TÉVEDÉS, HOGY PÁRKAPCSOLAT KELL A BOLDOGSÁGODHOZ

2019 február 6. Ábrahám Adrienn

Nemrégiben olvastam egy nő facebook posztját arról, hogy miért nincs párkapcsolata, miért van még mindig egyedül. Amikor az írás végére értem, azt mondtam: NA VÉGRE!! Valaki, aki érti a lényeget! Hogy egy egészséges önértékeléssel rendelkező ember képes megvárni, amíg megtalálja a VALÓBAN hozzáillő embert, nem pedig belerohan az első szembejövő karjaiba csak azért, hogy legyen “párja”. 

 

Amikor Dudás Ági bejelölt a közösségi oldalon, nem tudtam, ki ő, ezért megnéztem az adatlapját, és rögtön ez volt az első posztja, aminél ott is ragadtam. 

 

Azért vagyok egyedül, mert nem rántok be random senkit magam mellé, csak azért hogy legyen valakim. (…) Azért vagyok egyedül, mert nem vagyok hajlandó azt hazudni magamnak az árulkodó előjelek ellenére, hogy ő számomra a megfelelő.” – írta. Arra gondoltam: Istenem, ez az, amit a kapcsolatfüggőknek meg kellene tanulniuk Ágitól…!
   
  
A posztot teljes terjedelmében ITT olvashatod.
          
                
De miért van az, hogy a legtöbb ember az ellenkező megoldást választja, és párkapcsolatot kezd az első jelentkezővel, akinek éppen megtetszik, aki hajlandó vele szóba állni?
Ahelyett, hogy a véletlenek helyett valódi párválasztás történne?
   
      
💗 Mert az emberek félnek, rettegnek egyedül lenni. Itt leszögezném, hogy nem a szingliséget hirdetem, mert az ember szociális lény. Én szakemberként a tudatos várválasztást pártolom, ami nagyon messze van attól, hogy kapcsolatba bonyolódunk egy helyes lánnyal, sráccal, aki szintén szereti a csokifagyit. De az emberek nagy része kapcsolatfüggő, ezért az egyedüllét egy rettenetes, sötét árnynak tűnik a számára, amitől csak egy másik ember védheti meg őket (szerintük).
Ez a hozzáállás a pszichológiai szempontból gyermeki lelket tükrözi, hiszen mindig egy másik óvó, védő személyre van szükségük, aki megszabadítja őket a félelmük tárgyától (a saját megküzdési mechanizmusuk pedig nem alakul ki). Leszögezném, hogy attól, hogy valakinek nincs párja, vagy egyedül él, még lehet kapcsolatfüggő attitűdje! Ide tartozik az, aki csak a párkapcsolatától várja, hiszi a boldogságot. 
                    
💗 A társadalom is azt várja tőlünk, hogy párban legyünk. “Mikor mész már férjhez?” Kérdezik a harmincas szingli lányokat, vagy az elvált ötveneseket – mindenkit. “Miért nem keresel már valakit magadnak? Valószínűleg túl igényes vagy, aztán majd egyedül maradsz!” – hangzik az általános “bölcs” tanács, mintha egy nem kielégítő párkapcsolat nagyobb öröm lenne… 
              
💗Főleg az nem szeret és tud egyedül lenni, aki nem szereti és nem ismeri eléggé önmagát. Aki nem becsüli önmagát, ezért nem élvezi a saját társaságát.
             
💗 Ugyanígy az is szenved az egyedülléttől, akinek nincsenek önálló életcéljai, csak más embertől függ; például férj, feleség, gyerekek. (Ez mind szép és jó, de a boldogságunk soha nem függhet egy másik embertől! Ja, és a gyerekek egyszer kirepülnek…)
            
Itt leszögezném, hogy valaha én is ilyen voltam, éltem így. Egyedül, szomorúan a budapesti albérletemben🙄, és vártam, hogy kiteljesedjen a párkapcsolatom.🤷‍♀️ Azt hittem, ennyi a boldogság. Hogy csak a karrieristák szeretnek egyedül élni. 🤦‍♀️Fogalmam sem volt, hogy igazából önállótlan vagyok, hogy meg kellene találnom saját magamat, a valódi, független céljaimat. (És arról sem, hogy a karrierista típus nem is igen létezik a gyakorlatban.) Sajnálom, hogy akkor senki sem világosított fel, hogy tévúton járok. 
                        
Pedig kiváló lehetőség az egyedülélés, hogy megismerjük, felfedezzük, kiépítsük a saját világunkat, vagy két párkapcsolat között, hogy újraépítsük azt.
     
Amikor találkoztam a férjemmel, nem sok időt töltöttem egyedül, gyorsan léptem egyik kapcsolatból a másikba. Egészségtelen helyzet, de sajnos ezt nem tanították meg a suliban. Így már egy komoly párkapcsolatban élve kellett újra összeraknom önmagam és kihevernem, meggyászolnom az előzőt. Senkinek sem javasolnám, hogy kövesse az akkori “példámat”. Miért?
   
     
Óriási tévhit, hogy egy véget ért kapcsolatra gyógyír egy másik
               
   
Vegyünk egy példát: vásárolsz egy telket, amin van egy régi ház. Szép, szép, de sajnos nem lehet megmenteni: le kell bontani. Ezért hát megtörténik a bontás, elhordod a téglákat, a törmeléket, a cserepeket, simára rendezed a talajt. Majd ha új házat szeretnél, elmész egy építészhez, megtervezteted, és a tervek alapján elkezded kiásni az alapot, és arra építkezel erőforrásaid szerint.
Ha ezen lépések valamelyikén spórolni akarsz, például a törmelékre építkezel, akkor inogni fog a ház, amíg ezt meg nem oldod. Ha nem ásol elég mély alapot, akkor utólag kell megerősíteni a ház tartószerkezetét. Ha nem tervezed, tervezteted meg a házadat, akkor bár lesz egy új ingatlanod, de lehet, hogy hiányozni fog belőle pár fontos funkció, és utólag kell hozzáépítened a házhoz.
 
Ugyanez van a párkapcsolatokkal: nem egyszerűbb betartani az építési szabályokat? Mindez a lelki építkezésre is vonatkozik.
               

     
    
Társas lény vagyok, miért nem a párkapcsolattól leszek boldog?
               
      
Hányszor hallom ezt a kérdést a rendelőmben… Egyébként teljesen megértem. Azonban a felnőtt, felelősségvállaló embernek meg kell tanulnia, hogy a boldogság nem külső tényezőktől függ. Nem attól, hogy van-e párod, vagy Porschéd. A boldogság egy tanulható képesség. Ha megtanulod, hogyan kell boldognak lenni, akkor képes leszel rá szinte bárhol és bármikor. Tartósan. Ha viszont nem, akkor bármit is érsz el, boldogságod tiszavirág-életű lesz. 
                       
Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének dolgok, amiknek jobban örülsz, helyek, ahol jobban szeretsz lenni, emberek, akikkel szívesebben töltesz időt. Emberek vagyunk. De nem mindegy, hogy a hangulatunk mekkora amplitúdóban mozog fel és le, és mennyire hajlamos a mélypontra jutni. 
                       
Azt mondják, ha nem tanultad meg a boldogság képességét, akkor ott állsz majd a sokmilliót érő autód slusszkulcsával a kezedben, persze örülsz, és jó hajtani a gépet, de harmadnapra újra nem lesz jó a kedved. Vagy elmúlik az esküvő napja, kicsit megnő a gyerek, és hirtelen kiüresedik az életed. 
        
                
Javaslatok azoknak, akik csak egy párkapcsolatból remélik a boldogságot:
           
  
💟  Tanulj meg egyedül lenni! Igen, jól olvasod, ez is tanulható, mint a biciklizés, a krikettezés vagy a spanyol nyelv. 
               
💟 Találd meg, ismerd meg önmagad, s meglátod, úgy sokkal könnyebb lesz olyan embert találnod, aki valóban illik hozzád! 
                 
💟 Bízz önmagadban, legyen önbecsülésed! Igaz, ha nincs önbizalmad, akkor hosszú önfejlesztő út vár rád. De mindenképpen megéri foglalkoznod ezzel, hiszen így kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb ember válik belőled, és sokkal értékesebb párkapcsolatot tudsz kialakítani. 
               

Tetszett ez a cikk? Ha igen, olvasd el szakértőnk előző írását is: 

 

MENNYI ESÉLY VAN MEGMENTENI A VÁLSÁGBAN LÉVŐ PÁRKAPCSOLATOT?

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!

Vissza
Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!