségek, sőt ki is írták hatalmas betűkkel az említett szót: LÁTVÁNYPÉKSÉG. Emlékszem még, hogy milyen nagyot nevettem, amikor először megláttam ezt a feliratot egy hazai üzlet felett, hosszú évtizedekkel ezelőtt, és csak hosszan néztem és nevettem. Később azonban lefagyott a mosoly az arcomról.

   
Az első gondolatom a megnyugvás volt, hiszen: végre egyenesen és őszintén kiírták, mintha csak azt üzenték volna: kedves fogyasztó, itt ne keress értéket, vitaminokat, ásványi anyagokat, élelmi rostokat, ez csak egy szép és ízletes „léggömb”, egy virtuális élelmiszer. Nyert ügyünk van, gondoltam, ide senki sem fog bemenni, hiszen a név kötelez: a termékek tetszetősek, illatosak, szépek, de nem „jók” ‒ beltartalmi értékük alacsony, tápanyaghiányosak.

 

 

 

Ezután nem vádolhattam hát többé a kereskedelmet manipulációval, hiszen ezek vállaltan értéktelen látványtermékek. Majd láttam a kígyózó sorokat az ilyen pékségeknél, és alig hittem a szememnek. Rá kellett jönnöm, a fogyasztók egy része saját kényelme és az ízlése érdekében képes egészségét is feláldozni hosszú távon, a nyilvánvaló információk ellenében is.

   
Ma már persze nem csodálkozom ezen. A gasztropszichológus értette a dolgát: a hazafelé igyekvő, éhes polgár számára megalkotta, majd „útjába helyezte” az elérhető árfekvésű, egyedi ízvilágú finompékárukat, melyek karamellel, vaníliaaromákkal és egyéb ízanyagokkal dúsítva ínycsiklandó csemegékké váltak. A fogyasztó pedig azzal nyugtatja magát, hogy egyszer-egyszer megengedheti magának, hogy sorba álljon − ez az önjutalmazó tudati stratégiáink része. Később azonban az egyedi esetek szokássá válnak, és a kör bezárul.

 

A tudás: hatalom és… nyugalom

 

Fontos itt azt is megjegyezni, hogy egy üzletnek sokszor nem az a célja, hogy az emberek mindennap vásároljanak az ott kínált termékekből (bár ennek örülnének csak igazán), hanem csak az, hogy néhány naponta-hetente egyszer betérjenek. Ha ez több száz potenciális vásárló esetében megtörténik, az adott cég már busás hasznot tudhat a magáénak. Ez a stratégia pedig pontosan illeszkedik ahhoz, ahogyan az emberek gondolkodnak: ki az, aki hetente-havonta pár alkalommal nem engedheti meg magának, hogy kirúgjon a hámból, és lazítson a munkahelyi stressz okozta szorításon?

   
Nos, ez a gasztropszichológia találkozása a profittal. Persze extraprofitról itt még nem beszélünk, csak akkor, ha a célcsoport egyben addiktívvá is vált, vagyis függ az adott termék ízétől, kötődik hozzá; ugyanis ilyenkor heti többször is vásárolni fog, sőt ötletet ad másoknak, hol vásároljanak. Nem véletlen, hogy egy-egy termék ízharmóniájának kialakításában számos szaktudomány képviselője részt vesz. A függőség kifejezés alatt természetesen itt még nem szerfüggőségekről beszélünk, hanem az adott élelmiszer felé irányuló olyan lelki kötődés kiváltásáról, ami újra és újra ösztönöz annak megvásárlására.

                                     
A szabadpiaci kereskedelemben „jó és rossz, igaz és hazug” termékek egyaránt forgalomban vannak, így a vásárlónak kell eldöntenie, hogy ezek közül melyiket választja. Nem is gondolnánk, hogy a háttérben milyen óriási harc folyik a fogyasztói döntéseinkért. Ahhoz azonban, hogy a vásárló jó döntést hozhasson, hasznos, ha birtokában vannak a szükséges információk, illetve azokat „megszerzi”, elolvassa, mérlegeli. Itt is igaz a mondás, hogy „a tudás: hatalom” – vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy „a tudás: nyugalom”.

 

SÚLYCSÖKKENTÉS MINDEN ÁRON? Hogyan készülnek a “csoda”készítmények, és miként válasszunk?

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!


Vissza