A SZOMSZÉD LÁNY STRANDOL… AVAGY ELFOGADJUK-E A TESTÜNKET?

2018 augusztus 5. Marton Éva

Mára egy érdekes témát hoztam Nektek. Sokat gondolkodtam azon, vajon miért diétázunk, miért nem szeretjük magunkat úgy, ahogy vagyunk? Vajon mi az a pont, amikor tényleg megálljt kell parancsolni a csokoládénak, és életmódot kell váltani…

 

Elmesélem, miért foglalkoztat most ez a gondolat, és kíváncsi vagyok a véleményetekre!

 

Mozgalmas hétvégénk volt. Azon túl, hogy kimerészkedtem strandra, ráadásul bikinben, sőt, a legjobb testű barátnőmmel, ez mind semmi. A strandon latin parti volt…

Nade kezdjük az elején.

 

Volt nálunk egy vendég kislány. Tizenegy éves. Gyönyörű vörös hajzuhatag, mosolygós, tisztelettudó, szerény, jólnevelt kislány. A testalkata (főleg az én „ropi” lányomhoz képest) egy kicsit erősebb, husibb forma. Feszes, gyönyörű bőre van, a hasán egy pici hurka. Egész nap cigánykerekeztek, akrobatikáztak, kézenálltak, ugráltak a trambulinban. Amikor eljött az ebéd ideje, kérdeztem tőlük, hogy a csirkemellett sütve vagy rántva kérik?

 

Az én kislányom rögtön rávágta: rántva.

 

A vendég kislány szerényen, halkan azt mondta, hogy ő inkább sülve kéri, és krumpli helyett salátával, mert nem eheti rántva.  Kérdeztem, hogy lisztérzékeny-e? Mire ő: – Nem, csak van egy nadrág, amibe szeretne beleférni, és nagyon szűk. Szeretne fogyni.

Tizenegy évesen.

 

Hirtelen előtörtek belőlem a gyerekkori emlékek, hogy mennyire utáltam magam tizenévesen, amikor a vékonyka barátnőkkel strandoltunk, amikor nem tudtam kötelet mászni, amikor lihegve loholtam az osztály után, amikor a torna órán le kellett futni a kötelező kört az iskola körül. Szerencsére kitartóan udvarolt nekem egy fiú hetedikben és nyolcadikban, akitől egész nap azt hallgattam, hogy milyen szép vagyok és mennyire szeret… Sosem értettem, miért én tetszem neki, miért nem a csinos szőke bombázók – az osztály menő lányai, mindenestere így az önbizalmam kicsit helyrerázódott… azóta is hálás vagyok neki.

 

Nem tudom ez a tündéri kislány, akiről meséltem, hogyan táplálkozik, vajon pici babaként a játszótéren víz helyett cukros üdítőt kapott-e, vagy alma helyett chips volt-e a babakocsiban, vajon érzelmi evő-e, de kétlem, hogy így lett volna, ismerve anyukáját. Azt is tudom, hogy sokszor járt nálunk, és sosem falta a csokit vagy kért cukros üdítőt. Látom, hogy mennyire tudatosan odafigyel az étkezésére, látom, hogy mennyire utálja a testét. Hogy többször kimondja, hogy „kövér vagyok”. Pedig nem kövér. Igen, a vékony kislányokhoz képest masszívabb, teltebb alkat, de feszes a bőre, egyfolytában mozog, és gyönyörű. Egyszerűen ragyog!

 

Nem győztem neki mondani, hogy mennyire szép, sőt, készítettem róla egy gyönyörű fotósorozatot is, hogy elhiggye, hogy csodálatos, és kezdje el szeretni magát. Megfogadta, hogy ezentúl nem mondja ki, hogy „utálom magam”  vagy „kövér vagyok”, hanem azt fogja mondogatni, hogy „szeretem magam” és hogy „csinos vagyok”.

 

Lehet a médiára és az Instagramra fogni, hogy már tizenévesen testképzavarral küzdenek a lányok, de az én időmben nem volt Instagram, nem volt internet sem, sőt, telefon sem. Egy pszichológus biztos segítene megfejteni, miért utáltam magam gyerekként… De tény, hogy ez a probléma nem csak a mai kor megoldandó feladata, a „régi” ducibb gyerekek is cseréltek volna a vékony pajtásaikkal.

 

Mindeközben fotózok a Telt Lányok Oldala nevű Facebook oldal felkérésére telt lányokat. Ha láttatok már magabiztos, majd’ száz kilós, gyönyörűszép, mosolygós nőket….. Elképesztő, hogy tíz-tizenöt kiló túlsúllyal mennyire büszkén vállalják a testüket. Akár fehérneműs fotózáson is! Elmondhatatlanul irigylem a magabiztosságukat, az önbizalmukat, azt, hogy szeretik a testüket, hogy nem érdekli őket, ki mit gondol, vagy mit közvetít a média, ők így érzik jól magukat és kész. Nem mellesleg a párjaik és a férfiak is így imádják őket…

 

Ugyanezt éreztem a hétvégén, amikor Balatonfüreden az Aquaparkban véletlenül egy salsa-latin programba csöppentünk. Ahogy említettem, sikerült egy szobor testű, tökéletes barátnőmmel és ropi lányaimmal kimenni a strandra, ráadásul bikiniben. Miközben én ott takargattam magam, képzeljétek el, hogy hatalmas fenekű, vaskos combú csajok egyszál bikiniben boldogan rázták magukat a latin zenére a bokáig érő vízben, bikiniben. A strandon. Fényes nappal. Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el. Mindenközben sok másik nő (köztük én is), kellő távolságból figyeltük a „műsort”.

 

 

Mindebből mi a konzekvencia, és miért írtam ezt le Nektek? Nagyon egyszerű.

 

Az életmódváltás abban segít sokszáz nőnek és férfinak, hogy kezdjék el megszeretni magukat. Hogy kezdjenek el élni. Hogy legyenek büszkék a testükre, hogy bátran felvehessenek egy bikinit  (ha nem is táncolnak a strandon benne).

 

Az életmódváltás és az E-mentes táplálkozás nem csak abban segít, hogy az okostelefon tökéletes BMI-t mutasson, hanem abban is, hogy szeressük, megszeressük magunkat.

 

Az emberek sokszor elítélik a vékonyabb alkatú lányokat, mondván „minek fogyókúrázik ez, így is vézna”… de ha egyszer ő akkor érzi jól magát a bőrében, ha három kilóval kevesebb, akkor nem ítélkezni, hanem segíteni kell neki. Ugyanígy nem szabad elítélni azokat sem, akik büszkék vállalják a hurkáikat egy fehérneműs fotózás vagy latin bikiniparti alkalmával. (Persze az egészséges plusz kilók határain belül.)

 

Coming Soon
Total Votes : 168

 

Én az életmódváltásnak és a Toman Diet-nek köszönhetem, hogy végre újra hordhatok rövid szoknyákat, feszülős farmert, és kimehetek bikiniben a strandra – két gyerekes anyukaként, negyven felett! 😊

 

Ti jártok strandra? Mit gondoltok a túlsúlyos bikinis lányokról? Várjuk a véleményeket kommentben!

 

Tetszett ez a cikk? Olvasd el A szomszéd lány korábbi, szintén nyári témában íródott cikkét is:

 

A SZOMSZÉD LÁNY NEM ENGED A KÍSÉRTÉSNEK (kivéve ha a siófoki nutellás palacsintáról van szó…)

 

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!

Vissza
Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!

Kapcsolódó cikkek