EDZZ ÚGY, MINT A VILÁGELSŐK: SZERESD, AMIT CSINÁLSZ!

2018 április 13. Gombás Nikoletta

A világ egyik legjobb terepfutónője és nekem is személyes nagy kedvencem a svéd Emelie Forsberg. Nemrég megjelent könyvét születésnapi ajándékként kaptam. Könyvében elsősorban nem technikai részletekről vagy önéletrajzi adalékokról ír, hanem életfilozófiáját osztja meg, melynek központi eleme, hogy az életben a boldogságot, az örömöket keresi, és azokra a tevékenységekre koncentrál, amelyekben élvezetét leli. Ezzel teljes mértékben egyetértek – nem hiába kedvencem Emelie!

 

Sok interjú, videó készült már róla, hiszen kedves és pozitív személyiség, e sok riport közül az egyikben megemlíti, hogy bár profi futó és síző, nem fut vagy síel kifejezetten sokat. Ekkor megszólal párja, a világ talán legjobb terepfutója, Kilian Jornet a háttérben: „valóban nem, de ugyanakkor heti 20 órát mozogsz, sportolsz”. Vagy járja a környező hegyeket, erdőket (Norvégiában lakik), egy kis farmot tart fenn, önellátó módon él.

 

Ugyan többségünknek nem az a kifejezett célja, hogy az elsők között említsék, ám sokan szeretnénk egészségesek, eredményesek lenni, és néha nehéz eligazodni a mennyiség/minőség viszonyulatában. Hiszen mit látunk a médiában, a fitneszsztároktól, a fitnesztermek falán: szenvedj, küzdj, hadd fájjon, kelj hajnalban, csinálj még egy sorozatot, akkor se hagyd abba, ha arra vágysz, “no pain no gain”, és így tovább. Nem hiszem, hogy ez pozitív vagy követendő üzenet lenne. Nem hiszek abban, hogy valóban ez a hosszú távú siker és boldogság receptje, ami a mozgást illeti.

 

De hogy kerüljük el ezt a csapdát?

 

Először is olyan sportot válassz, amit szeretsz, ami akár a szenvedélyeddé válhat, és elkísérhet életed végéig. Érdemes is erre törekedni: többre mész sok-sok évnyi közepes szintű mozgással, mint néhány év (netán csak hónap) teljes gőzerővel, amit a kiégés vagy a sérülés követ. Mi az a mozgásforma, amihez nem társul a szívedben, fejedben a fent említett gondolatsor: a szenvedés, a küzdelem, a kötelesség? Ha minden alkalommal, vagy az esetek többségében a fogadat összeszorítva kell az edzőterembe elmenned, lopva lesed az óramutatót, akkor vajon hosszú évek múlva is ott leszel-e? Megéri tehát megkeresni: mi az a mozgás, amiben élvezetet találsz, amiben önmagad lehetsz? Nézz kicsit túl az edzőtermeken, annyi minden van ezeken kívül! Ne számítson, hogy mennyire népszerű vagy éppen ritkaság a kinézett sport, mennyire „néz ki hülyén”, mennyire érzed rá késznek magad. Az is lehet, hogy nem lesz meg elsőre a nagy szerelem – sokan vagyunk, akik sok különféle mozgásforma után találtunk rá arra, amiben minden megvan.

 

A fenntarthatóságra törekedj – ha azt választod, amit élvezel, és olyan mennyiségben és intenzitással űzöd, hogy a kezdeti lelkesedés mennyiségét tíz év múlva is szívesen vállalod, ugyanakkor találsz és keresel benne kihívást, kiszélesíti a határaidat, akkor bingó!

 
 

Ám a fenntarthatóságnak van egy másik megnyilvánulási formája is. Emelie példájára visszatérve: ha futó vagy, nem csak a futás tehet jobb futóvá – és ugyanez igaz a többi sportra is. A kondidat azzal is fenntarthatod vagy növelheted, ha egyszerűen csak mozgásban tartod a szervezeted és aktív életet élsz. Így beleszámít, ha bringával közlekedsz, sétálsz a gyerekekkel vagy a kutyával, ide tartozik a kertészkedés, a kirándulás, vagy ha pizzarendelés helyett magad sertepertélsz a konyhában, ha a napsütéses hétvégéket nem száz méter sétát követő fagyizással, hanem túrázással töltöd. Így nem csak hosszabb, hanem minőségibb is lesz az élet: sok impulzus, élmény, inger ér – sokkal több, mintha mindezt az időt az autóban, aztán a kanapén, végül az ágyban töltötted volna. A szervezetünket arra találták ki, hogy mozogjon, és ha ezt elmulasztja, berozsdásodik. Igaz ez nem csupán a testedre, hanem az elmédre is!

 

Hasonlóképp próbáld megválasztani a kitűzött célokat. Futásnál maradva: ha idén kezdted és még azt sem tudod, merre az előre, akkor ne rohanj rögtön nevezni a következő félmaratonra. Add meg magadnak az időt és ezzel együtt az esélyt egy tisztességes, egészséges, sérülésmentes teljesítésre, amikor már nem a célig való eljutás lesz az álom, hanem egy magadhoz képest jó idő lefutása. Ha az edzőtermeket szereted, ott is kezdj a kisebb súlyokkal, a tükör, a szelfi és a profik fél szemmel való bámulása helyett csak magaddal foglalkozz, járj inkább gyakran rövidebb időre, mint havonta egyszer két órára. Segítséget kérni sem szégyen!

 

Amikor pedig úgy érzed, kevés a heti három futás vagy bármi más, nyugodtan lépj feljebb, de azt is a fenntarthatóságra törekedve tedd, azaz fokozatosan emeld a távokat, a sportoddal töltött időt, a feladatok nehézségét. Majd keress kihívásokat: legyenek olyan edzéseid, olyan gyakorlatok, amik előtt van benned egy kis izgalom; amik megmutatják, hogy még annál is többre vagy képes, mint gondoltad, vagy néha azt, hogy mennyi munka van még a kitűzött nagy célokig.

 

Ha ezekre figyelsz, és közben megtalálod az életedet még boldogabbá tevő sportot, akkor már nincs más hátra, mint így folytatni, és élvezni, ameddig csak az élet engedi!

  Ha tetszett Niki cikke, olvasd el ezt is:  
6+1 CSÚCSTIPP A FUTÁSHOZ
 

 ◊◊◊

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!


Vissza

Kapcsolódó cikkek