AKÁR ÉLETVESZÉLYES IS LEHET A PISZKÁLÓDÁS AZ ISKOLÁBAN – mit tehetünk ellene?

2018 szeptember 26. Bacsa Katie

A bullying, vagyis az iskolai cikizés témája mostanában igen előtérbe került – nem véletlenül, hiszen elég gyakori problémával állunk szemben. A felnőttek beavatkozása és figyelemfelhívása viszont nem elég! Az a kérdés, hogyan élik meg mindezt a gyerekek? Értik- e egyáltalán a kimondott szavak, viccesnek tűnő piszkálódásaik súlyának jelentőségét? Mit tehetünk mi, hogy komolyabban vegyék egymást és sikerüljön pozitív változást elérni e téren?

 

Ábrahám Adrienn és Bacsa Katie közös cikkét olvashatjátok, akik mindketten szakemberként foglalkoznak az érintett korosztállyal.

 

Amikor a tinik egymást cikizik, legtöbbször élvezik. Legalábbis az a fél, aki szekálja a másikat… A gyerek felsőbbrendűnek érzi magát ettől és élvezi, ahogy a társa gombostűfejnyire töpörödik a szeme előtt, s ezzel együtt az önértékelése is romokba omlik. A cikiző úgy érzi, mindezt ő érte el, s tévesen azt hiheti, hatalma van mások érzelmei felett. Ráadásul ha a másik kisebb, ő máris nagyobbnak tűnik mellette, képletesen szólva… Ez a jelenség a felnőttek közötti játszmák esetén is rendszeresen fellelhető. 

 

Gyakori eset, amikor a fiatalok csoportosan lépnek fel egy-egy társuk ellen az iskolában, és piszkálják, beszólogatnak neki, és folyamatosan negatív, bántó megjegyzésekkel támadják. Tudjunk róla: ez a probléma akár évekig is elhúzódhat, és súlyos károkat okozhat a verbálisan bántalmazott gyermek személyiségfejlődésében, önképében!

 

Súlyosabb esetben megaláztatásnak teszik ki társukat, sőt, megjelenhet a tettlegesség különböző formája is. Nagyon „kreatívak” tudnak lenni a gyerekek ilyen téren, noha nem éppen az építő, hanem a destruktív kreativitást használják ki ilyenkor. A bántalmazók energiaszintje valósággal megnő a másik gyengeségének láttán, és ez ferdíti a realitásérzetüket, az érzelmi intelligencia háttérbe kerül, s még többet kívánnak tenni, hogy fenntartsák a saját magasabb rendű (hamis) énképüket.

 

A bántalmazott fél reakciója többféle lehet, de szinte soha nem az a megoldás, hogy a gyerek visszavág a társainak! A megfélemlítés, a bántalmazók felsőbbrendű magatartása ezt alapból meggátolja, és senki sem akar ennél is több sérelmet kapni. A bántalmazott  sokszor reméli, ha csendben meghúzza magát, előbb-utóbb leszállnak róla a többiek – bizony, a meggyötört önbizalmú gyerekek körében ez a leggyakoribb reakció. A baj csak az, hogy pont ez a viselkedés generálja a folytatást a másik oldalról!

 

    

Mit tegyünk felnőttként, ha észlelünk ilyen problémát a gyerekünkön?

 

Mindenképpen elsődleges, hogy beszélgessünk a gyerekünkkel. Legyünk megértőek, és világítsunk rá a bántalmazás okaira anélkül, hogy hibáztatnánk a gyermeket. Mondjuk el neki, hogy miért folytatja a bántalmazó ezt a viselkedésformát (lásd fent). Ez azért fontos, hogy a gyerek ráébredjen: nem az ő hibája, tulajdonságai a problémák forrása, hanem a bántalmazó gyermekek  figyelemhiánya, stb. Sajnos általános reakció a bántalmazott gyerekek részéről, hogy leértékelik magukat, és azt hiszik, a cikizés csak azért történik, mert ők nem felelnek meg valamilyen elvárásnak. De ez korunk lelki népbetegségének, a rentegeg stresszt okozó megfeleléskényszernek a melegágya!

 

Mindenképpen tudatosítsuk a gyermekben, hogy a piszkálódás nem azzal fog megszűnni, ha ő másképp öltözik, vagy más szavakat használ. A másik nagyon fontos (de nem annyira egyszerű) lépés gyermekünk önbizalmának és önbecsülésének erősítése. Ez az, ami a cikizést valójában megállíthatja, ha gyermekünk fellépése, kisugárzása és kommunikációja megváltozik.  ITT olvashattok erre vonatkozó tippeket. 

 

Coming Soon
Total Votes : 52

 

Kinek kell észrevennie a bajt és kinek kell beavatkoznia?

 

Lehetőleg MINDENKINEK! A gyerekek piszkálódását nem szabad alábecsülni, így akármelyik oldalon is állunk, fontos, hogy figyeljünk oda, és valamilyen módon avatkozzunk be a folyamatba! Osztályfőnökként, tanárként, nevelőként, szülőként se hagyjuk annyiban a dolgot. Fontos: nem csak azt vehetjük észre, ha a gyermekünket piszkálják, hanem azt is, ha a mi gyermekünk kezdi cikizni a társait!

 

A bullying következményei

 

Sajnos a cikizés és piszkálódás nagyon súlyos következményekkel járhat, ezért tilos alábecsülni ezt a problémát. Nagyon sok emberben örökre szóló, vagy legalábbis már felnőttként feldolgozásra váró sérüléseket, önbizalomtörést, önértékelési zavarokat, depressziót okozhat. Nagyon sok gyermek emiatt kényszerül iskolát váltani. Továbbá nem egy olyan esetről tudunk, ahol a gyermek a sorozatos bullying miatt vetett véget az életének, vagy kísérelt meg öngyilkosságot.

 

Mit tehetünk, hogy a gyerekek jobban kezeljék ezeket a helyzeteket?

 

 Az egyik hatalmas előrelépés az lenne, ha idejében tisztában lennének a gyerekek a tetteik következményeivel. Fontos a felnőttek részéről történő figyelemfelhívás, de addig nem működik, amíg a gyerekek nem aktív résztvevői a történetnek.
Amíg csak megfigyelnek egy erről szóló előadást (jó esetben történik ilyen az iskolákban, gyakorlatban szinte soha), kívülállónak érzik magukat. Még azok is, akik hajlamosak a bántalmazói szerepet betölteni. Úgy érzik, rájuk ez nem vonatkozik.

 

♦  Fontos, hogy a gyerekek a saját bőrükön tapasztalják meg a következményeket. Tréner bevonása akár az osztályfőnöki órákon segítheti a folyamatot. A szakszerűen felépített és vezetett szituációs gyakorlatok segítségével a valóság egy olyan érzetét kapják a fiatalok, amely az átélés erejével hat rájuk és az mély érzelmeikre egyaránt.

 

♦  Szülőként feladatunk, hogy gyermekünket ne csak arra neveljük, hogy álljon ki önmagáért, hanem gyakoroltassuk is vele bizonyos helyzetekben. Akár vállaljuk be saját kellemetlen érzésünket, és hozzuk őt szándékosan olyan helyzetbe, akár a család előtt, ahol ki kell állnia önmagáért. Ilyenkor bátorítsuk, beszéljük át a reakciókat, a lehetséges következményeket, majd kis idő múlva újra tapasztaltassuk meg vele a saját erejét, hasonló szituációkban.

 

♦ Tanítsuk meg a gyerekeket kiállni egymásért, valaki másért. Az egyik legnagyobb erővel az bír, a „támadókkal” szemben, ha valaki, egy önmagában biztos egyén okos és intelligens kifejezéssel megvédi a bántalmazottat. Nyilván rizikós a helyzet, hiszen ha egyedül marad a cikizett fél, még súlyosabb bántások érhetik. De az aktuális helyzetben másokért való felszólalás jelentősége még így is hatalmas erejű és értékű dolog. Ha pedig nem teszünk semmit, nem változik semmi.

 

Adrienn kliensének, Noéminek sorozatos piszkálódásokat kellett elviselnie az iskolában. Az osztály egy része már mindenért kifigurázta: hogy milyen a haja, milyen a füzete, miért mond, és miért nem mond valamit… Úgy érezte, egyszerűen képtelen jót tenni, és nem tudja elérni, hogy befogadják a társai, legalábbis az osztály nagy része. Noha akadt egy-egy barátja, de ők sem mertek igazán kiállni mellette, mert attól tartottak, ezzel ők is magukra vonják a „menők” piszkálódásait. Noémi bevallotta: nem is akar igazán megfelelni ennek a közösségnek, hiszen nem egyezik az értékrendjük. Neki nincs kedve kipróbálni a könnyű drogokat, és ilyen módon öltözködni, hiszen konzervatívabb típus. Nem ítélt ő el senkit, de csatlakozni nem akart, csak egymás mellett békében élni. Erre azonban nem volt lehetősége.

 

A sorozatos verbális bántalmazások sajnos nem csak az iskolában, hanem az online térben is folytatódtak, így Noémi hangulata egyre romlott, teljesen lehangolt volt. Ekkor keresett fel az anyukája, hogy „csináljunk valamit a gyerekkel”. Noémi beleegyezésével tanácsadói folyamatot indítottunk. Kiderült, hogy Noéminek szükséges lenne erősíteni az önbizalmát – apukájától sajnos elég sok destruktív kritikát kap, és ami különösen érzékenyen érintette, hogy a bántalmazó osztálytársak degradáló mondatai nagyon hasonlítottak édesapja kritikáira.

 

Az is kiderült, hogy a bántalmazó csapat főkolomposa nagyon rossz családi körülmények között él, szinte csak hánykolódik egyik nagyszülőtől a másikig. Noéminek segített, hogy megértette a cikiző osztálytársak „motivációit”. Bár apukája sajnos nem volt nyitott arra, hogy bevonjuk a beszélgetésekbe, az anyukája konstruktívan segítette a folyamatot, és igyekezett megtanulni, hogyan segítse lánya helyzetét a családban. Noémi megtanult kiállni magért, és másképpen, magabiztosabban kommunikálni. Rájött, hogy úgy is maradhat önmaga, és megtarthatja a konzervatívabb szemléletmódját, hogy közben magabiztos és nyitott. Ettől függetlenül egy év múlva iskolát váltott. Bántotta, hogy nem álltak ki mellette a közösségben, és a pedagógusok, az iskolapszichológus egy-egy alkalmi próbálkozástól eltekintve nem cselekedtek. De megértette, hogy erre nem mindenki képes, vagy hogy erre nincsenek meg a megfelelő keretek (tanórák, tréningek). Viszont úgy gondolta, megérdemel egy olyan közösséget, ahol határozottabban képviselik az arra rászorulók érdekeit, ezért egy alternatív iskolába jelentkezett. Az új osztályában pedig már tudatosabban választotta meg a barátait.

 

Katie egyik mentoráltja rendszeresen elszenvedi a bántalmazásokat az iskolában. Legutóbb a tanszereit borogatták ki a sarokba, máskor más módon próbálják őt tönkretenni.
Ő mára eljutott oda, – szülei és mentora segítségével – hogy kiáll önmagáért, de közben tenni is szeretne, másokért is. Egy kimondott szó is megölhet bárkit…” című blogbejegyzésében így ír a témáról:

 

Ha valakit oltogatunk az menő… – gondolják sokan.
Szerintem viszont az a menő, aki kiáll másokért és megakadályozza, hogy bántsanak bárkit is.
Akkor leszel egyedi, ha nem olvadsz bele a sok szívtelen ember közé!
Akkor leszel igazán értékes, ha nem bántasz másokat!
Nem egy, nem kettő példa volt korábban arra, hogy valaki öngyilkos lett a piszkálódások, zaklatások miatt.”

 

Rendszeresen jelentkező társadalmi probléma, hogy aki nem közvetlenül érintett komolyabb esetekben, legyen az akár bullying, de bármilyen más történet, arról egyszerűen „lepattan” a felelősségérzet. Még ha együtt is érez, azt gondolja, majd más valaki lépni, tenni fog helyette. Gyermekeink tettrekészsége és szociális érzékenysége fejleszthető. Szánjunk rá időt, energiát, módszereket, és egy egész társadalmat mozdíthatunk előre.

A nagy változások mindig egyéni szinten történnek.

 

Inspiráció arra, hogy milyen sokat segít, ha kiállunk egymásért: kattins IDE.

 

Inspiráció arra, hogy mennyire hasznos, ha a gyerekek aktívan be vannak vonva a figyelemfelhívó akciókba, van saját véleményük, és hasznosnak érzik a probléma megelőzését, eltüntetését: ITT megnézheted. 

 

Ha érdekes számodra a kamaszok világa

 

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!

Vissza
Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!

Kapcsolódó cikkek