IDE NEKEM AZ OROSZLÁNT IS! – A húsevés környezetvédelmi hatásai
A környezetvédelem témakörében – mint sok más területen is – minden mindennel összefüg. A ballagásra vett arany ékszerrel cián- vagy higanyalapú technológiával való aranybányászatra „szavazhatunk”, melynek során minden aranygyűrűért több, mint kettő tonna ércet mozgatnak meg, azaz szó szerint hegyeket hordanak el. A húsevéssel pedig többek között fokozott vízhasználatra, a termőföldek rossz hatásfokú felhasználására és állatok lemészárolására adjuk le voksunkat.
A túlnépesedés problémája széles körben ismert, kevesebb figyelmet kap viszont az a tény, hogy fejenként is kétszer annyit fogyasztunk, mint nagymamánk a hatvanas években. Energia- és természeti források felhasználását tekintve a most élő 7,5 milliárd ember tehát 15 milliárd hatvanas évekbeli embernek felel meg! A fogyasztásra építő piacgazdaságban pedig minden egyes vásárlásunkkal akarva-akaratlanul is támogatunk egy-egy terméket vagy megoldási módszert.
A magyarországi húsfogyasztás a „válság” éveiben tapasztalható enyhe visszaesés után újra növekedésnek indult, s már évi 65 kg/fő körül jár átlagosan. Ebben nincsenek benne a hal és a tejtermékek. A további várható népességnövekedéssel a legóvatosabb számítások szerint is évi 200 millió tonnával kellene növelni a hústermelést az elkövetkező három évtizedben, ami egyszerűen lehetetlen. Ehhez nem áll rendelkezésre elegendő termőföld, illetve a többi szükséges erőforrás sem. A hústermelés rossz hatásfokát figyelembe véve ez jóval több, mint gondolnánk.
Az állattartáshoz nagyjából afrikányi földterületet használunk a bolygón.
Egy kilogramm marhahús előállítása több szennyezéssel jár, mint 250 km autózás!
Hiszen ennek vízszükséglete százszoros a zöldségek előállításához képest (15 000 liter/kg), az összesített hatásfok is nagyságrendekkel rosszabb. Leegyszerűsítve talán szemléletesebb, ha ezt az emberiség táplálékigényének alakulásával érzékeltetjük. Elmondható, hogy jelenleg élelmiszer-túltermelés van a Földön! Sőt, 10 milliárdos lélekszámot is el tud látni bolygónk fenntartható módon – természetesen abban az esetben, ha húsmentes táplálkozással számolunk. A mezőgazdaság által termelhető növényi táplálék jelenleg is elegendő lenne tehát az egész emberiség élelmezésére – csakhogy például a megtermelt kukorica nagy részét inkább állati takarmányozásra fordítjuk. A rendszer óriási mennyiségű hígtrágyát és egyéb állati hulladékot is termel, amelynek kezelése további költségekkel jár, és nagy mértékű terhelést jelent a környezetnek.
Nem kell persze drasztikus lépésekben gondolkodnunk. Aki még nem áll készen a húsmentes táplálkozásra, azok számára itt van néhány hasznos és kompromisszumos tipp:
♣ Kezdjünk el csak az arányokon változtatni! A szárnyasok húsa kevesebb szennyezéssel állítható elő, és csökkenti a vörös húshoz köthető betegségek kockázatát is. A „leggázosabb” a marhahús-fogyasztás, szó szerint is, hiszen ez jár a legnagyobb metán-kibocsátással. A metán 25-ször erősebb üvegház-gáz, mint a szén-dioxid.
♣ Az egészségünknek jót tesz az is, ha több zöldség, gyümölcs van otthon. Továbbá érdemes ellátogathatunk gasztronómiai élményként vegetáriánus, vegán éttermekbe, salátabárokba is.
♣ Próbáljuk ki ezeket a szuper húsmentes recepteket! Találkozhatunk sok új ízzel, alapanyaggal, amiket már csak látókörünk szélesítése érdekében is érdemes kipróbálni.
♣ Szintén saját érdekünk a felhasználási szokások átalakítása is. Igyekezzünk visszaszorítani a háztartási pazarlást, hiszen az soha nem látott mértékű: világszerte a megtermelt ennivaló egyharmada végzi a kukában. Ennek fele is elég lenne az összes éhező bőséges ellátásoz! Tervezhetjük a menüt; gondolkodjunk előre. Rendszeresen nézzük át a hűtőt is: mi az, amit felhasználhatnánk a következő főzés alkalmával?
♣ Az ételek elkészítésekor vegyük figyelembe a család étvágya mellett az adott étel népszerűségét is. Ha pedig úgy látjuk, hogy nem fogy az étel, vagy éppen elutazunk, így nem tudjuk megenni, fagyasszunk le belőlen!
♣ Sokféle kezdeményezés segít a pazarlás visszaszorításában, a világhálón például találhatunk olyan recepteket, melyekben maradékok felhasználásával készíthetünk finom ételeket. De segíthet például egy leves esetében a melegítés során hozzáadott friss zöldfűszer, és máris egy ízesebb, frissebb hatású étket fogyaszthatunk, mégsem kellett kidobnunk semmit.
Szokásaink kicsi odafigyeléssel egy-két hét alatt megváltoztathatók. Ha felülvizsgáljuk őket, kiderül, hogy nagyon sok olyan berögzült családi viselkedésforma van jelen életünkben, amely hátrányos mind az egészségünk, mind a pénztárcánk, mind a környezetünk számára. A megújulás kezdődhet a fenti apró dolgokal is. Egy egészségbarát, zöldebb háztartás kialakítása évekig tartó folyamat, de hozzájárul egy zöldebb bolygó megőrzéséhez – és ahhoz, hogy mi is ott legyünk még látni azt.
Szerző: Ábrahám Krisztián, Kör-Te Közösségépítő és Egészségmegőrző Természetvédelmi EgyesületVissza
