AZ IDŐ ÜZENETEI

2018 január 30. Tóth Gábor

Idővel minden elhasználódik, és a szervezetünk is „amortizálódik” – ez alól senki sem kivétel, még akkor sem, ha fiatalon el sem tudjuk képzelni, hogy egyszer megöregszünk. Ha viszont tudatosan együtt élünk a változással, az életet minden korban minőségivé tehetjük önmagunk számára!

 

A legtöbb dolog, tárgy használódik, kopik, és ha nem gondoskodunk róla, nem igyekszünk az állagát megőrizni, akkor tönkremegy az idő múlásával. Szervezetünk is pontosan ilyen: nyomot hagy rajta az idő vasfoga. Örülhetünk viszont, mert az emberi élő szövet képes rendszeres megújulásra. Ennek irányítója, “kapitánya” a DNS, valamint katonái az életmódunk és az étrendünk.

 

Az öregedés „tünetei” aggodalmat szülhetnek, szorongást válthatnak ki. Ez a fajta belső feszültség rejtett módon a legkomolyabb krónikus stresszhatássá fejlődhet, ha nem nézünk szembe vele, és nem állunk szóba az idő üzeneteivel. Az idő ugyanis mindig üzen nekünk: gondolkodásra, vissza- és előretekintésre, számvetésre, elrendezésre és fejlődésre sarkall.

 

A gyermekekben, fiatalokban kifejezetten nehéz tudatosítani az egészségvédelem fontosságát, hiszen ilyenkor az ember „örökifjúnak” érzi magát, s nem gondol a fájdalmas jövőre, ami már harminc éves kortól elérheti a jelenlegi tendenciák szerint.

 

Sőt, az ember ifjúkorában kivételnek tekinti magát: „Még a vasszöget is megemésztem, engem nem érnek utol a modern betegségek, mint másokat!” Fiatalkorunkban örülünk az időnek: új tervek, ötletek születnek, élünk, szárnyalunk, „hatunk, alkotunk, gyarapítunk. Minden nap új lehetőség, új „kék ég”, új erővel telítettség, új lelkesedés. Örömmel tölt el, hogy mozoghatunk, építhetünk, dolgozhatunk, jó egészségünk van, és keveset gondolunk arra, hogy nem lesz ez mindig így.

   

A 35. életévtől már érezhetjük időnként a fáradság, lankadás jeleit. A munka terhei, a családfenntartás gondjai, az építkezés költségei, „hirtelen” felnőtt gyermekünk ifjúkori problémái, no és idős korba lépett szüleink betegeskedésének gyakoribbá válása vagy egy komoly betegség felbukkanása meghomályosíthatják a fiatalos életkedvet.

 

Majd eljár az idő kereke felettünk is, és úgy tűnik, gyorsan tovaszálltak az évek-évtizedek. Az idősödéssel együtt járó kellemetlenségek, akadályoztatások, erővesztés, kiszolgáltatottság egyre nagyobb súllyal nehezednek ránk. Az élet nehéznek tűnik ilyenkor, és ha visszatekintünk, már nem a fiatal évek kicsattanó ereje, hanem a harmincas évektől növekvő gondok juthatnak eszünkbe.

 

Valóban: életünk mintegy kétharmadát felelős felnőtt emberként éljük, problémák és kihívások között, egyharmadát pedig a változókor utáni – nőknél menopauza utáni – idő teszi ki. (Hazánkban a változó kor általában a 49. életévtől kezdődik.) Fiatalon azt hittük, mi kivételek vagyunk, nem érhetnek utol a megfáradás, elerőtlenedés polipkarjai. Mi nem öregedhetünk meg! Mégis megtörténik, mintha repültünk volna az időben.

 

A sok-sok jelen időből most múlt idő lett. Segítséget kérünk és várunk, de valahogyan mindenki leterhelt, rohan és mentegetőzik. A fiatalok segíthetnének, de elfoglaltak, új terveik vannak, mint nekünk is régen. A középkorúak is eljönnének hozzánk, de építkeznek, új munkahelyükön kell helyt állniuk, ahogyan nekünk is régen. Tudjuk és értük, hogy nincs idejük. Még jobban ráébredünk, ráeszmélünk, hogy magányosak lettünk, illetve már csak ketten maradtunk: én és az idő…

  (folytatjuk – ITT)  

◊◊◊

   
Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!


Vissza

Kapcsolódó cikkek