MEGVÁLTOZOTT BIZALOM SZÜLŐ ÉS GYEREK KÖZÖTT

2018 február 2. Bacsa Katie

Vannak olyan helyzetek és életszakaszok, amikor a legjobb szülő is megéli azt, hogy a gyermeke eltávolodik tőle, esetleg titkolja előtte érzéseit. A szülő látja, hogy kevés a gyermeke önbizalma, de valahogy nem tudja, mit tehetne, nehezen tud rá hatni. 

Akármennyire is közeli és jó a szülő-gyerek kapcsolata, ez teljesen normális megélés a gyerek részéről. Sokszor pont a szülő nem fogja tudni gyermeke belső dolgait, mert a közösségbe való tartozás és a barátoknak való megfelelés ilyenkor jóval, mindennél erősebb.

 


Először is, ezt érdemes elfogadni, ahelyett hogy egy szülő önmagát hibáztatná, hiszen ez legtöbb esetben “csak” korosztályos sajátosságokból fakadóan alakul ki. Egész egyszerűen ebben a korban átalakulnak a szerepek, a barátok véleménye és hatása válik a világon a legfontosabb tényezővé. Ha nem is értünk egyet, kizárt, hogy eredményes közeledést érnénk el ennek az érzésnek a boncolgatásával, magyarázásával.

 

Oké, de mit tehet a szülő, hogy mégis gyermeke mellett legyen, az eltávolodás időszakában is?

 

Először is – bár tudom nehéz megállni – fontos kerülni a konkrét, erőltetett kérdéseket, valamint a „megsértődést” olyankor, amikor a gyerek nem akar mesélni. Mellőzni kell az ellenőrzés és szülői bizalomvesztés jeleinek minden látható faktorát, itt most más jellegű odafigyeléssel érhető el eredmény.

 

Tehát nem megoldás az üzenetek, napló elolvasása, sőt, kimondottan ellenjavasolt, ha csak nincs komolyabb baj és rossz megérzés. Könnyű út lenne, de nem járható. Sajnos a megoldás ennél jóval nehezebb, kreatív odafigyelést és egyéni igényel, de lényegesen eredményesebbnek bizonyul. Erre bíztatok minden felnőttet a munkám során.

       

 

Amennyire lehet, a háttérből okosan, tágra nyílt szemekkel ajánlott figyelni, érezhető szabadságot adni, és ott lenni amikor szükséges. Le kell venni a jeleket. Érdemes ez esetben is kihegyezni a “csápjainkat”, és a non-verbális jeleket sokkal többre értékelni, ebben a korban.

 

Emellett alkalmas lehet külső személy (tréner, mentor) bevonása a folyamatba, aki híd és összekötő elem lehet a gyermek és a szülő között is, és sok egyéb pozitív hatása miatt is jellemzően erős segítségnek számít. Fontos, hogy a szakember elnyerje a gyermek szimpátiáját, de tudjunk róla: ez az eredmény nem feltétlenül azonnal és látványosan fog kialakulni. Mégis, gyakran a külső megerősítés, a “megértő és segítő szövetséges” hatásosabban „betalál” a tinik nehéz korszakában, amelyről következő cikkeimben még olvashatsz az oldalon, várlak vissza szeretettel! 🙂

 

◊◊◊

Vissza

Kapcsolódó cikkek