NEHOGY EZÉRT HAGYD KI A JÓGÁT! – 9 ÓRIÁSI TÉVHIT A JÓGÁRÓL

2018 április 20. Gombás Nikoletta

Előfordulhat, hogy némelyikbe még így is bele fogsz futni, de azért lássunk néhány olyan gondolatot, amely semmennyire, vagy csak részben állja meg a helyét, ha jógáról van szó. 

 

1. A jógához hajlékonynak kell lenni

 

Ezzel kezdem, mi mással… Igaz, ami igaz, segít, ha lehajoláskor eléred legalább a lábszárad. Az is igaz, hogy ha ellátogatsz egy órára, sokan lesznek, akik nálad nagyobb terpeszben képesek ülni. Az is tény, hogy ha eleve hajlékonyabb vagy, sok gyakorlatot könnyebb lesz kivitelezned. De nem kell hajlékonynak lenned ahhoz, hogy ügyesen jógázz. Ebben a műfajban viszonylag nagy a szabadság, az egyes pózoknak különböző változatai vannak, pihenhetsz vagy behajlíthatod a lábad, kimehetsz óra közben, kihagyhatsz pózokat. Úgy alakítod, ahogy neked tetszik. A fejlődést mindig magadhoz képest nézd: ha tavaly még csak az ágy szélére ülve tudtad felvenni a zoknit, idén pedig állva is megy, akkot fejlődtél, és teljesen mindegy, hogy melletted a fekete hajú lány le tudja tenni a homlokát a térdére.

 

Szögezzük le: a hajlékonyság fejleszthető. Mint minden sportra (és sok egyébre is az életben), úgy erre is igaz: annyit fogsz kivenni belőle, amennyit beleteszel. Ha elcsalod a póz lényegét csak azért, hogy úgy nézzen ki, mintha, vagy azért hogy a látványosabb elemeket végrehajtsd, akkor ne számíts arra, hogy fejlődsz! Legutóbb egy stúdióban annak voltam szemtanúja, hogy fatartásban (vriksászana, érdemes ezen a néven rákeresni) egy, a falhoz közel álló lány teljesen kicsavarta oldalra a medencéjét (amit éppenhogy előre fordítva kell tartani), és a nehezített változatot, azaz a fej fölé emelt imádkozó tartást végezte, miközben a könyökével a falnak támaszkodott. Így dobjuk ki a kukába a jógaóra árát… Sokan vannak, akik hajlékonyak, de kevesen, akik ezzel egyidőben erősek, stabilak is, a jóga pedig erről szól. Lehetséges, hogy nem éred el a lábujjad, de egyes erőgyakorlatokban még lehetsz a legjobbak között. Ebben a műfajban mindenkinek van gyengéje, amit fejlesztünk, és mindenkinek van erőssége, amire építkezhet!

 

2. Jóga = nyújtás

 

Azt hiszem, ez a tévhit a legfájdalmasabb csalódások okozója, és ugyanakkor ez tart távol oly sok embert, akinek hasznára válhatna a jóga rendszeres gyakorlása. A jógában többek között az a csodálatos, hogy egyszerre erősít és nyújt, jobban mondva mobilizál – azaz megnöveli a mozgástartományt az egyes ízületeknél is. A legtöbb gyakorlat egyszerre végzi el ezt a kettős munkát, de vannak olyanok, amelyek kifejezetten az erősítésre dolgoznak, és tapasztalatom szerint ezen a téren gyakran éppen azoknak van a legtöbb fejlesztenivalójuk, akik erősnek hiszik magukat. Itt más izmokkal és máshogy dolgozunk, mint a fitneszteremben, ahol a mély- vagy kisebb izmok sokszor szóba sem kerülnek.

 

3. Minden jógaóra spiri-élmény

 

Ez egész egyszerűen nem igaz. Az óra hangulatát és fókuszát az oktató a saját szellemisége szerint határozza meg, egyik oktatónak sem kell kényszer szerint szanszkrit bölcseleteket felolvasnia, vagy mély meditációba vezetnie a gyakorlókat. Vannak olyan órák (ilyen az enyém is), ahol ezek a területek nem jutnak szerephez. Nálam ez azért van, mert én magam is ezt a felfogást tudom hitelesen közvetíteni, a gyakorlás fizikai oldalára összpontosítunk, a hangulat oldott, simán elfér a nevetés vagy óra közbeni kérdezés, beszéd, spontán véleményalkotás…

 

Mindazonáltal ha téged a jóga spirituális oldala vagy a filozófiai, történelmi háttér érdekel, kiváló szakemberek, oktatók érhetők el itthon is, akik hatalmas tudásuk révén mindig fognak tudni újat mondani. Ez egy óriási terület, egy életre elég tanulnivalóval.

 

4. Aki ügyes, annak nem nyom/szúr/fáj/zsibbad/remeg soha semmi

 

Természetes, hogy jóga közben magunkra figyelünk és észreveszünk minden egyes kis jelzést a testünk részéről, sőt, ez a jóga egy fontos aspektusa. Feltűnik, hogy nyom a térdednél valami, hogy feszül a lábfejed, hogy a bal karodat nem tudod úgy felemelni, és így tovább. Az lehet cél, hogy ezek lassacskán csillapodjanak, enyhüljenek, egyre kevesebb testrész adjon vészjelzéseket, vagy, hogy kis igazításokkal segíts rajtuk, ám az nem lehet elvárás, hogy olyan állapot jöjjön létre, ahol már soha semmit nem érzel. Aki lejjebb megy spárgában, az ott ugyanazt vagy nagyon hasonlót érez, mint az, aki feljebb kénytelen megállni, csupán a pozíció más a talajhoz képest. A haladó jógázó is érez ezt-azt, apróságokat, sőt, akár minden nap mást.

 

Ami változik, az ezeknek a jeleknek az értelmezése. Megtanuljuk, mi fontos, és mi az, amivel nem kell törődni, mert egyszerűen a fizika műve: ha például sokat egyensúlyozol az alkarodra támaszkodva, akkor előfordulhat, hogy lesz a tricepszeden egy lila folt. Baj? Dehogy. Élő szervezet vagyunk, minden nap más és más állapotban és hangulatban, és megeshet, hogy az a lábfej tíz év gyakorlás után is ugyanolyan érzéseket küld feléd, te viszont tudni fogod, hogy az első jógaévedhez képest már mennyivel több mindent tudsz vele végrehajtani, és hogy az a kis jelzés valójában semmi komolyat nem közvetít.

 

Vagyis amit meg kell tanulni (és ez mindenkinek saját önálló feladata): elkülöníteni azokat a jelzéseket, amelyek egy problémára világítanak rá, azoktól, amelyek egyszerűen a fizika műveként az oldalvonalon maradnak.

 

5. Rengeteg cuccot kell vennem, ha el akarom kezdeni

 

Persze, elmész a nagy francia tízpróbás áruházlánc egyikébe, vagy fellapozod a kávéjáról elhíresült márka aktuális jógaeszközeinek katalógusát, és máris nagyon könnyen elhiheted, hogy ez így igaz. Kell hozzá jóganadrág, jógapóló, melltartó, meg jógakerék, matrac, jógatörölköző, jógabögre, jógaizé…  Felejtsd el. Ha sportolsz, akkor van legalább egy feszülős vagy nem feszülős fekete sportnadrágod. Ha nem fekete, akkor citromsárga, teljesen mindegy. Ha pedig citromsárga sincs, akkor biztosan van olyan nadrágod, amiben otthon szeretsz lenni, mert kényelmesen lehet benne mozogni. Na, ez kell nekünk. Pólóra ugyanez igaz, a túrázáshoz viselt aláöltöző vagy a strandolós trikód éppúgy megteszi, mint az az új pipás póló, amit a plázában kinéztél. 

Különösen kezdők esetén igaz: kezdd az alapoknál, csak a legszükségesebbet vedd meg, ne fuss bele olyan termékek csapdájába, amik aztán nálad is ugyanúgy csak porosodni fognak majd, mint az unokatesódnál a haspad.

 

Lássuk akkor, min nem érdemes spórolni: Ha a stúdió, amit látogatsz, nem ad elfogadható hosszúságú, minőségű, és állapotú matracot, akkor vagy keress egy minőségi helyet, vagy beruházhatsz egy matracra. Nem mindegy, hogy hot/bikram jógát űzöl, vagy bármi mást, mert a sima matracok nem tűrik annyira a nedvességet, mint a bikramra tervezettek, és elcsúszhatsz rajtuk, ha nagyon izzadós órára használod őket. Vannak vastagabb, és vékonyabb matracok. És vannak olcsók, meg nagyon drágák is. Döntsd el, mire van szükséged: ha újévi fogadalomról van szó, elég lesz kezdetnek egy áruházi olcsóbb is vagy a sátrazós polifoamod törölközővel letakarva, viszont ha tudod, hogy komoly a dolog, akkor nem fogod bánni a beruházást. Lányoknak még fontos a melltartó, nem jó dolog óra közben a pántba akadni, vagy elcsúszott merevítőt húzgálni, mikor épp elég baj van az egy lábon állással. Legjobb, ha nem pamut, de ha sportolsz, akkor a high-impact melltartók kivételével (ezeket elsősorban boxoló, vagy ehhez hasonló erőteljes mozgással járó tevékenységekhez tervezik) tökéletes lesz a sportmelltartód.

   

6. Nem tudok olyanokat csinálni, mint a képeken

 

Nagyon sok esetben még azok sem tudnak olyanokat csinálni, akik a képeken szerepelnek. Döbbenetes, hogy mennyi hamis kép és hibásan végrehajtott jógafotó kering a neten, mi meg persze gyűjtjük őket Pinteresten, mert olyan szép a naplemente vagy a tengerpart a háttérben, és olyan szép a lánynak a ruhája, meg olyan jógásan is néz ki az egész. Ilyen szempontból kedvencem a már említett vriksászana, amiről eddig a legtöbb hibás fotót láttam, amelyeken a felemelt láb a térdnek van támasztva. Azt a lábat bárhova lehet támasztani, kivéve a bokát és a térdet, mely területek az ízületek védelmében “tilosak”. Mégis így fotózzák, néha ráadásként sportcipőben, szikla szélén állva… Vagy nézzük a lefelé néző kutyát, ezt sokan ismerik. Ha valamit megnézünk a képen (meg óra közben a szomszédon), az szinte rögtön az, hogy leér-e a sarka a modellnek, vagy nem. Teljesen mindegy, te is le tudod tenni a sarkadat, ha görbe hozzá a hátad, márpedig a póz egyik lényege a hosszú gerinc, egyenes hát. Amíg ez nem sikerül, gyakorolj csak szorgosan, és hajlítsd be a térded.

 

Amikor pedig kifejezetten akrobatikus pózokról látsz képet, ne feledd: egy pillanatot szemlélsz, amit megörökítettek, azaz éppen úgy fest, mintha az illető percekig ugyanígy tudná tartani. Előfordulhat ez is, de az valószínű, hogy nem mozdulatlanul és a pózba belefagyva tartja magát. Gyakran ezek a fotók hosszú küzdelmek, próbálkozások eredményeként születnek. Sokan úgy töltenek fel fotót magukról, hogy eleve videót vesznek fel, és azt a pillanatot töltik fel fényképként, amikor megvolt a póz.  Még mindig lehetetlennek találod, vagy épp ellenkezőleg, meg akarod csinálni azt a pózt? Akkor sincs baj, csak gyakorolni kell!

 

7. Anyám is jógára jár a barátnőjével, most komolyan menjek én is ilyenre?

 

Anyukád nagyon jól teszi, te pedig lehet, hogy még nem láttad, mi mindenre képes a jógamatracon, és azt sem tudjuk, mi lenne, ha nem járna, mi minden fájna, milyen mindennapos dolgok okoznának neki problémát, vagy milyen lenne a lelkiállapota. Ezen kívül meglehetősen sokféle jóga van, válassz olyat, ami szimpatikus, menj el, aztán ott megmutathatod magadnak, hogy mire vagy képes. Garantálom, hogy ha kismama- vagy kímélő jógán kívül bármilyen órát választasz, és becsülettel teszed a dolgod, utána nem fogod azt mondani, hogy könnyű volt. Ha könnyűnek érzed, kérj nehezítő variációt az oktatótól, a legtöbb gyakorlat esetében van ilyen, de csak akkor lépj tovább erre, ha az eredeti nagyjából hiánytalanul és tökéletesen megy. Ne támaszkodj te is a könyököddel a falnál…

 

8. Az oktatónál van a tökéletes tudás

 

Bármit is értünk tökéletes alatt, a jógaoktató sem birtokolja, ahogy egyetlen más halandó sem. Törekszünk rá mindannyian, gyakorlunk, próbálkozunk, megyünk előre a magunk útján, de a jógaoktató is egy folyamatos fejlődés egy adott pontján van mindig éppen. Mi is elmegyünk más oktatókhoz, hogy kijavítsanak, vagy még mélyebbre mehessünk egy-egy ászanában, felfedezzünk új megközelítéseket, kipróbáljunk új stílusokat. Ugyanúgy gyakorlunk, tanulunk minden nap.

Nem érkezik el az a pont, ahonnan már nem kell többet jógázni, mert minden megvan – ez a pont egyszerűen nem létezik.

 

9. Az oktató mindenre tudja a választ

 

Kérdezz nyugodtan! Egyszerűen csak arról van szó, hogy amint az előbbi pontnál kifejtettem, az oktató sem egy tökéletes végtermék, hanem egyrészt míg a tudása egyes területeken kiterjedt, más témákhoz kevésbé ért, másrészt a kérdésedre a választ hosszabb vizsgálódás kell, hogy megelőzze (például egy manuálterapeutánál tett látogatás alkalmával).

 

Jómagam nagy anatómia-rajongó vagyok és szeretek ilyen problémákon gondolkodni, ám nem véletlenül van szükség egy óra konzultációra, ha gyógytornászhoz fordulsz. Egyes bajokra sokkal messzebb kell keresni a választ a testedben (vagy a lelkedben), mint gondolnád!

   
Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!

Vissza
Korábbi Okos Magos termékeink blnce néven érhetők el!

Kapcsolódó cikkek