A SZOMSZÉD LÁNY KOCOG – HA KEDVE VAN…

2018 május 24. Marton Éva

Évit, a “szomszédlány” bloggerünket egyszerűen nem lehet nem szeretni! Az egy dolog, hogy ámulatos átalakulást vitt véghez önmagán (csekkold a fotóját az előző cikkében IDE kattintva), de a humora is fantasztikus. Ha unod a kamu tökéletes csodadiétákat és a túlzottan tökéletes csillogást, és helyette inkább őszinte, de vicces stílusban szívesen olvasnál szívesen egy diétás életútról, akkor kattints! 

 

Gondolom, nem mondok újat vele, hogy a 35 kilós fogyásom nem csak a diétának köszönhető, kell hozzá némi mozgás is. Egyelőre több a kardió, kevesebb a súlyzós torna… Heti 2-3-4 alkalom, ahogy éppen időm engedi.

 

Szombaton annyira nehezen vettem rá magam, hogy kocogjak… Arra gondoltam, hogy kimegyek az erdőbe, de túl meleg volt, aztán apa elment focizni, mégsem hagyhatom itt a gyerekeket! Majd túl sötét lett… aztán rendet kellett csinálni… arra is rájöttem, hogy haladéktalanul le kell vágom a szobanövények elszáradt leveleit… szóval mindent csináltam csak ne kelljen mozogni. Már este 8 óra volt.

 

Coming Soon
Total Votes : 60

 

Az öngyilkosok lélekjelenlétével bevettem A TABLETTÁT. Hyper carnitint, amit ugye mozgás előtt 20 perccel kell benyomni a hatásosabb zsírégetés érdekében. Egy életem – egy halálom, lecsúszott a torkomon a tabletta.

Nincs visszaút.

 

Beöltöztem fittnesszgörlnek, lőttem egy kényszeredett mosolyú szelfit (mert ugye ha nem dokumentáljuk, posztoljuk és lájkolják, akkor nem is futottunk) és felmásztam a futógépre.

 

 

Beírtam a Jutyubba, hogy ‘90 es évek slágerei, és egy olyan tök jó (najó, kicsit szeletelős) mixet dobott fel, hogy vidáman végigdiszkóztam az 5 kilómétert. Szinte meg se kottyant.

 

Aki bírta annak idején a Bímájlávört, a Kokódzsámbót meg a Bojszbojszbojszt, ne hagyja ki ezt. Jó kis gyaloglós tempó, vagy hegymenetben kocogós. Én ez utóbbit nyomtam, és nagyon jól esett!

 

Persze amikor elkezdtem a diétát, még nem bírtam futni, sőt kocogni sem, mindig azt mondtam, „siettem” ma 3 kilométert. Nem mindegy, hogy milyen mozgást választ az ember lánya. Főleg, ha több tíz kiló súlyfelesleget hurcol magán. Tudtam, hogy futni, kocogni tilos, így gyalogoltam. Hol egyenes terepen, hol a hegyen, hol a futógépen.

 

A minap olvastam Niki cikkét a futásról. Hát, a 6 tuti tippből a hetedik volt a legkedvesebb a szívemnek: „Ne fuss!” 😀

 

Ebben a cikkben egy csomó hasznos dolgot ír le Niki, és megfontolandó az utolsó tipp is, vagyis „akkor fuss, ha kedved van hozzá”. Biztos nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy ami kötelező, azt utálom. De amit a saját kedvemre csinálok, abban örömömet lelem. Nekem egy évbe telt, mire elkezdtem örömömet lelni a kocogásban. (Mondjuk akik látnak futás közben, azoknak biztosan vidám napjuk lesz, mert egy fóka és egy barnamedve mozgását ötvözve surranok, nyugdíjas tempóban, közben vigyorogok, és ha jön a refrén, akkor hadonászok mint egy rapper. Hahahaaa… 🙂

 

Nade komolyra fordítva a szót: miért a kocogás? Nagyon szerettem a step aerobicot, a táncot, a zumbát, most is kísérlezetek egy csoportos alakformáló tornával. De ezek mind időhöz kötöttek, adott napokon, adott időpontban, adott helyen vannak. A család és a munka mellett nekem nehéz megoldani, hogy adott időpontra a város másik végében legyek. A kocogás meg olyan, hogy amikor épp van egy szabad óra, akkor csak a cipőt kell felhúzni, és vagy kimenni, vagy a futógépre pattanni.

 

 

Rájöttem, hogy nekem akkor esik jól a kocogás, ha

 

  • – nem kötelezőnek érzem, hanem saját szórakoztatásomra indulok neki
  • – ha van egy klassz, lehetőleg egyenes útvonal – nemrég találtam egy szuper, jó levegőjű, hol kavicsos, hol aszfalt, hol homok, hol lépcső, hol egyenes, 2×4 km-es szakaszt
  • – ha van egy jó tempójú zene ami visz magával

 

 

És persze két dolog, ami felteszi a pontot az i-re:

  1. 1.) A kocogás ÉNIDŐ – nincs munka, nincs házimunka, nincs telefon, emailek, meetingek, csak az út, a zene és én
  2. 2.) Van egy klassz, kényelmes futócipőm, egy felsőm, és egy nadrág ami összetart és kerek benne a fenekem 😉

 

 

Száz szónak is egy a vége, súlytól, életkortól, családi állapottól függetlenül meg lehet találni azt a mozgásformát, ami belefér a napi ritmusba, és amiben örömét leli az ember, csak egy kicsit keresni kell… 😊 

 

Ha tetszett Évi cikke olvasd el tőle ezt is:

 

A SZOMSZÉD LÁNY, AKI MEGTANULTA, HOGY AZ “EGÉSZ NAP NEM ETTEM SEMMIT” HÁTRÁLTATJA A SÚLYCSÖKKENÉST

 

 

 

Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!

Vissza
Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!

Kapcsolódó cikkek