EGY ÉVE VÁLTOZOTT MEG AZ ÉLETEM (ÉS A MÉRETEM) – ILYEN KRITIKÁKAT KAPTAM! – Lenyűgöző fotóval

2018 május 14. Marton Éva

Íme “A szomszéd lány” sorozatunk legújabb része! Érdemes elolvasni, Éva humorát csak szeretni lehet, s ha tőle nem kapsz kedvet és erőt az életmódváltáshoz, akkor senkitől… Őszintén, nyílt szívűen fogalmaz, és garantáltan szórakoztató!

 

Szentimentális hangulatban telt a mai napom. Ma egy éve, hogy találkoztam egy gyönyörű, Niki nevű lánnyal, aki elmesélte, hogy néhány hónapja még igen kövér volt, és könnyedén lefogyott a tudatos diéta és életmódváltás segítségével. Emlékszem, hétfői nap volt. Kedden bejelentkeztem egy konzultációra – a Niki által ajánlott szakértőhöz -, és szerdán elkezdtem az új életem.

 

Egy éve, 12 hónapja, 365 napja.

 

Ha tudnátok hányan legyintettek, vagy szánakozóan nevettek, vagy egyszerűen közölték, hogy miért nem fog sikerülni… Ma már én nevetek rajtuk. Egy év telt el, és nemhogy nem híztam vissza egy dekát sem, de szépen, lassan fogyok továbbra is. Biztos léptekkel a végső célom felé.

   

El tudjátok képzelni, ahogy – a látványosan beindult fogyás után – szembe jön egy „kedves” ismerős, tetőtől talpig végigmér, nyel egyet, majd közli:

 
  • – Szerintem abba kéne hagynod ezt a diétát.
  • — Miért?
  • – Mert agresszív leszel…
  • – Ühm…
 

Aztán egy kolléga (akinek fogalma sincs, milyen étrendet követek):

 
  • – Szerintem hagyd abba, mert el fogsz butulni…
  • – Miért?
  • – Mert koplalsz, és nem eszel szénhidrátot, és leépül az agyad…
 

Aztán minden hétre akadt egy-egy jótanács:

 
  • – Jó, jó, tény, hogy jobban nézel ki, de az a baj, hogy teljesen el fogod veszíteni a humorérzéked… – mondta Anna, aki egyébként nádszál karcsú…
  • – Tényleg? – kérdeztem… Neked sincs humorérzéked? 😀
 

Az irodai menzán morcos Ágnes:

 
  • – Ne igyál facsart naracslevet, tudod abban van cukor, és attól hízni fogsz. (Mondanom sem kell, soha egy szót nem váltunk, és fogalma sincs miről szól a diétám)
 

A csendes „gyilkosokat” se felejtsük el. Ez az a típus, aki végigmér (konstatálja, hogy maradt melled, és basszus nem lóg a térdedig a hasad, lett derakad, és szemtelenül szűk a farmerod – a korábbi tunika style-hoz képest -), majd fintorogva Rád mosolyog, nem mond semmit, de látod rajta, hogy ha a tekintettel ölni lehetne, már halott lennél.

 

Aztán jött egy másik „barát”:

 
  • – Szerintem hagyd abban, mert meg fog változni a személyiséged…
 

Mondjuk neki igaza lett, korábban se voltam egy szomorkodós alkat, de így 35 kiló fogyás után sokkal pozitívabban látom a világot, többet nevetek, nem bujkálok, ha valaki fotóz, Musically-ra ugrálok a kamasz lányommal, kimerészkedek kocogni emberek közé, kényelmesen körbeér a biztonsági öv a repülőgépen, sőt… megszerettem a zöldségeket, és köszönhetően annak, hogy konfekcióméret lettem, feljön rám egy normális nadrág egy blézerrel, nem csak a tunikák és bő blúzok az 52-es nadrágokkal… Igen, ez biztosan jót tesz a lelkemnek, és kihat a környezetemre is.

   

A legviccesebb egyébként az volt, amikor egy ismerős nő – természetesen diéta-szakértő 😉 – az elején lesajnálóan közölte, hogy „csak nem gondolod, hogy attól fogsz fogyni, hogy megadott időben és megadott dolgokat eszel, meg hülye turmixokat csinálsz?! És majd ezt fogod életed végéig csinálni?! Hahaha…”

 

Akkor nem szóltam semmit. Aztán a minap (egy év után) találkoztam vele. Első látásra meg sem ismert, majd miután kapott levegőt, megkérdezte, hogy írnék-e egy sztorit az ő oldalára erről a sikeres átalakulásról, és legyek szíves küldjek neki fotókat is, mert sokan olvasnák az ő oldalán…

Hát, felnevettem…. Hahaha… ez több, mint vicces…. És természetesen bokros teendőimre hivatkozva sajnálattal nem-et mondtam a kedves felkérésre… (Örülünk, hogy a miénkre viszont igent mondtál 🙂 – a szerk.)

 

Ezek mind megtörtént esetek… de a viccet félretéve, egy érzelmi- és társas kapcsolati forgószél indult el akkor, amikor elkezdte a környezetem észrevenni a változásokat. Hála a Jósitennek, egy kezem meg tudom számolni, hányan vannak azok, akik nem örülnek velem (egyikük az első egész alakos facebook fotóm után törölt az ismerősei közül, és megszakította velem a kapcsolatot – komolyan!), de a többség annyira szurkol nekem, és olyan sok erőt ad, hogy el sem tudom mondani.

 

Persze legnagyobb szurkolótábor a  családom lett (Oh, az kihagytam a felsorolásból, hogy a házasságom is tönkre fog menni a diétától… Jelentem, továbbra is boldog a házasságom, sőt, csak jót tett neki a diéta…).

 

Emlékszem egyszer elmentem egy baráti találkozóra, 8-10 nővel. Amikor hazajöttem, csak ennyit kérdezett a férjem: „na, örültek vagy sárgultak”? Persze mindenki örült nekem, és nagyon jól éreztem magam.

 

Rengetegen vannak, akik egy-egy elismerő mosollyal, egy kedves szóval, egy „De jól nézel ki, hú de irigy vagyok” őszinte kirohanással, üzenetekkel, kommentekkel bíztatnak, és adják, csak adják nekem az erőt.

 

Érdekes élmény, ahogy férfi ismerősök, kollegák óvatosan kérdeznek, tanácsot kérnek, vagy gratulálnak. Vannak boldog házasságban élő családapák, akik küldenek nekem egy szelfit, hogy „nézd, megvettem én is a fehérjét, amit mondtál, mostmár ezt isszuk mi is forró csoki helyett”…

 

Egy igazi inspiráló kör alakult ki az ismerősökből (és az ő ismerőseikből álló) zárt Facebook csoportunkban is, ahol ma 99-en vagyunk, és öntjük egymásba a lelket, motiváljuk egymást, megosztjuk a mindennapi sikereket, nehézségeket, recepteket, termék összetétel listákat…

 

Az ember társas lény. Hiszek a közösség erejében, hiszek abban, hogy beszélgetni kell, megosztani az élményeket, támogatni, inspirálni kell egymást, és segítő kezet nyújtani, amikor az ember feladná a harcot, vagy letérne a hőn áhított cél elérése felé vezető helyes útról.

 

Merítsetek erőt az én történetemből, szívből kívánom, hogy elérjétek a megálmodott célt, legyen az néhány – vagy sokszor tíz – kiló, vagy E-mentes táplálkozás, kevesebb csoki, a rendszeresebb mozgás, vagy akár a napi vízmennyiség betartása… 🙂 Sikerülni fog!

 

◊◊◊

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!


Vissza

Kapcsolódó cikkek