SZÜLŐK, ÉBRESZTŐ! A TINI LÁNYOK ÉJJEL SÍRNAK!

2018 július 30. Bacsa Katie

A legeslegjobb szülővel is előfordul, hogy kamaszodó kislánya „átveri” őt, általános jókedvet, megértést, együttműködést, kiegyensúlyozottságot produkálva. Legyünk azonban résen, és ebben a kényes időszakban figyeljünk oda az apróbb jelekre! tinimetorunk nagyon fontos cikke következik, kamaszok szüleinek kötelező olvasmány!

 

Leszámítva a szokványos kamaszkori „hisztiket” mindent rendben találhatunk, a különböző környezetekben is azt mutatják a fiatalok, hogy jól érzik magukat. Mosolygósak az edzéseken, a táborokban, táncórákon, vidámak a barátaikkal, és otthon is lehet beszélgetni velük.

 

Ezek alapján – és a rengeteg felnőtt teendő miatt – hajlamosak vagyunk tényleg elhinni, hogy minden oké, vagy legalábbis élhető és stabil az élet, a tini korszak nem túlságosan kiborító sajátosságaival együtt.

 

De közben mégsem? Merthogy gyakori jelenség, hogy a kamaszok sokat sírnak, és nem mondják el senkinek!

Nem mesélik el azt és úgy, ahogy a szívük mélyén van.

 

 

Honnan tudom?

 

A nyári táborok során elég sok fiatallal találkoztam, és miután megtartottam a foglalkozásaimat, amelyek általában motiválóak és a nyitott szemléletre tanítanak, pozitívan ösztönzőek, a fiatalok ráéreznek a lényemre, feladatomra, és… megkeresnek, mesélnek… és nagyon hamar elsírják magukat. Nehezen tudom kihúzni belőlük az igazi okot, még a jól feltett kérdéseimmel is, hiszen gyakran maguk sem tudják megfogalmazni, csak egy nyomasztó érzés miatt van minden. Nagy nehezen nyomozok, és idővel meg szokott lenni a miértekre a válasz.

 

Azonban ha valaki elsírta magát, én soha nem kérdezem azt, hogy „miért sírsz?

 

Talán ez az első kulcs, a „miértek” elhagyása.

 

…De most talán nem is az ok az, ami igazán fontos. Inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a legtöbben titkolják bánatukat, szenvedésüket, de legalábbis annak azt a mértékét, mélységét, ahogyan azt ők megélik.

 

De miért teszik ezt? Hisz a szülő azért van, hogy segítsen, hogy megértse őket!

 

Nagyon gyakran pont ezért: a szülő kedvébe szeretnének járni, boldoggá tenni őt, azzal, hogy ő is boldog. De vannak sztereotípiáik is amiért ezt az utat választják: titokban, éjjel, párnák közt sírni. Ezért:

 

  • # Sokan kapták már meg azt a reakciót felnőttektől, hogy azt érzik, az ő problémájuk „semmiség”, a felnőttekéhez képest, ez majd elmúlik, ez majd megváltozik, és lesz nagyobb gondjuk is az életben. Emiatt úgy érzik, nem is „szabad” nekik szomorúnak lenni, nemhogy beszélni róla.
  • A leggyakrabban azonban, egy kiegyensúlyozott, a leányzó által bizalminak jellemzett szülő-gyerek kapcsolatban is az áll a fájdalom-titkolás hátterében, hogy a gyerek látja, az édesanyja, édesapja aggódik, félti őt, és egyébként is mennyi dolga van, mennyi gondja, nem akar még ő is egy lenni ezek közül.

  • De olyan is akad, aki azért gondolja úgy, jobb hallgatni, mert amikor beszélt róla, nem kapott használható választ, azon kívül, hogy „nyugodj meg, el fog múlni, minden rendben lesz…” Ez nem elég! A tinik kifejezetten rosszul viselik a közhelyeket, még akkor is ha érzik mögötte a jó szándékot. Ez nem segíti őket mert azt érzik, a szülő vagy leblokkolt, vagy nem tartja elég értékesnek a problémát, így inkább ezentúl magában tartja azt.

 

De akkor mit lehet tenni? Most minden mosoly mögött gyanakodjunk könnycseppekre?

 

Talán… merthogy az egyik legnépszerűbb idézet a kamaszok körében ez:

 

„Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz.”

 

Azért ez megdöbbentő, nem…?

 

Nem biztatom arra a szülőket, hogy állandó gyanakvásban legyenek. Viszont az állandó és mély figyelemre, megfigyelésre igen!

 

Nem győzöm hangsúlyozni:

 

… a non-verbális megfigyelések fontosságát. Az arckifejezés fürkészését, miközben a gyerek pakol, jön-megy, vacsorát készít. Figyelni a mozdulatait, amikor magáról mesél. Távolról figyelni, amikor telefont nyomkod. Szánjunk ezekre időt, ne csak pillantásokat! S használjuk a megérzéseinket. 

 

 

Próbáljuk ki gyermekünkkel az egy percig mosoly nélkül egymás szemébe nézős feladatot. Állítsunk időzítőt, és nézzük egymást. Mikor tettük ezt ennyi ideig? Pedig csak egy perc…

 

Jellemzően első körben elnevetéssé fajul a dolog, de zökkenjünk vissza. Olvassunk a tekintetéből!

Ne ijedjünk meg, ha elsírja magát! Nem az a cél, hogy állandóan jókedvű és boldog legyen a gyerekünk, hanem az, hogy megélhesse az életet, érzéseit, bármi is az az életben. Hogy élhessen!

 

Tudom, hogy minden szülő álma, hogy a gyereke boldog legyen. De az oda vezető út kamaszkorban a legrögösebb. Hagyjunk neki időt a fájdalomra, teret a látszólag „ok nélküli” rosszkedvre.

 

Próbáljuk ne csak a megoldást sürgetni, hanem hagyni, hogy a jelen érzéseit addig élje át velünk és mellettünk, amíg fel nem sikerül dolgoznia.

 

Ne feledjük, mi is voltunk kamaszok!

 

Meséljünk neki őszintén, tabuk nélkül. Mondjuk el a legmélyebb pontjainkat, szerelmi bánatunkat, bármit, még akkor is, ha nem tudjuk az ő problémáját. Nem kötelező beszélni neki, csak próbáljunk meg azonosulni, az anyai, szülői ösztönök bátor követésével.

 

Ha trauma történik (pl. haláleset), ne izoláljuk őket el a helyzettől! Nagyon-nagyon nehéz téma, és ha a szülő nem tud vele mit kezdeni, azt a gyerek is érzi. Nyomasztóan hat rá az, hogy nem teheti fel a kérdéseit, nem fogalmazhatja meg a félelmeit, mert azt érzi „neki jól kell lennie”, és nem szabad sérülnie. De a titkolózástól még nagyobb a teher rajta…

 

S akkor persze, hogy kijön egy önfeledt nyári tábor szabadprogramján, egy vadidegen, de bizalmi jelenléttel rendelkező személy társaságában az a könnycsepp, az a fájdalom.

 

Engedjük tehát a tiniket szomorúnak (is) lenni. Éreztessük a figyelmünket, szeretetünket, és ne az elvárásainkat (pl. hogy boldogok legyenek). Tudjunk róla, ha éjjel sírt. De csak diszkréten, majd helyezzünk több, mélyebb figyelmet a felszín alá. Örökké hálás lesz az a lélek, mert ez a legnagyobb segítség a pozitív jövőkép felé: a megélt feldolgozás.

 

Tetszett Katie cikke? Ha igen, olvasd el a korábbi írását is:

 

TRENDI VAGY EGYEDI LEGYEK?

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!

Vissza
Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!

Kapcsolódó cikkek